9 Nyíl

"A darts játék, a játék szórakozás..."

2017. november 21. 09:21 - adam_f

A X. Jánossomorja Darts Openen jártunk

Bizonyára sokan olvastátok azokat a posztokat, amelyekben lelkes és amatőr társaságok által létrehozott klubokról írtunk. Az egyik ilyen lelkes (és már kevésbé amatőr) társaság a Jánossomorja Darts Club, akik az elmúlt hétvégén tartották meg a tizedik egyéni dartsversenyüket a településen. S bizony, ha már egyszer meginvitálták szerkesztőségünk egynegyed részét, akkor jómagam - köszönettel elfogadva a meghívást - tiszteletemet is tettem a versenyen.

jdc5_2.jpg

Kránitz Peti (akinek ezúton is köszönöm a sofőrködést oda-vissza egyaránt) és Élő Zsolti barátommal (akivel anno szintén készítettem egy kis interjút a csornai viszonyokról) keltünk útra szombaton, hogy megnézzük, hogyan is alakult jánossomorjai barátaink sorsa az első cikk megírása után. Örömmel jelenthetem, hogy nagyon jól: a város vezetése is a klub háta mögé állt, és így végre kiléphettek a kis helyről egy jóval nagyobbra. Ugyanis az elmúlt időszak versenyeit már a helyi művelődési ház falai között rendezhették meg, ami tényleg nagy haladás. Amikor odaértünk és becsekkoltunk, már akkor tudtam, hogy valami iszonyatosan komoly verseny közepébe csöppentem. Első körben a zene nagyon korrekt volt (azóta vice-versa mennek a bevonuló nóták), konkrétan már arra számítottam, hogy esetleg Kim Huybrechts, vagy esetleg Alan Norris mindjárt belép az ajtón (Phil Taylor is csak azért nem tudott eljönni, mert éppen halaszthatatlan dolga volt valami Grand Slam-en). A hely nagyon perfektül volt megoldva: hét mobilegység volt összerakva, vagyis hét tábla várta a versenyzőket, minden egység táblavédővel és íróeszközökkel ellátva, szóval a körülmények már inkább a profi felé közeledtek, mintsem az amatőr szinthez.

wp_20171118_13_50_41_pro.jpg

wp_20171118_13_52_01_pro.jpg

A srácok elmondták nekem, hogy ők egész héten gyúrtak a versenyre, a helyszínt pedig pénteken állították össze. Ehhez nagy pacsi és köszönet járt az egyesület két tagjának, Rubin Andreának, valamint az Elnök Úrnak, azaz Tóth Levinek. Levi sajnos műtét után lábadozik, és így nem tudott versenyzőként részt venni a tornán, de végig aktívan ott volt, és - ahogy már több esetben is tette -, most is bizonyította rátermettségét a klubért tett munkájában. Nagy pozitívumként kell még megemlítenem a klub másik tagját, Fördős Csé-t (aki úgyis tudja, hogy miért pont így neveztem el), aki arról gondoskodott - a jól megszokott profi módon -, hogy az ott lévők ne éhezzenek és ne szomjazzanak. Konkrétan ételt lehetett rendelni (volt választék is), és azt még azon melegében, és frissiben helybe is hozták. E sorok írója a párizsi szelet mellé tette le a voksát, és be kell vallja, hogy nem csalódott. Két szelet nagyon finomul elkészített húst kapott, mellé pedig hasábburgonya és házi savanyúság is járt. Vendéglátásból jeles!

wp_20171118_14_06_15_pro.jpg

Az Elnök Úr, akinek ezúton is kívánunk mielőbbi felépülést

A versenyre egyébként 38 fő adta le a nevezését (és itt kell megköszönjem azt a nagyon kedves és őszinte gesztust a klubtól, hogy az én nevezési díjamat ők állták, valamint a tiszteletbeli klubtagságot is, amit megkaptam tőlük), így hét csoport jött létre, amely négy ötfős és három hatfős alakulatra tagozódott. Jómagam a 7. csoportba kerültem, ahol Dömény Dáviddal (akinek remélem, hogy azóta már rendbe jött a Mambája), Foczmann Péterrel, Kiss Péterrel, Dudás Dáviddal és Szepesi Jánossal küzdöttem a továbbjutásért.

csoportkep2.jpg

A résztvevő versenyzők (e sorok írója a bal alsó sarokban guggolva)

