Mint ahogy lenni szokott ilyenkor, oldalunk megkereste a magyar dartsélet néhány ismert (és elismert) szaktekintélyét, hogy megkérje őket, osszák meg velünk gondolataikat. Ezúttal sajnos egy számunkra balszerencsésen sikerült találkozó után kértük meg Székely "Penge" Pált, többszörös magyar bajnok dartsversenyzőt, Török Lászlót, az Eurosport darts-szakkommentátorát, és Bezzeg Nándort az egyetlen magyar vb-szereplőt, sokszoros magyar bajnokot, hogy elemezzék nekünk a tegnap esti találkozót.

Székely „Penge” Pál - a Soul DC versenyzője, többszörös magyar bajnok:

Hát, nehéz most megszólalni…pláne írásban.

Nem szeretnék a fiatalabb kanadai viselkedéséről túl sokat mondani, de hogy még akkor is ünnepelt, ha csak egy triplát eltalált, azért az már gáz.

Sajnos ez a viselkedés - úgy néz ki - Zolit jobban megdöbbentette. Azt láttam, hogy nem érezte magát jól a dobóvonalnál. Nem tudott kellően koncentrálni, főleg az első négy legben. Jani megpróbált vezér lenni, mind a játékban, mind pedig folyamatosan próbálta biztatni Zolit. Sajnos ez egy kicsit el is vette az energiáját, mert a harmadik és negyedik legben közel sem tudta dobni azt, amit előtte. Néha fel-felvillantak azért azok a dolgok, amiket megszoktunk tőlük. Zolika D5-ös kiszállója után úgy gondoltam, megnyugszik és jönni fognak tőle a triplák, de nem így lett sajnos. Bár még jött Zolitól egy 140-es és Morzsitól egy parádés D9, de már nem tudták felpörgetni a mérkőzést annyira, hogy fordítani tudjanak. A szerencse is elpártolt, amikor Morzsi nyilai kiestek a tripla 20-ból és rögtön utána Zolinak is kipattant a T20. Itt már teljes kedvvesztést láttam náluk.

Tudjuk mindannyian, hogy mindkét játékosunk ennél sokkal jobban tud játszani. Nehéz dolog ott fent a színpadon, hiszen egy egész ország várja, hogy jól játsszanak és nyerjenek. Azt, hogy belül ők hogyan is érezték magukat, amikor a kanadai „úriember” csinálta a fesztivált, vagy amikor ők is látták azt, hogy ez egy gyenge ellenfél és ennél ők sokkal többet tudnak, ezért nyerhetnék ezt a mérkőzést - hát azt már el sem tudom képzelni. Nagyon rossz érzés lehet, hogy hiába akarod, hiába vagy tisztában vele, hogy tudod, de csak nem jön, csak nem sikerül, és ez még jobban frusztrál téged, pedig tudod hogy képes vagy rá. Ha pedig ebbe a körforgásba belekerülsz, rettentően nehéz a mérkőzés közben kilépni belőle.

Sajnálom mert többre hivatott volt ez a párosítás.

Török László - a Vecsési SE játékosa, az Eurosport darts-szakkommentátora:

A mieink meccséről a véleményem az, hogy semmi szüksége nem volt a kanadai párosnak erre a külön mutatványra, mert amúgy is jobbak mint mi. Szerintem Partot is zavarta a cirkusz. Sok pénzükbe és energiájukba került a fiúknak, hogy oda kijutottak, ezért nem korrekt, hogy egy ilyen mutatvány miatt nem tudták kihozni magukból azt, ami bennük van! A tudásuk ennél sokkal többre predesztinálta őket. Arra számítottak, hogy nehéz lesz debütálni ilyen nagy versenyen. Arra is számítottak, hogy a kanadai páros sokkal nagyobb rutinnal és eredményekkel, tele önbizalommal fog odaállni. De arra nem számítottak, hogy egy harmadik ellenféllel is meg kell küzdeniük, mégpedig  a sportszerűtlenséggel. Ezért nem tudtak két legnél többet megnyerni. Írhatnám, hogy nem baj, majd legközelebb, de igen is baj, mert ha tisztességes körülmények között nyernek Parték, akkor van az, hogy nem baj. Így nagyon nagy baj, mert tönkretette Norman a két fiú felkészülését, nem beszélve a belefektetett sok-sok energiáról. Ráadásul itt vagyunk mi is, akik több hónapja vártuk ezt a versenyt.

