Már a nyolcadik állomásához érkezett az idei European Tour. Dánia klasszikus darts helyszín, hiszen a Denmark Opent 1974-ben rendezték meg először és olyanok nyerték meg mint Eric Bristow, John Lowe, Bob Anderson és Phil Taylor. A PDC is felismerte Skandinávia jelentőségét és tavaly után újra megrendezték a Danish Darts Opent. Lássuk mi történt az első napon.
Délutáni program:
A délutáni etap nem sok izgalmat hozott, legalábbis ami a szoros meccseket illeti. Egyedül a hazai Per Laursen és Reece Robinson játszott szoros partit. 3-3-ig bírták fej a fej mellett, ezidőben Robinson dobott 141-es kiszállós négy köröst, illetve egy öt köröst. Laursen 4-3-as előnynél csinált egy 116-os kiszállót öt körös breaket és ez két leges különbség megmaradt a meccs végéig.
A 6-3 lett a délutáni slágere, a meccsek fele ilyen eredményt hozott. William O'Connor a csapat vb-n mutatott jó játékát folytatva 94-es átlaggal nyert Luke Woodhouse ellen. Az ír 2-0-ás előnyt szerzett, amit még egalizált az angol, de utána megint két leggel elment az ír, és nem is engedte ki a kezéből a meccset.
Nathan Aspinall esélyeshez méltón játszott Mick Todd ellen. 100-as átlagot hozott össze "The Asp" aki tizenegy nyilast is dobott, a meccset pedig 160-as kiszállóval zárta le.
A három leges győzelmek közé kívánkozik Jose de Souse sikere is. A portugál dartsos Scott Taylor ellen 96 feletti átlagot dobott, 4-0-ás előnyre tett szert, ráadásul kétszer négy körből végzett 501 ponttal. Szóval komoly kis meccse volt.
A lengyel derbi is 6-3 lett, nem meglepő módon Krzysztof Ratajski javára. Szegény Krzysztof Kciuk hiába dobott korrekt 89-es átlagot és egy szép 120-as kiszállót nem volt sok sansza honfitársa ellen. Ratajski 4-0-ra vezetett már erősen ideges és lámpalázas honfitársa ellen, akinek azért a nagy zakót sikerült elkerülnie.
Teuvo Harvinen viszont nem kerülte el a zakót Cody Harris ellen. A finn játékos kőkemény 60,77-es átlagot dobott és ahogy néztem a delirium tremens felé haladó állapotban állt a tábla elé. Harris pedig rutinból lehozta a meccset és nyert 6-1-re.
Mike de Decker nem az első olyan meccsét játszotta ahol ipari mennyiségben hagyta ki a duplákat. Kyle Anderson ellen ez pedig nem mindig fér bele. A belga játékos dobott szép tizenkét és tizenhárom nyilasokat, de a kiszállókat csak 16%-al dobta. Anderson pedig 94-es átlag mellett még jól is kiszállózott, 46% fölé jutott.
Jose Justicia Perales szintén "de deckeri" cipőben járt, igaz Ő 20%-ot hozott össze. Ám a jó képességű Ryan Joyce ellen ez rém kevés volt. Joyce négy leges előnyt hozott össze kihasználva a spanyol hibáit aki kb. csak annak örülhetett, hogy nem nullázták le.
Esti program:
A fent említett elmaradt nullázás este már megtörtént. Ráadásul kétszer is. És azt hiszem mind a kettő némileg meglepő. Steve Lennon mélyen, de totál mélyen tudása alatt dobott a korábbi erős ember Dennis Nilsson ellen. Az ír játékos 81-es átlaga mellett csak egyszer dobott duplára, azt is kihagyta. Svédország korábbi második legerősebb embere három öt köröst dobva, majdnem 89-es átlagga nyert 6-0-ra.
Martin Schindler szintén nem engedett leget ellenfelének Kim Viljanennek. Pedig Schindler nem játszott túl jól, "csak" 85-ös átlagot dobott, de ez is elég volt a 6-0-hoz. Viljanen hatból hat duplát elrontott, 83-as átlagot kapart össze ez ilyen szinten kevés.
Mervyn King hiába számított esélyesnek Gabriel Clemens ellen a papírforma borult egyet. King némileg belealudt a meccsbe és két leges hátrányba került, amit két öt körössel kiegyenlített. 3-3 után azonban csak a német nyert leget és ezzel a meccset is behúzta. King rengeteg duplát, szám szerint kilencet rontott, a német viszont 95,16-os átlagot és 42%-os kiszállózást tudott felmutatni.
Chris Dobey és Steve West meccse rangadónak tűnt, még akkor is ha West idén ritka rossz formában van. 2-2-ig még mindenki hozta a saját játékát, majd jött két leg amit Dobey húzott be és itt a meccs el is dőlt tulajdonképp. A lejátszott hat legből egy volt tizenhárom nyilas és egy tizenöt nyilas, a többi hat és hét körös, szóval nem záporoztak a nagy dobások. A végéig is igaz volt a "tömeg" elmaradása, egyik játékos sem érte el a 90-es átlagot, viszont West még pocsékul is kiszállózott. 4-3-re még szépített de aztán a következő szépítési esélyt kihagyta.
Kirk Shepherd és Vincent van der Voort mérkőzése nem sok nyomot hagyhatott az emberekben. Két 83-as átlagot dobó játékos, akik tízből négy leget oldanak meg öt körből, de dobnak tizenkilenc nyilasokat is azok nem hozzák lázba a nézőt. Pedig Vincent dobott három öt köröst de ritka rosszul dobta a kiszállót. Shepherd 6-4-re nyert ez a lényeg.
Még ennél is nehezebb volt végig kínlódni Ryan Harrington és Niels Hansen meccsét. A dán 75-ös, az angol 80-as átlagot hozott össze, előbbi 26%-ot, utóbbi 33%-os kiszállózást hozott össze. A vége 6-4.
A nap rangadóját Michael Smith és Steve Beaton játszotta. Óriási meccset hoztak össze, 2-2-ig hozták a kezdésüket, mégpedig csupa öt körössel. Smith ezután két leget is megnyert zsinórban (becsúszott egy tizenhat nyilas is a sormintába), és ezt a két leges előnyt taktikusan meg is őrizte. Beaton 94,96-os átlaga kevés volt Smith 100-as átlagával szemben, plusz Bullyboy 50%-al oldotta meg a kiszállót.
A nap meglepetését számomra Kevin Burness szállította aki Glen Durranttal mérkőzött. Burness 2-0-ra vezetni tudott mégpedig egy 22-16 nyilas kezdéssel...Erre Duzza ébresztőt fújt és egy öt és egy négy körössel egalizált. 4-3-s állásig mindenki hozott mindent kezdésből, igaz ez könnyen másképp is lehetett volna. A nyolcadik leget hátsó pályáról elvitte Burness, és egy legre került a meccs megnyerésétől. Durrant erre visszabreakelt egy tizenkét nyilassal, majd egalizált és jött a döntő leg. Burness itt előkapott egy tizennégy nyilast és megnyerte a meccset. Durrant tizenegy duplát rontott el ez pedig túl sok volt. Főleg ha azt nézzük, hogy 97-es átlaga tíz ponttal jobb volt mint Burnessé.
