Bizony, bizony. A technika ördöge még engem is képes volt megtréfálni az elmúlt napokban, mivel már azt hittem, hogy nem tudok belépni az oldalra. Viszont nagy szerencsémre ez a probléma már a múlté, így pedig végre arra tudok koncentrálni, ami a dolgom, vagyis tovább lendíteni a 9nyíl szekerén. Ezt pedig most egy olyan cikkel próbálom megtenni, amely egy olyan sorozatról szól, amiről sajnos már csak múlt időben beszélhetünk. Pedig akár hiszitek, akár nem, ez a verseny közel hetven éven át mozgatta meg a dartsot szerető közönséget, s persze nem utolsó sorban a játékosokat is.
Igen, ez a News of the World Darts igaz históriája, amely versenysorozatként az első volt, amelyet a Nemzeti Dartsszövetség (NDA) hívott életre 1927-ben, akkor még csupán regionális szinten. Ám, ahogy a mondás tartja: "Egy kis makkból is hatalmas tölgy nőhet ki", vagyis ez a kezdeményezés biztos, hogy naggyá válhat - persze csak abban az esetben, ha foglalkoznak vele.
Hál'istennek, ezzel nem is keveset foglalkoztak. Ahogy Patrick Chaplin a dartstörténelem talán legnagyobb alakja is írta: "Ezt mind herkulesi erőfeszítésekkel érte el az újság személyzete, a több száz kifizetetlen (tkp.: nonprofit) szervező és azok a segítők, akik koordinálták a versenyt, foglalkoztak a hihetetlenül nagy logisztikával és egyben tartották az egész dolgot."
Érdekesek az előzmények is, amelyek alapul szolgáltak a torna létrejöttéhez. Az I. világháború idején már jellemzők voltak Angliában a különféle versenyek, amelyek leginkább kocsmák, sörkimérések, illetve pub-ok (vannak különbségek köztük) között zajlottak, leginkább barátságos meccsekként aposztrofálva. A háború után indult el a kezdeményezés, hogy - egybefogva ezeket a klubokat - egységes versenyt rendezzenek. Ez lett a News of the World, amelynek első évada 1927-ben volt, és elsőként William Jewiss nyerte a vándorkupát, amit a News of the World és a dartfordi CN Kidd & Sons sörfőzde ajánlott fel.
Noha a versenyt első körben csak Londonban rendezték meg (először közel ezren látogattak el rá), a játék olyannyira népszerűvé vált, hogy a 30-as években már regionális szintre bővítették a tornát. Az 1938-39-es évben már hat körzet vett részt a versengésben. Londonon kívül csatlakozott még Wales, Lancashire és Chesire, Yorkshire, Észak-Anglia és Midland is. Ezekből a körzetekből érkeztek a versenyzők, hogy próbára tegyék magukat, és elhódítsák a serleget. Az 1939-es év döntőjét például rekordmennyiségű, közel 15.000 néző előtt játszották a londoni Agriculture Hall-ban, ahol végül a kevésbé esélyes Marmaduke Brecon (Middlesex) lett a győztes a Southwark-ot képviselő Jim Pike ellenében. Ebben az évben egyébként nem kevesebb, mint 280.000 jegyet adtak el, csak a dél-angliai versenyekre. Ez a szám is önmagában nagynak minősült abban az időben.
A News of the World midlandi résztvevőinek csoportképe 1938-39-ben
A II. világháború sajnálatos módon ismét megtörte a sorozat folytonosságát, ám szerencsére el nem tüntette azt. 1947-től kezdve már tényleg nemzeti bajnokságról beszélhettünk, ugyanis ebben az évben sikerült úgy elrendezni az esemény támogatását, hogy attól kezdve már ténylegesen egész Angliából részt vehettek a játékosok a tornán. 1950-től kezdve a Unicorn lett a verseny egyik főtámogatója, így még inkább áradni kezdett a pénz a rendezvénybe. Sőt, ezek után elkezdődött a terjeszkedés is. a hetvenes években olyan államok jelentek meg a palettán, mint például Skócia, Kanada, az Egyesült Államok, Ausztrália vagy Oroszország. És Svédországot sem hagyhatjuk ki a felsorolásból, már csak azért sem, mert Stefan Lord személyében két alkalommal is bajnokot adott a tornán (1977-78, 1979-80).
Stefan Lord volt az egyetlen, aki az "öreg kontinensről" meg tudta törni az angol egyeduralmat...kétszer is
Noha 1945 után egyre több verseny került megrendezésre, továbbra is a News of the World volt az etalon, amelyet minden dartsos meg akart nyerni. Ennek is köszönhette többek között, hogy ilyen sokáig fennmaradhatott ez a sorozat. Ahogy Tom Barrett, kétszeres tornagyőztes játékos (1963-64, 1964-65) is fogalmazott, a News of the World "volt a dartsszezon fénypontja", vagyis az esztendő mindennél jobban várt versenye. A torna történelmében egyébként hét játékosnak sikerült dupláznia, vagyis kétszer nyernie. A már említett Stefan Lord-on és Tom Barrett-en kívül Tommy Gibbons (1951-1952, 1957-1958), Tom Reddington (1954-1955, 1959-1960), Eric Bristow (1982-1983, 1983-1984), Bobby George (1978-1979, 1985-1986) és Mike Gregory (1986-87, 1987-88) mondhatta el magáról ezt a sikert.
