A mai estével megkezdődtek a negyeddöntők párosításai és egyben mérkőzései. Michael Smith Mervyn King ellen lépett színpadra, míg James Wade ellenfele a Gerwen-verő Glen Durrant volt. Fontos megjegyezni, hogy a negyeddöntők már 16 megnyert legig zajlottak, és továbbra is érvényben van a "két tiszta leg" szabálya, azaz két leg külünbséggel kell nyerni, avagy hirtelen halálban.
Michael Smith - Mervyn King 16-11
A mérkőzést a papíron esélyesebb Smith kezdte jobban, sőt sokkal jobban. Öt leg után 4-1 volt az állás, 107-es átlag állt Smith neve mellett. A szünet utáni első leget szintén ő nyerte, ezzel már 5-1-re vezetett. King ekkor kezdett el kapaszkodni a rettenetes melegben. Elkezdte nyerni a legeket az öreg, és egészen 5-4-ig fel is jött Smith nyakára. Smith azonban résen volt, tudta, hogy nem szabad hagyni, hogy egyenlítsen az ellenfél, ennek megfelelően meg is nyerte a következő leget, amivel az újabb szünet után két legre növelte (vagy csökkentette? :-) ) a különbséget.
A következő etap elég kaotikusra sikeredett a fiatal angol részéről. Csupán egy legre futotta King ellen, ami azt jelentette, hogy King az etap végére átvette a vezetést, először a mérkőzésen. Fontos tény ez, bár még csak a mérkőzés felénél jártak ekkor. Az átlagokkal minden rendben volt, Smith parádés 100 közeli átlagon volt, míg King 94 körül. A vezetést annak köszönhette, hogy remekül használta ki a lehetőségeket, amik adódtak számára.
Jöhetett a negyedik felvonás. King vezetett tehát, de gyorsan egyenlített Smith. Persze ez benne volt a pakliban, hiszen ő kezdett. Azonban rögtön breakelni is tudta Kinget, amivel újra nála volt a vezetés, sőt megint kettőre növelte a különbséget a következő leggel. King eztán szépített. E felvonás utolsó legjében Kingnek meg volt az esélye a 10-10-hez, azonban a 102-es kiszálló dupláját elhibázta, ezzel megadva az esélyt Smith-nek, hogy három nyíllal 40-re dobhasson. Smith természetesen be is dobta, ezzel tartva az újra kialakított két leges differenciát.
Ugyan szünet már nem volt több, de egy újabb ötös bontásban írnám le, hogy mi történt. Először is folytatódött minden a saját maga medrében, majd jött egy huszonkilenc nyilas leg (igen 29!!! nyilas) King-től, amivel csak a kezdését sikerült megnyernie. Mókás jelenetek zajlottak a dupla 1 körül. Szóval ekkor még tartották a két leg különbséget, azonban a későbbiekben Smith-nek sikerült összehoznia egy breaket, amivel 14-11-re vette át a vezetést, ezzel nagy lépést téve az elődöntő felé. Itt lehetett először azt érezni, hogy King elfogyott. Persze a szó legszelídebb értelmében. Mert a rutinos rókától, már az is bőven remek teljesítmény volt. Szóval pörögtek tovább az események, és Smith megnyert egy újabb leget, amivel egy legre volt a győzelemtől. Kingen ekkor már tényleg látszott, hogy elengedi ezt a meccset és ezzel a tornát is, persze megint csak a szó legszelídebb értelmében, mert óriásit küzdött az öreg, szinte csoda, hogy eddig bírta annak tükrében, hogy a dereka és a térde már rég nem az igazi. Smith azonban ezzel nem törődött, könyörtelenül befejezte a meccset, ahogy azt kell, ráadásul egy 114-es kiszállóval. Kezet fogtak, ölelkeztek, gratuláltak egymásnak. King egy percig sem bánta, hogy így alakult, nagyon sportszerű fickóról beszélünk. Jó volt nézni ezt a mérkőzést.
King végül leesett 90 alá, míg Smith 96 felett fejezte be a mérkőzést, ami 27 legben bőven jónak számít.
Glen Durrant - James Wade 16-7
Kis szünet után érkezett a másik negyeddöntő, a nap második egyben utolsó mérkőzése. Ez a mérkőzés nem kezdődött akkora intenzitással, mint a másik, sőt úgy is fogalmazhatok, hogy az eleje nem ütötte meg igazán a szintet. Azonban mindketten megérdemelten vannak a negyeddöntőben, ezt ne feledjük. Wade hamar elhúzott 2-0-ra, de ugyanilyen gyorsan egyenlíteni tudott Durrant. Hiába az egyenlítés Wade vezetéssel ért véget a meccs első szakasza.
A szünet után kezdett ráérezni Durrant a mérkőzés ízére, Wade azonban még mindig fásultnak tűnt. Durrant próbálta emelni a szintet. Ennek megfelelően nyerte a legeket sorra. Wade-nek egy leg jutott ebben az öt legben, míg Durrent magabiztosan húzott be négy leget is. Kezdett éledezni a volt BDO-világbajnok.
Azt a szintet, amit Durrant elkezdett, meg is tartotta. Wade pedig szépen lassan és folyamatosan rontotta a sajátját. Nagyon nem ment neki a játék ezen a napon, úgyhogy nagyon nem is bontogatnám a cikk hátralevő részében a mérkőzést, ugyanis túl sok izgalom nem történt. Durrant nyerte a legeket, eleinte Wade-nek is jutott egy kis szó, de sokkal inkább Glen Durrant-ről szólt ezt a mérkőzés. Na meg Wade szenvedéséről. Nem tudni mi lelte James Wade-et, de úgy tűnt, mit aki feladta az egészet, már az elején, amikor rájött, hogy ez nem az ő napja. Érdekes volt minden esetre. Nem látszott rajta az, ami az előző két meccsén igen: foggal, körömmel küzdeni, hogy megnyerje a mérkőzést. Azért is érdekes ez, mert Durrant sem dobott olyan magas szintet, amit ne lehetett volna tartani. Persze Wade-nél ez mindig kérdés, hogy milyen mentális állapotban van. Lehet, hogy történt valami, amiről mi szurkolók nem tudunk, vagy csak egyszerűen rossz napot fogott ki. Lényeg a lényeg, hogy Glen Durrant nem állt le, folytatta a legek nyerését. 14-6 volt az állás, zsinórban öt leget húzott már be Durrant, amikor Wade-nek végre sikerült egy újabb leget megnyernie, de ez is nyögvenyelős volt. Aztán Durrant kiszállt 100-ról, majd pedig egy fergeteges 137-es kiszállóval (T19, D20, D20) zárta le a mérkőzést, amely nem lett túl szoros. James Wade gyors kézfogás után leviharzott, Durrant pedig ünnepelt és megköszönte a szurkolóknak a buzdítást és szurkolást. Durrant ezzel egy óriási lehetőséget kapott, kíváncsian várom, hogyan él vele.
