Zsinórban ötödik alkalommal nyerte meg Michael van Gerwen az ezúttal Zwolléban rendezett Dutch Darts Masters-t. Veldhoven, Venray (ott kétszer is) és Maastricht után tehát Zwolle is felkerült a darts térképére, és meg kell valljam, nem gondoltam volna, hogy egy ennyire izgalmas harmadik napot produkálnak a játékosok (mellesleg megjegyzem, hogy a bukszámnak is jót tett egy kicsit a délutáni etap), míg emeljük meg kalapunkat Steve Lennon előtt, aki élete első ET-döntőjében sem vallott szégyent és egy nagyon jó hétvégét tudhat maga mögött. A harmadik nap bőséges összefoglalója következik.

A délutáni nyolcaddöntőkön történt:

Steve Lennon egy mindkét oldalon feledhető átlagokat hozó találkozón ment tovább James Richardson ellenében. Amíg az ír srác 87-es átlagot dobott, addig az angol kőműves kerek 83-on fejezte be a találkozót, 20,83%-os kiszállózással (az első legben szép bullos kiszállót követett el, de volt például olyan leg is, ahol három nyilat szórt el a semmibe). Lennon 5-3-nál a meccsért dobhatott, de Richardson még vissza tudott jönni egálra. Az utolsó leg azonban már az íré lett, aki ezzel továbblőtte magát az esti körbe.

Mensur Suljović ismét meggyőző játékkal rukkolt elő Simon Whitlock ellen, ez pedig végül 6-3-as sikert jelentett neki. Az osztrák végig a kezében tartotta a találkozót, 3-3 után pedig állva hagyta az ozzie-t, aki már ezután nem is tudott beleszólni érdemben a meccs alakulásába. Az osztrák (aki új társsal indul a páros-vébén) 94-en átlagolt, amihez 35,29%-os csekkolást párosított, míg Whitlock 92 pont közelében fejezte be a mérkőzést, két maximummal a tarsolyában.

Amíg az elején magabiztosan húzott el Kim Huybrechts a Jermaine Wattimena elleni mérkőzésen, a végén izgulnia kellett kicsit, hogy sikerüljön a továbbjutás. Szerencséjére sikerült neki, mégpedig egy 6-5-ös sikerrel. Pedig a belga nagyon jól kezdett, öt leg után már 4-1-re is ment, de a "Gépfegyver" ekkor tárat cserélt és jól meg is szórta a belgát (4-4-nél utol is érte). Huybrechts ekkor már csak arra koncentrált, hogy a kezdései rendben legyenek, ami végül sikerült is neki, így egy kissé szorossá váló találkozón a Hurrikán ment tovább.

Peter Wright végre kezdi régi önmagát idézni, ennek pedig most Gerwyn Price látta kárát. A skót egészen szenzációs, 104-es átlaggal ejtette ki a 98-as átlagot produkáló walesi-t a tornáról. Wright végig magabiztosan vezette a találkozót, egy legnél beljebb nem engedte Price-ot, aki próbálkozott becsülettel, de ezúttal csak a statiszta szerepe jutott neki egy színvonalas találkozón.

Stephen Bunting továbbvitte azt a színvonalat, amit Snakebite elkezdett, és 100-as átlagot dobva ejtette ki - tegyük hozzá, hogy nagyon jó játékkal - a lengyel Krzysztof Ratajskit, aki szintén 100-as átlag körül fejezte be a találkozót. 2-2-ig haladtak együtt, aztán Bunting tempót váltott és elhúzott 4-2-re. A Lengyel Sas próbált Bunting nyomába érni, de kettőnél közelebb nem jutott ezen a napon, ez a különbség pedig a végére háromra növekedett, így kedvenc Peter Griffin dublőrünk is továbblőtte magát.

Daryl Gurney hamar túltette magát a PL-ből való kiesésen és elég rendesen helybenhagyta Mervyn King-et, akinek ma a kiszállói nem nagyon sikerültek úgy, ahogy szerette volna (11-ből kettő volt sikeres). 4-0-ás Gurney vezetésnél tudott elcsípni egy leget, majd 5-1 után még egyet, de ezen a napon Superchin sokkal meggyőzőbb játékkal rukkolt elő, így nem is nagy meglepetés a 6-2-es sikere, amivel továbbdobta magát az esti etapba.