A hetvenes években tehát a darts hatalmas "bumm"-on ment keresztül, vagyis olyan jellegű terjedésnek indult a sportág, hogy egyre több, nem angol nemzetiségű játékosok jelentek meg a versenyen, ezzel is tovább népszerűsítve a dartsot. Az 1973-74-es versenyen már nem volt olyan egyértelmű az angolok egyeduralma, attól függetlenül persze, hogy Peter Chapman személyében hazai játékos hódította el a serleget.
Peter Chapman veszi át az 1973-74-es év győztesének járó serleget az akkori kor egyik legismertebb színésznőjétől, Diana Dors-tól
Egy kis összefoglaló az 1973-74-es versenyről
Meg kell még említenünk az 1975-76-os év döntőjét is, amelyet a manchesteri Bill Lennard nyert meg, elég simán lesöpörve azt a walesi Leighton Rees-t, aki két évvel később magabiztos játékkal nyerte meg a BDO által kiírt első hivatalos darts-világbajnokságot.
Említettük már Bobby George-ot is, aki két alkalommal is elhódította a trófeát, így - noha világbajnokságot soha nem tudott nyerni - ezzel a két sikerrel beírta magát a dartsozók Hall of Fame-jébe. 1979-ben Alan Glazier ellen sikerült első ízben nyernie, majd hét év után, 1985-86-ban az amerikai Rick Ney ellen jött össze a duplázás.
Ebből az időből még Eric Bristow nevét jegyezhettük fel, aki szintén kétszer hódította el a serleget. Először Ralph Flatt, utána pedig Ian Robertson ellen tudott nyerni, így zsinórban két év bajnokának is mondhatta magát.
A News of the World volt az egyetlen verseny, amit a televízió is közvetített. 1972 és 85 között az ITV adta, majd egy év szünet után (a technikusok sztrájkja miatt) 1987-88-ban is műsorra tűzték. Ám ahogy a hetvenes években a darts népszerűsége megnőtt, a nyolcvanas években olyannyira nagyot zuhant az érdeklődés, ez pedig nem kis pénzkiesést jelentett a játékosok számára. 1989-ben - a világbajnokságot kivéve - nem is közvetítettek versenyt egyáltalán, ez pedig odáig vezetett, hogy 1990-ben sajnos megszűnt a sorozat, valamint a híres "Tizenhatok" csoportja - kiválva a BDO-ból - létrehozta a WDC-t (a későbbi PDC-t), ám erről már írtunk eleget.
1996-97-ben a Sky Sports tett arra egy kísérletet, hogy feltámassza a versenyt, amely - mint később kiderült - egy alkalom erejére sikerült csupán. Ez az egy alkalom viszont elég volt Phil Taylor számára, hogy ezt a trófeát is betegye a többi közé, mivel a döntőben 2-0 arányban nagyon simán legyőzte Ian White-ot, ezzel zárva le végleg ezt a nagyszerű versenysorozatot.
Phil Taylor-ra hárult az a nem éppen kellemes feladat, hogy az 1997-es győzelmével beüsse a koporsóba azt a bizonyos utolsó szöget
Végül álljon itt néhány érdekesség is a tornával kapcsolatban:
A News of the World volt az a torna, ahol már állandósított szabályrendszerrel dolgoztak. Például itt határozták meg, hogy a tábla és a dobóléc közötti távolság 8 láb (243,84 cm) helyett 7 láb 9 1/4 hüvelyk (237 cm) legyen. Azóta is ez a hivatalosan meghatározott távolság. Továbbá ezen a versenyen egységesítették először a londoni Óra tábla használatát, ezzel is kiszorítva a többi táblavariációt.
A News of the World volt az egyetlen olyan verseny, amelynek nem volt állandó helyszíne. A sorozat ideje alatt (1948-tól kezdve) összesen öt helyszínen rendezték meg a versenyt, melyek a következők voltak:
- 1948-1949: Empire Pool (Wembley Arena - London)
- 1950-1958: Empress Hall (Earls Court), London
- 1959-1962: Empire Pool (Wembley Arena), Wembley, London
- 1963-1977: Alexandra Palace, London
- 1978-1988: Wembley Arena, London
- 1989-1990: Docklands Arena, London
- 1997: Villa Park, Birmingham
A News of the World-ön két alkalommal rendeztek hölgyek számára is versenyt, először 1989-90-ben, amelyet Lynne Ormond nyert meg, majd pedig 1996-97-ben Linda Jones szerezte meg az első helyet, ezzel pedig ők ketten a mai napig abszolút női bajnokai a sorozatnak.
Linda Jones volt az utolsó női győztese a versenynek, a döntőben Melanie Saunders ellen győzött 2-0 arányban