A verseny nem is kezdődhetett volna jobban a számomra. 0-1-es hátrányból sikerült az első meccsemet megnyernem Dömény Dávid ellen, aki nagyon jól dobott a versenyen, viszont nekem nagyobb szerencsém volt a kiszállók terén. Ezután viszont nem tudni, mi történhetett velem. Lehet, hogy a sok izgalom miatt, de sajnos hármat vesztettem zsinórban. Először Kiss Peti (0-2), aztán Dudás Dávid (0-2) és Foczmann Peti (0-2) ruházott meg. Itt is adott volt a szitu. Jól mentek a tömegek (néha volt itt is egy kis megingás), viszont a kiszállóknál elfogytam. Így tehát az utolsó meccs volt a döntő, amit Szepesi Jani barátom ellen vívtam meg. A képlet egyszerű volt: ha nyerek, továbbjutok, ha nem, akkor itt a vége. Nagyon komoly találkozót vívtunk, ahol első pályáról tudtam hozni a kezdésemet, ám Jani a következő körben egyenlített. A döntő leg is szoros volt az elején, aztán néhány jókor jött magas körrel el tudtam lépni, és végül D16-tal kiszállva megnyertem a meccset, és nagy nehezen sikerült továbbjutnom a 32 közé.

Mivel alapvetően szeretek kísérletezni, gondoltam megpróbálom itt is, hátha. Ezért a 32 közötti mérkőzésnek új nyílkészlettel vágtam neki a már szinte mumusomnak mondható Márk Norbi ellenében. Igazából amit akartam, azt már a csoportból való kijutással elértem (még ha elég nehezen sikerült is), innentől már felszabadultabban játszhattam. Ez pedig annyira be is jött az elején, hogy rögvest hátsó pályáról brékelni tudtam ellenfelemet, majd első pályáról már 2-0 volt a javamra. Sőt, a harmadik játékban már a meccsnyíl is megvolt, de ekkor valahogy nem akart jönni a kiszálló. Tapasztaltabb ellenfelem pedig - kihasználva a hibáimat - szépített, majd komoly játékban meg is fordította a találkozót, így ő ment tovább, én pedig sajnos a 32 között búcsúztam, így 17. helyen végeztem a versenyen.

jdc2.jpg

Kránitz Peti barátom még nálam is tovább jutott, ő ugyanis a legjobb 16-ig menetelt, ám ott a későbbi ezüstérmes, Dudás Dávid megállította őt. Élő Zsolti barátom meg pont az engem kiejtő Márk Norbi ellen kapott ki, úgyhogy neki is a 16 között volt a végállomás. Voltak nagyon jó kis meccsek ebben a szakaszban is. A 16-ban  például Dudás Csaba és Kiss Gábor Zsolt egy egészen parádés találkozót bonyolítottak le, melyen végül Gábor - egy tizenhárom nyilas kört is produkálva - legyőzte Csabit. A 161-es kiszálló ugyan nem jött össze, de a tizenhárom nyíl az nagyon szép teljesítmény volt.

Szépen csordogáltak az események, miközben egyre közelebb kerültünk a fináléhoz. Norbi Kiss Gábort és Unger Janit verve jutott a döntőbe (ennyit tesz, ha valaki ellenem játszik) alsó ágon, míg Dávid (két Dudás közül a fiatalabbik) a felső ágon Luksa Zsolt és Lakner Ferenc testén keresztül jutott a fináléig. Ott pedig valami frenetikus produkciót mutatott be a két úriember (szerintem még Peter Wright is csettintett volna egyet), melynek végén az író Márk Norbertet hirdette ki győztesnek, aki - egy szoros meccsen - 4-3 arányban múlta felül Dávidot, ezzel téve pontot az egész napi versenyzésére. Az ezüstérmes Dudás Dávid lett tehát, míg a harmadik helye(ke)n Lakner Ferenc és Unger János végeztek. A legnagyobb kiszálló is Dudás Dávid nevéhez fűződik, aki egy 160-as outot engedett el az egyik meccsén, míg a legtöbb 180-at Lakner Feri érte el.

Úgy gondolom, hogy ez a verseny megmutatta nekünk azt, hogy a magyar dartsnak igenis van jövője, és ezt a szép jövőt a vidék jelentheti számunkra. Ha a vidéki kis közösségek ezen a szinten képesek ilyen versenyeket rendezni, akkor képesek lehetnek arra is, hogy a magyar dartsot újra a profik közé vezessék. Ezért is volt számomra nagy öröm, hogy itt lehettem, és láthattam azt, ahogy egy kis baráti körből egy szinte már profi egyesületeket is meghazudtoló klub épült ki. Remélem, hogy a közeljövőben még több versenyükön ott lehetek és az ott szerzett élményeimet veletek is megoszthatom - mert megérdemlik...

Baráti üdvözlettel: adam_f

toborzo2.jpg 

Szólj hozzá!
Gamecente

A bejegyzés trackback címe:

https://9nyil.blog.hu/api/trackback/id/tr9613339063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása