Csodálatos év áll mögöttünk a darts tekintetében és reméljük, hogy Nektek, Olvasóknak is remek évetek volt. Elkezdődött az új esztendő, ami egyben azt is jelenti, hogy véget ért a darts-világbajnokság. Aggodalomra igazából nincs okunk, mert hamarosan kezdetét veszi a Premier Leauge. Pontosan február elsejével startol el az egyik legfantasztikusabb évközi torna, amely ugyan nem tartozik bele a PDC ranglistába, de nagyon nagy megtiszteltetés a játékosoknak a részvétel, illetve a pénznyeremény sem utolsó rangú... Ha már játékosok: idén is 10 résztvevője lesz a Premier League-nek, név szerint Michael van Gerwen, Peter Wright, Rob Cross, Gary Anderson, Daryl Gurney, Raymond van Barneveld, Michael Smith, Gerwyn Price, Simon Whitlock és a sógor Mensur Suljovic. Na, de ne szaladjunk előre, erről majd egy külön cikkben. Ugyanis ez a cikk nem másról, mint az idei világbajnokság összegzéséről fog szólni.

Rob Cross és a Sid Waddell trófea

Ejtsünk pár szót a friss világbajnok Rob Cross-ról. Rob Cross személyében újra angol világbajnokot ünnepelhetett az Ally Pally közönsége. Ez azért fontos, mert azért azt a tényt ne felejtsük el, hogy a darts Angliából kezdett szárnyalni, a legjobb játékosok eleinte innen fejlődtek ki. Mára ez sokat változott, rengeteg országban űzik versenyszerűen ezt a sportot. Hollandiában például már oktatják is. Nagy fegyvertény tehát az, hogy újra angol srác nyerte a trófeát. Cross volt az első olyan játékos, aki úgy nyert világbajnokságot, hogy csak a PDC kötelékében szerepelt. Voltage óriási tehetség, sőt ott tartunk, hogy egy év eltelte után már azt mondhatjuk, hogy ő lehet a 2018-as évben Michael van Gerwen kihívója. Kiemelném még egyszer, hogy mindezt egy év alatt érte el a villanyszerelő. Hihetetlen teljesítmény. Az, ahogy nyomás alatt viselkedik, ahogy kezeli a helyzeteket tanítani kéne. A döntőben sem érdekelte különösebben Phil Taylor személye. Tudta, hogy az utolsó mérkőzése az öregnek, de ő csak tette a dolgát, dobott és koncentrált, ami a világbajnoki címet eredményezte számára. Nagyon sokat fogunk még róla hallani, ezt higgyétek el. 

A világbajnokság kezdete előtt több éljátékos is válaszolt pár kérdésünkre, hogy mit is vár az év legrangosabb eseményétől. Többen ráéreztek arra, hogy Taylor még utoljára összekapja magát és alkot valami nagyot, ami lényegében így is történt. Cross nevére is ráéreztek, persze azt szerintem senki sem merte volna állítani, hogy világbajnoki címet fog nyerni. Gurney neve is felmerült, mint lehetséges befutó, vagy szép eredményt elérő feltörekvő, de ő nem tudta megvalósítani azt, amit vártak tőle, talán épp ezért nem, mert túl sok volt már körülötte az elvárás. Na meg azért nem, mert egy összeszedetten játszó Henderson kifogott rajta. Bezzeg Nándor (PoD DSE) a következőket mondta: "Amiben legtöbbet remélek, azok a meglepetés eredmények. Egyre nyíltabb a mezőny, főleg a VB első felében sok minden megeshet, és meg is fog. A látvány, és a show színvonala bizonyosan marad, a mérkőzések izgalmáról nem is beszélve." Talán mondanom sem kell, mindenki érti. De azért leírom. A sokszoros magyar bajnok teljes mértékben ráérzett a lényegre. 

És akkor nézzük csak meg hány meglepetés eredmény született ezen a világbajnokságon. Természetesen lesznek közte olyan meglepetések is, amelyek úgymond meg sem leptek minket, de a ranglistán elfoglalt hely miatt akkor is azt kell mondjuk, hogy ezt nem vártuk, vagy nem ilyen formában vártuk.

ELSŐ KÖR

1. Stephen Bunting - Dimitri Van den Bergh: 1-3

A fiatal Van den Bergh játéka az első körben mindenkit lenyűgözött (és meglepett). 104,17-es átlaga magáért beszél. Stephen Bunting is meggyőző volt, de erre nem volt ellenszere. Igazából mind a fogadóirodák, mind a szakértők azt várták, hogy egy kiélezett meccsen Bunting fog továbbjutni. Bunting év végére egészen jól dobott, kezdi visszanyerni formáját, de a belga tehetség odapörkölt és kiejtette őt. Mint később kiderült, nem a véletlen szüleménye volt ez. 

2. Mervyn King - Zoran Lerchbacher: 2-3

Ez már a nagyobb meglepetések körébe tartozik. 2-0-ra vezetett King és onnan fordította meg a mérkőzést az osztrák. Önmagában nagyszerű teljesítmény, de sajnos valami beárnyékolja ezt az egészet. Az hagyján, hogy egy technikai hiba miatt leállt a mérkőzés, de egy sajnálatos sérülés miatt Kingnek 2-0 után minden dobás szenvedés volt, így nem csoda, hogy nem bírta erővel. Így születhetett tehát ez az eredmény. Valljuk be, senki sem számított erre.

3. Joe Cullen - Jermaine Wattimena: 2-3

Egy szoros mérkőzésen, szinte ugyanolyan átlaggal Jermaine Wattimena le tudta győzni a kiemelt Joe Cullent. Ez is meglepi volt a javából. Itt már körvonalazódott az a tendencia, ami az egész világbajnokságot jellemezte. Biztos vagyok benne, hogy Cullen nem így képzelte el a versenyét, de hát nem volt mit tenni, mert ezen a meccsen jól dobott ellene a holland. Az már más kérdés, hogy a következő körben sokkal szerényebb átlaggal búcsúzott el a világbajnoki mezőnytől.

4. Jelle Klaasen - Jan Dekker: 1-3

Minden úgy kezdődött, ahogy azt várni lehetett. Klaasen gyönyörű játékkal megszerezte az első szettet. Aztán valami megváltozott. Dekker is egyre jobban dobott, de hozzátartozik az is, hogy Klaasen kiengedte a kezéből a mérkőzést. Ha a két játékost veszem figyelembe nem tekinthető óriási bravúrnak Dekker győzelme, mert tud ő rettentő magas színvonalon is játszani. Viszont, ha azt veszem figyelembe, hogy ezzel egy újabb kiemelt búcsúzott a tornától, akkor ezt is a meglepetések közé sorolnám.

5. Jonny Clayton - Jamie Lewis: 0-3

Közel azonos tudással bíró játékosok, mégis mindenki azt hitte, hogy Clayton el tudta hozni az Ally Pally-ba a Players Championship Finals-ön mutatott játékát. Hát nem tudta és ebből Lewis olyan jól jött ki, hogy ő lett a torna meglepetésembere. A többi már csak történelem. 

6. James Wade - Keegan Brown: 2-3

Igazából Wade hozta azt, amit általában tud. Hiába volt nagyon rossz éve, azért úgy gondoltuk az első kört még csak-csak megoldja. Pechjére egy nagyon jó formában lévő Brown-t fogott ki és máris búcsúzhatott. Ezek után nem csoda, hogy a PL-ben sem szerepel ott a neve. 

7. Dave Chisnall - Vincent van der Voort: 0-3

Mindenki tudta, hogy Vincent remek játékos. Mindenki tisztában volt vele, hogy Chizzy volt már jobb formában is. Arra viszont senki sem számított, hogy Vincent van der Voort lemossa a pályáról az angolt. Chizzy négy leget nyert a meccsen, míg a holland kilencet. Erre a meccsre is csettintett mindenki, aki a meglepetéseket szereti.