Ha valaki 74,75-ös átlaggal is képes egy szoros mérkőzést produkálni, akkor az illetőt Cameron Menzies-nek hívják. Neki ugyanis sikerült ez a "csoda", de végül Kyle Anderson egy leggel jobbnak bizonyult nála, amihez még 90-es átlag is dukált persze. Menzies már 4-1-re is vezetett, amikor az ozzie megrázta magát és kiegyenlítette a hátrányát. A skót ekkor még egy leget tudott ugyan nyerni, de a győzelem már nem jött össze, mivel Anderson egy első és egy hátsó pályáról hozott leggel elvitte a találkozót és továbbjutott az esti körbe.

A délutánt a világelső Michael van Gerwen és az építőmunkás nagypapa, azaz Darren Webster összecsapása zárta. Webster ragadta magához a kezdeményezést, de MvG megfordította a találkozót, és 4-2-re el is húzott. Innen még ugyan vissza tudott jönni DW, de a hollandé lett az utolsó két leg, amivel ő is biztosította magának az esti folytatást. MvG kissé visszafogottabban játszott ezen a meccsen, talán pont azért, hogy estére is maradjon valami a tarsolyban.

Az esti találkozókon történt

Negyeddöntők:

Steve Lennon kiejtette a nála sokkal esélyesebb Mensur Suljovićot! Ez természetesen elég nagy meglepetésnek minősül, de ha a lőlapot megnézzük, akkor azt láthatjuk, hogy egyik játékos sem erőltette meg magát nagyon, és ez az osztrákra hatványozottan is igaz volt. Lennon már 3-0-ra is vezetett, amikor az osztrák egy 104-es kiszállóval szépíteni tudott, majd egy leggel még közelebb került az írhez, de a D7 nem ment neki, Lennon pedig 13-ról megoldotta a feladatot, innentől pedig már csak arra figyelt, hogy a kezdéseit behúzza. Az akadályokat sikerrel vette, a meccset pedig stílszerűen egy 143-as kiszállóval zárta le, ami neki elődöntőt, Suljovićnak pedig búcsút ért.

Ha pedig egy üzlet beindul...Steve Lennon után Kim Huybrechts is egy kiemeltet búcsúztatott el a további küzdelmektől, neki ezúttal Peter Wright nyújtotta a kezét a mérkőzés végén. A belga nagyon jól kezdett, 0-1-es Wright vezetés után zsinórban négy leget megnyert és magabiztos vezetésre tett szert. Snakebite ekkor felébredt és egy legre megközelítette a belgát, ám Huybrechts behúzta a nyolcadikat is, így ismét kettőre hízott az előny. Wright azonban szívós munkával visszahozta magát egálra (egy tizenhárom nyilas körrel egyenlítve), ám a vége a Hurrikánnak jött ki szerencsésebben, aki kihasználta, hogy Wright nem tudott 40-ről kiszállni. Neki egy nyílból ment a D4, ezzel pedig az elődöntőbe jutott.

Jól kezdte Stephen Bunting a Daryl Gurney elleni negyeddöntőt, hiszen a vezetést is megszerezte, de onnantól az északír átvette a kezdeményezést és 3-1-re el is húzott Buntingtól, aki itt még egy legre le tudta faragni a hátrányát, de ez volt az utolsó villanása. Gurney innentől kezdve nagyon könnyedén húzta be egymás után a maradék három leget és magabiztosan jutott az elődöntőbe. Bunting a vereség ellenére is nagyon jó átlagot produkált (97,92), míg Gurney 93,58-on fejezte be a találkozót, igaz ő 67%-on kiszállózott, és ez volt a döntő momentum ezen a találkozón.

Michael van Gerwen továbbra sem enged a huszonegyből. A tornát eddig zsinórban négyszer megnyerő holland ezúttal 102,78-as meccsátlaggal búcsúztatta el az ausztrál Kyle Andersont. A holland végig a kezében tartotta az irányítást, 3-1-re is vezetett, amikor Anderson rápróbált a tökéletes legre, de a kilenc nyílból a nyolcadik célt tévesztett (a leg így is meglett persze az ozzie-nak). MvG játszi könnyedséggel vette tehát az Anderson jelentette akadályt is, és egy újabb lépést tett az újabb címvédés felé.

Elődöntők:

Az elődöntők sorát egy nem kiemelt játékos, név szerint Steve Lennon és a tizedikként rangsorolt Kim Huybrechts kezdték meg, s ha már mind a ketten eljutottak idáig, akkor természetesen szerettek volna élni a kínálkozó lehetőséggel. Ez pedig a belga játékosnak indult jobban, aki nagyon hamar háromleges előnyt szedett össze, ám az ír srác is megmutatta azért, hogy nem érdemtelenül került el idáig, hiszen hasonló gyorsasággal nyert meg kettőt, és máris csak egy volt a differencia a két dartsos között, majd amikor újra kettőre hízott a különbség Huybrechts javára, Lennon kettőt nyerve egalizálta is az állást. 5-5 után pedig bevágott egy 111-es outot, majd pedig egy 119-es kiszállóval - ami döntőt ért neki - karrierje egyik legnagyobb lépését tette meg.

A második elődöntő akár egy PL-visszavágónak is beillett volna, hiszen Daryl Gurney és Michael van Gerwen kétszer is összekerültek a sorozatban (Berlinben 7-2 lett a kopasznak, míg Manchesterben 6-6-ra végeztek a felek). Ezúttal azonban nem a Premier League, hanem a European Tour keretein belül akadtak össze egymással, ahol már öt alkalommal találkoztak (4-1 arányban a holland vezet), abból ráadásul kétszer a Dutch Darts Masters keretein belül (2016-ban a döntőben, míg 2017-ben a negyeddöntőben akadtak össze, s persze mind a kétszer MvG volt a jobb), szóval az északírnek volt miért visszavágnia a kopasznak. S bizony-bizony nagyon közel is járt Gurney a bravúrhoz, hiszen 2-2 után úgy hagyta állva a hollandot, hogy csak na... 6-2-nél azonban az északír elkezdett kapkodni (négy meccsnyilat is elrontott), mire MvG sebességet váltott és zsinórban öt leget behúzva végül a maga javára fordította a találkozót, így újra esély nyílt számára a címvédésre, immáron ötödik alkalommal.

Döntő:

Elérkezett tehát a finálé, ahol egymás elleni ötödik összecsapásukra került sor a feleknek. A mérleg eddig eléggé egyoldalú, hiszen Michael van Gerwen négy győzelmet könyvelhetett el az ifjú ír titán, Steve Lennon ellen (2017: Grand Slam of Darts, 2018: Players Championship /Barnsley, Milton Keynes/, valamint a German Darts Grand Prix). A lehetőség tehát mindkettejük előtt adva volt: MvG növelhette sikerei számát, valamint ötödik alkalommal is megnyerheti a DDM-et, míg Lennon előtt egy talán mostanában vissza nem térő sansz reménye csillant fel. Ennek megfelelően Lennon kezdte a döntőt és hozta is a kezdését első pályáról. MvG azonban nagyon hamar helyrebillentette a világ rendjét, és mire a nagyérdemű felocsúdott az első leg utáni sokkból, azt láthatták az eredményjelzőn, hogy 5-1 a hollandnak. Lennon nem dobott rosszul, becsülettel küzdött az egész mérkőzésen, és egész jól tartotta is a lépést a kopasszal. 7-3-as Gerwen vezetésnél ébredt fel az ír, és ez olyannyira jól sikerült neki, hogy két leget zsinórban behúzva csökkentette a hátrányát. Ám a végén nem jött a 74-es kiszálló, MvG pedig 20-ról nem kegyelmezett, ezzel pedig zsinórban ötödször nyerte meg a Dutch Darts Masters-t, és így nyugodtan készülhet a csütörtöki, O2-ben rendezendő Premier League fináléra. Viszont dicsérjük meg Steve Lennon-t is, aki PDC-s karrierje első ET döntőjében nem vallott szégyent, és letette névjegyét a nagyok között (a történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy ez volt Lennon hetedik fináléja, amelyből két Development Tour sikerrel zárult, két elveszített döntője volt ugyanebben a sorozatban, valamint egy Finnish Masters döntő és egy ír Players Championship siker írható még fel Lennon neve mellé).

Statisztikák: TheRedBit és a PDC Live Scores