Utolsó állomásához érkezett az idei European Tour sorozat. A European Darts Trophy az utolsó verseny, ahol a European Tour ranglistán pontokat lehet gyűjteni, illetve a Pro Tour sorozatból ezen a versenyen kívül már csak két Players Championship forduló van hátra. Tét tehát bőven van a versenyen, lássuk ki milyen módon bírkózott meg ezzel.
A nap első mérkőzését Luke Humphries vívta Keegan Brown ellen. Humphries remekül kezdett, gyorsan dobott két tizenöt nyilast és ellépett két leggel. És mint kiderült ez döntő fontosságú volt, mivel Brown csak a saját kezdéseit tudta hozni így esélye sem volt ellenfelét utolérni. Humphries remekül játszott, egy kivétellel csupa öt köröst dobott és szép 96-os átlagot hozott össze. A vége 6-4.
A második párosítás némileg meglepő eredményt hozott. Jeffrey de Graaf esélyesebb volt Matthew Edgar ellen, de a papírforma hamar borulni látszott. De Graaf behúzta az első leget, ám erre Edgar három leggel felelni tudott. Egy szép öt köröst dobott Edgar, ám a többi leg (főleg a második ami hétkörös lett) nem volt túl izgalmas. A holland azonban felállt és 3-3-ra alakította az állást. Hogy aztán újra elbukjon három leget. Igaz Edgar a végén két tizenhárom nyilast dobott, szóval nem érdemtelen 6-3-as győzelme.
Mickey Mansell és George Killington mérkőzése nem hozott sok izgalmat. Ami érthető is, ha megnézzük Killington 81,77-es átlagát, ami hát igen kevés a PDC-ben. De a BDO-ban is. 2-1-re még ugyan Killington vezetett, de utána sem a tömeg, sem a kiszálló nem jött neki. Ebből pedig következik, hogy leget sem nyert többet. Mansell ezzel szemben kiszállt 156 pontról, dobott tizenöt nyilast is, tehát teljesen megérdemelt győzelmet aratott.
Mark Wilson jól belehúzott, hiszen John Hendersont sodorta útjába a sors. Nem ijedt meg ettől, olyannyira nem, hogy 4-4-ig bírta a lépést a skótok kiválóságával. Sőt a nap addigi legjobb legjét is megdobta egy tizenegy nyilas formájában. Egy kivételével Big John igen komolyan vette a saját kezdéseit, tizenhárom nyilast és két tizenöt nyilast is dobott. Aztán a kilencedik legben Henderson breakelt egyet, de ezt Wilson még visszahozta és ő kezdhetett a döntő legben. Itt viszont Henderson hátsó pályáról dobott egy tizennégy nyilast és megnyerte a mérkőzést.
Brendan Dolan és Gabriel Clemens következtek. Az észak-ír játékos idén sem fut nagy idényt és ez most is beigazolódott. 2-2-ig még szoros volt a meccs, bár jól ekkor egyik játékos sem játszott. Az ötödik legben meglett Clemensnek az első break, majd a saját kezdés is, ez pedig 4-2-es előnyt jelentett. Dolan egy tizenöt nyilassal szépített, de több puskapora nem maradt, így pedig 6-3-ra a hazai játékos tudott győzni.
Robert Marjanovic és Marko Kantele meccse a megtippelhetetlen csaták közé tartozott, képtelenség volt kitalálni ki fog nyerni. 2-2-ig ez így is maradt, ekkorra egy-egy breaken is túl voltak a felek és az átlagok között sem volt túl nagy különbség. Ekkor jött egy tizenkétnyilas a finntől majd egy hat körös első pálya és meglett a két leges előny. Marjanovicnak volt sansza felzárkózni, ám 74-ről besokalt és az 5-2-es hátrány már sok volt neki. A végén Kantele örülhetett a 6-3-as sikernek.
Ryan Joyce és Jermaine Wattimena meccse viszont akár országos kettes is lehetett volna. Nos aki erre fogadott az megjárta. A holland játékos egyáltalán nem volt ott fejben, 81-es átlag, 8,33%-os kiszállózás... Szóval totál homály volt az egyébként ügyes Wattimena. Joyce pedig szépen kihasználta ezt, mégpedig erőlködés nélkül. Két öt körösre jutott két hét körös is, szóval nem kellett izzadnia az angolnak. A vége kiütéses 6-1.
A délután rangadóját Steve West és Kryzstof Ratajski vívta. Komoly kis taktikai csata folyt, mindenki ezerrel figyelt a saját játékára. Ratajski két hat körössel kezdett, West válasza ezekre két tizenöt nyilas volt. A lengyel az ötödik legben egy szép tizenhárom nyilassal jelentkezett, majd kihagyott egy komoly break lehetőséget és minden ment tovább. 4-3-nál újra jött egy Ratajski hiba és megint elmaradt a break. Így szépen elmentek a döntő legig ahol előbb Ratajski majd West jutott meccsnyílhoz. És mind kimaradt. De aztán lengyel barátunk megemberelte magát és bedobta a létfontosságú duplát. Kryzstof 93,94-es átlaga nem rossz, főleg ha megnézzük, hogy tizenegy nyilat rontott duplára. West viszont 90-es átlag alatt maradt, ami egy TOP 32-es játékostól igencsak gyér teljesítmény.
Esti program (matyi96):
Az esti programot Richard North (mostanában kicsit elveszett) és Christian Bunse nyitotta. Bunse az ún. "host nation qualifier"-ről jutott be, ami a szervező ország játékosainak biztosít lehetőséget a részvételre. Nem is kezdte rosszul a meccset a német, Ha a kiszállóival jobban sáfárkodik a srác, akár meglepetés is születhetett volna, azonban a 80 alatti átlagára North nem igazán lehet büszke, viszont ezzel is elérte a győzelmet és továbbjutott a második körbe. (6-3)
A folytatásban jöhetett Ricky Evans, mint a világ leggyorsabb játékosa (legalábbis akiről tudunk), valamint Andrew Gilding, aki pedig köztudottan nem sieti el a dobásait. Evans begyújtotta a már amúgyis begyújtott rakétákat, és elképeszően jól dobált. Mindössze hét leget játszottak, ami nem is meglepő, hiszen Rapid Ricky az eddigi átlagok közül a legjobbat produkálta a maga 104,73-al. Gilding több mint húsz pontos hátrányban volt e tekintetben, ennek tekintetében erős meglepetés lett volna a győzelme. Így egy nagyon sima győzelemmel Göttingenben is elkezdte a menetelést Evans. (6-1)
A hazaiak nagy kedvence lépett pályára Luke Woodhouse ellen, azaz Woodhouse - Schindler párosítás volt a soron következő mérkőzés. Schindler nyilat cserélt, egész tetszetős volt a munkaeszköze, amivel játszott. Woodhouse-é lett az első leg, és egészen 2-2-ig mindketten a saját kezdésükkel éltek, majd ekkor jött egy gyönyörű tizenegy nyilas Schindler-től, amitől megindult felfelé és meg sem állt a győzelemig (igaz, egyet még hagyott Luke-nak). Schindler jól játszott, nagyobb koncentrációval még jobb átlagot is elérhetett volna, mint a közel 92-es. (3-6)
Simon Stevenson és Vincent van der Voort összecsapása remek kis csemegét hozott nekünk. Mindketten parádésan játszottak, mind a tömeg, mind a kiszállók a helyén voltak. Összességében talán a legmagasabb színvonalat hozta ez a meccs. A holland nagyon magabiztosan játszott, épphogy nem 104-es átlagot ért el, és Stevenson is átlépte a 94-et. Van der Voort az elején próbálta eldönteni a meccset, gyorsan elhúzott 3-0-ra, aztán pedig nyugodtan dobált és várt a lehetőségre. Ekkor kapcsolt rá Stevenson, de mindössze három legre futotta erekéjéből, így VvvD pazar játékkal jutott a 32 közé. (3-6)
Maik Langendorf nevével találkozhattunk már korábban, most újra itt volt. Ellenfele ma este Jelle Klaasen volt. Klaasen nagyon erősen kezdte a mérkőzést (az újabbnál is újabb nyilakkal). Már 4-1 volt a holland javára, amikor valamiért visszaesett a jó játéka, Maik pedig elkezdte szórni a triplákat, sőt egy 120-as kiszállót is elhelyezett a táblába. A végén végülis érvényesült a papírforma, kis megingást kivéve "simán" hozta a meccset az újdönsült holland apuka. (4-6)
Színvonalban van der Voort-ék, izgalomban pedig Huybrechts-ék nyertek ma. Kim Huybrechts és Steve Beaton szép kis klasszikust terítettek elénk, hogy ne unatkozzunk. Beaton gyorsan elhúzott 2-0-ra, majd a belga is nyert egy leget. Ezt követően Adonisz parádé következett, zsinórban megnyert három leget is az angol, igen erős játékkal. Kim Huybrechts nem hagyta annyiban, megkezdte a felzárkózást. Többek között két ötkörössel, valamint egy négykörössel (a végén 121-es kiszállóval). Sikerült összehozni a döntő leget, ahol egy tizenöt nyilas breakkel Steve Beaton nyerte meg a meccset. (5-6)
Igazán jó évet fut a fiatal zseni Jeffrey de Zwaan, most Steffen Siepmann próbálta útját állni. Siepmann rögtön egy breakkel kezdett, de a holland egyből visszavette a leget. Nem volt elég két break az elején, egyből jött a harmadik, Siepmann újra vezetett. Ezt követően átvette az irányítást de Zwaan. Először egyenlített, majd kettőre, sőt egy 120-as kiszállóval háromra növelte az előnyét. Egy leget még behúzott a német, de a győzelem ekkor már nem volt kérdéses. (6-3)
A nap utolsó ütközete egy holland - spanyol párharc volt, Danny Noppert és Toni Alcinas jóvoltából. És hát ez a mérkőzés sem a gyenge kategória volt. Nagyot játszottak mindketten (tizenegy száznyolcvanast is láthattunk). Alcinas kezdett jobban, majd Noppert nagyon elkapta a fonalat és elkezdte szórni a száznyolcvanakat. A meccs utolsó harmadában Alcinas tett rá egy lapáttal és újra átvette a vezetést is. Noppert még menteni tudott 5-5-re, de a döntő legben Alcinas bizonyult jobbnak, köszönhetően például egy száznyolcvanas nyitásnak. Igazság szerint mindketten megérdemelték volna a győzelmet, most Noppert húzta a rövidebbet, Alcinas pedig örülhet, hiszen holnap újra tábla elé áll. (5-6)
Az est folyamán azért több jó mérkőzést is láthattunk, de délután sem maradtunk izgalom nélkül. Ennyi volt az első nap, holnap 13 órától folytatás Göttingenben, na meg a 9 nyílon!