8. Mark Webster - Paul Lim: 2-3

Az öreg Paul Lim... 63 évesen csodát csinált. A selejtezős meccsén szinte elaludtunk, bár ott sem dobott azért olyan rosszul. Aztán jött a Webster elleni főtábla. A végén már mindenki neki szurkolt és az öreg megcsinálta. 63 évesen bejutott a PDC-világbajnokság második körébe. Ott ugyan kikapott Andersontól, de remek módon helyt állt és ha ülnek neki a duplák még szorossá is tehette volna.

9. Adrian Lewis - Kevin Münch: 1-3

Kevin Münch Oreshkint búcsúztatta, mielőtt karrierje legszebb győzelmét aratta Lewis felett. Lewisnak minden összejött ebben az évben, ami nem kellett volna. Voltak családi problémák, hátsérülés és műtét is. Ennek ellenére úgy gondoltuk, hogy a világbajnokságra összeszedi magát és mutat valamit a tudásából. Igazából nem is dobott annyira rosszul, inkább Münch tudott magához képest nagyon jól játszani, ami azt eredményezte, hogy a kétszeres világbajnok Lewistól is elköszöntünk.

10. Kim Huybrechts - James Richardson: 0-3

Kim Huybrechts 86,4-es átlaga szerintem mindent elárul. Nem tudom mi történt vele, de ez messze elkerülte azt, amit tud a belga. Ezt aztán végképp senki sem várta. Oké, Richardson egy remek játékos tényleg. Na, de azért Huybrechts csak egy volt PL résztvevő, kiemelt, televíziós kilencnyilassal rendelkező játékos. Szegénynek nem volt jó éve és a vébére sem jött ki a lépés. Ez eredményezte az elsőkörös fiaskót. 
Külön pontban nem említeném meg, de az utolsó játéknapon az első körös meccsek közül búcsúzott a tornától Cristo Reyes is, akit honfitársa Toni Alcinas búcsúztatott.

MÁSODIK KÖR

11. Daryl Gurney - John Henderson: 2-4

A második kör első nagy meglepetését John Henderson hozta, amikor 4-2-re legyőzte a még sokak által vb esélyesnek is tartott Daryl Gurney-t. Fordulatos meccset játszottak, ahol Henderson idegei és nyilai jobban teljesítettek, aminek köszönhetően sok-sok kiemelt után Gurney is elköszönt.

12. Alan Norris - James Richardson: 1-4

Talán már nem is volt meglepetés Richardson első mérkőzése után, de szerintem illik beletenni a listába. Norris az első körben meggyőző teljesítményt mutatott, erre a meccsre azonban ez szertefoszlott. Bőven 90-es átlag alatt dobott - hozzáteszem Richardson is - és ez nem volt elég erre a mérkőzésre.

13. Peter Wright - Jamie Lewis: 1-4

Mondhatjuk, hogy Peter Wright epekővel szenvedett és még ennek a hatása alatt állt. De beszéljenek a tények és a számok. Wright 103,44-os átlagot dobott, ami parádés. Jamie Lewis ezt majdnem három ponttal megfejelte, ő 107,27-on állt meg. Lehet, hogy Wright tudott volna ennél is jobban játszani, de Lewis lenyűgöző volt és teljes mértékben megérdemelte a győzelmet. Ez volt a torna egyik legnagyobb meglepetése. 

HARMADIK KÖR

14. Mensur Suljovic - Dimitri Van den Bergh: 0-4

Ekkor már látszott, hogy a belgának nagyon jó vébéje lesz és akár Suljovicot is megverheti. Azt viszont senki sem gondolta volna, hogy ennyire simán elintézi az osztrákot. Köszönhető ez a sógor gyenge kiszállózásának is. Mindenesetre, ha a győzelem már nem is volt akkora meglepetés, a 0-4 mindenképp.

ELŐDÖNTŐ

15. Michael van Gerwen - Rob Cross: 5-6

Szinte mindenki Gerwent várta a döntőbe. Persze volt, aki Cross sikerét várta, de még ők is legbelül érezték, hogy szinte lehetetlen megverni a címvédőt. Megjegyezném, ha nem dobja olyan szörnyen a duplákat és a meccsnyilakat, mint ahogy azt tette a meccsen, akkor most nem Cross lenne a világbajnok. Viszont pont erről felesleges beszélni a dartsban. Szóval Cross nem úgy gondolta, hogy lehetetlen megverni őt és meg is verte, amivel mindenki állát a földig verte. 

Lehet, hogy van olyan mérkőzés, ami nem illik bele a képbe vagy éppen hiányzik valami, amit más úgy gondol, hogy be lehetne még írni (pl. Gary Anderson kiesése Taylor ellen és itt is inkább Gary szokatlan teljesítménye), de az én szubjektív véleményem szerint ez a 15 mérkőzés tartozik bele a meglepetések kategóriájába. 

Nos ezután nézzük meg, hogy ebben a csodálatos három hétben, mik voltak a legszebb, legviccesebb, legdrámaibb pillanatok.

TOP 10 MOMENTUM

10. Dimitri Van den Bergh bevonulása Mensur Suljovic ellen

Azt tudjuk, hogy az ifjú belga igazi táncoslábú és minden bevonulásakor rittyent nekünk valami koreográfiát. Ez viszont kimondottan jóra sikeredett. 

9. A darts kortalan... nem csak a tábla előtt.  

Erre nincsenek szavak.

8. Steve West besokall 120-ra (23:35-nél látható a jelenet)

Mit is írhatnék? Láttam már ilyet itthon is. A legszebb az egészben, hogy nem sokkal utána egy 134-es kiszállót oldott meg két duplával.

7. Peter Wright három mezben játszott egy meccs alatt

Egy igazi showman, aki nagyon magas szinten űzi a dartsot. Ez a kettő nagyon jó párosítás.

6. Phil Taylor 16 és félszeres világbajnok

Az öregnek is meg van a maga humorja. Ha a tizenhetedik nem is jött össze, a tizenhat és fél meg van. A kép jobb alsó felén jól látható a "16 1/2" jelölés.

5. Phil Taylor utolsó kilencnyilas kísérlete (magyar kommentálással)

Ez pedig a lehető legszebb búcsú lett volna, ha már a vb-cím nem jött össze a Legendától.

4. Paul Lim 63 évesen elhibázta a dupla 12-t

Az biztos, hogy dartstörténelmi kilencnyilas lett volna. 63 évesen, úgy, hogy ő dobta az elsőt a világbajnokságok történetében, még a BDO-ban, 1990-ben.

3. Phil Taylor utolsó bevonulása

 Az eleje igazán meghatóra sikeredett és az a lényeg. Aztán jött a szelfi, ami vicces pillanat volt, főleg, ahogy igyekszik megtalálni hogyan is csinálja és, ha minden igaz nem is sikerült neki.

2. Michael van Gerwen - Rob Cross hirtelen halál 

Hihetetlen izgalmak, káprázatos színvonal, lenyűgöző teljesítmények. Ez jellemezte Mvg és Cross csatáját.

1. Taylor átveszi Cross-tól a Sid Waddel trófeát

Ez pedig magáért beszél. Cross odahívja Taylort, hogy emelje  magasba a Sid Waddel trófeát. Óriási sportember

+1 Justin Pipe alkotásai

Csak mert ilyen is volt... Remélhetőleg azóta felépült ebből a csúnya megfázásból.

Végülis megkapta a büntetését

A "leg"-ek után jöjjön a tíz legjobb átlag, amit ezen a világbajnokságon dobtak. Egy-két érdekesség azért is található.