Szakértőnk egy mondatban kitért a skótok csütörtöki blamájára is:

A skótokról az a két alapigazság jutott eszembe, hogy a páros az nem egyéni mérkőzés, és ha nincsen meg az összhang, nem működik a csapat. A másik, hogy nem nézünk le ellenfelet!

Ebben - úgy gondolom - mindannyian egyetérthetünk...

Bezzeg Nándor - a ProDarts Hungary KSE versenyzője, többszörös magyar bajnok, ötszörös páros-vb résztvevő:

Kezdjük talán egy egyszerű ténnyel: Magyarország (69,92) 2–5 (72,65) Kanada

Aztán magam részéről egy visszaszámlálás, nagyon nagy levegővétel és kifújás közepette: 10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1!

Most már menni fog, amit kértek és vállaltam - azaz egy szakmai elemzés a mérkőzésről.

Összességében nézve, a mérkőzés teljes mértékben egy lélektani partivá alakult és ez jellemezte végig.

Nem a magas színvonal okozta az izgalmakat, hanem a játékosok pillanatnyi reakciói dobásai a kialakult pillanatnyi helyzetre.

Külön szeretném kiemelni John Norman ragyogó színészi játékát, aki viselkedésével igen csak megnehezítette mindenki dolgát, saját magát is beleértve. Mondjuk, ennek személy szerint örülök, mert 0:5-re csúnya lett volna kikapni. Részvétem a fiúknak, bár ehhez hozzáedződhettek hazai közegben, felénk is járnak ilyen figurák. Mindegy, a színpadon ennek kezelése (főleg ezen) nem kis feladat. Számunkra most megoldhatatlannak bizonyult. Lépjünk is túl a figurán, több szót nem igen érdemel, ha sportról beszélünk.

Az első legben szoros parti, amelyből sajna nem mi jöttünk ki nyertesen. Bocsánatos „bűn”, az nyerte aki kezdett. Hátsó pályáról nem is várható el (0-1).

A második leg már sokkal érdekesebb volt, szép előnyünket, és az egyenlítés lehetőségét pazaroltuk el vele. Pedig le a kalappal, ahogyan felléptünk első pályán az egy leges hátrányban is (0-2).

A harmadik leg megint egy szoros partit hozott, de megint hátsó pálya, szinte az első ismétlődése (0-3).

A negyedik leg a mérkőzés leggyengébb sorozatát hozta, és még az ellenfél kiszállót is hibázott. Ez nekünk kedvezett, így megvan a becsületpont (1-3).

Az ötödik leg ennek ellenére nem hozta meg a feltámadást. Csúnyán bennragadtunk, esélyünk sem volt a további felzárkózásra (1-4).

A hatodik leget öröm volt nézni. Parádéztak játékosaink, amit Végső még meg is koronázott egy 83-as kiszállóval. BRAVÓ! (2-4)

A hetedik leg vége volt igazán érdekes számunkra. Az állás 241 a 62 ellen. Parádés 140-es Végsőtől, majd egy sikertelen befejezési kísérlet Kanadától. 101-es kiszállókísérlet Mestertől. Viszont több lehetőségünk nem volt, a maradék 16 pont már nem okozott gondot John Part-nak (2-5).

Összegzés: sikerült végigkövetnem a fiúk felkészülését (előzetes versenyek, gondolatok, stb). Ennek függvényében néztem a partit. Sajnos azt kell mondjam, mindent összevetve és tapasztalataimból kiindulva egy teljesen reális eredmény született.

Nem baj! Jöhet a következő év, ami reményeim szerint nem lesz ilyen szerencsétlen.