TOP 10 KÖRÁTLAG

10. Raymond van Barneveld - 102,78 - második kör

9. Michael van Gerwen - 102,91 - negyeddöntő

8. Michael Smith - 103,29 - második kör

7. Peter Wright - 103,44 - második kör

6. Rob Cross - 104,12 - első kör

5. Dimitri Van den Bergh - 104,17 - első kör

4. Michael van Gerwen - 106,17 - első kör

3. Jamie Lewis - 107,27 - második kör

2. Rob Cross - 107,67 - döntő

1. Michael van Gerwen - 108,65 - második kör

Ezután nem marad más, mint összegezni az elmúlt három hetet. Ez a világbajnokság nagyon sok mindenre rávilágított szerintem sok mindenkit. Eljött az az időszak, amikor a fiatalok egyre inkább átveszik majd az uralmat. Phil Taylor nagyon jókor döntött arról, hogy vissza kell vonulnia. Tudja, hogy ilyen idősen egész évben ő már nem tudná felvenni a versenyt ezekkel a szupertehetségekkel.

Jól látható, hogy ezen a világbajnokságon mennyi meglepetés volt, mennyi kiemelt búcsúzott el ideje korán. Ezt én személy szerint két dologgal tudnám magyarázni, illetve a különböző fórumokon is ezt lehet látni. Az első, hogy, - mint már említettem - eszméletlen tempóban fejlődnek a "kis" játékosok, és a céljuk az, hogy le tudják győzni az elitet. Ahogy Mardle is mondta, Lewiséknak ideje elgondolkodni arról, hogyan is tovább. Itt arra gondol, hogy több munkát kell belefektetniük, hogyha akarnak még valamit. Ez persze nem egyszerű, de más lehetőségük nincsen. 

A második dolog a leterheltség. A fejlődéssel jár talán, hogy egyre több verseny van év közben. Kinyílik a piac rengeteg ország felé, ahol ugye versenyeket kell rendezni. Itt a World Series, a European Tour tizenkét állomása, a major tornák, a kvalifikációk, a Players Championship, na meg a Premier League pluszban. Az elit nagy része szinte minden versenyen ott van, ahol kell és ez nagyon sok versenyt jelent egy évben. Szinte idejük sincs. Csütörtökön letolják az adott PL fordulót, és lehet, hogy már szombaton ET, PC vagy bármilyen egyéb versenyre kell rohanniuk. Viszont ezzel csak félig tudok egyetérteni. Az egyértelmű, hogy év közben nagyon magas szintű terhelést kapnak a top játékosok, főleg ugye az utazás miatt. Viszont a világbajnokságot megelőző körülbelül három hétben már nincsen verseny. Ez alatt a három hét alatt csak magukra kell koncentrálniuk és megadatik a lehetőség a tisztességes felkészülésre, tehát a világbajnokságra teljesen kipihenten, fitten, felkészülten érkeznek. Kiemelem, hogy ez az én szubjektív véleményem erről, az én saját gondolatmenetem és tudom, hogy van olyan aki ezzel nem ért egyet. 

Úgy gondolom ez a két tényező együttesen játszik szerepet. Fejlődnek a "kicsik" (ez nálam többet tesz a latba) miközben az elit egész évben versenyzik. Talán ez a két dolog eredményezte ezt a meglehetősen papírformabontó világbajnokságot, ahol nagyon sok meccs rövid időn belül eldőlt, nem volt annyi kiélezett mérkőzés, mint tavaly. Kevesebb szettet játszottak ki, épp ezért száznyolcvanas rekordot sem döntöttek. Ettől függetlenül azért úgy gondolom, hogy nagyon is élvezhető világbajnokságon vagyunk túl, ahol egy olyan játékos lett a győztes, aki egész évben nagyon sokat tett azért, hogy oda kerüljön, ahol most van. Egy új korszak veszi kezdetét, amely korszak legalább olyan sikeres, ha nem sikeresebb lesz, mint az előző.