Történészként mindig is arra figyeltem, hogy amit leírok, azt olyan forrásokból tegyem, melyek megbízhatóak, és hitelesek. Mikor belevágtam ebbe a sorozatba, nem gondoltam, hogy ekkora sikere lesz a sporttársak körében. A sok pozitív visszajelzés arra sarkallt, hogy ne álljak meg itt, hanem próbáljak még tovább kutakodni. Thomas Mann szavaival élve: „Mélységes mély a múltnak kútja. Ne nevezzük inkább feneketlennek?” S még sok olyan momentuma van a darts történelmének, melyekről megéri beszámolni a jelen és a jövő nagy játékosai számára, hogy követendő például szolgáljon mindenki számára eme játékosok életútja, alázatossága és hozzáállása a játék iránt. Következzen tehát a múlt nagy játékosait bemutató sorozatunk harmadik (és még egyáltalán nem az utolsó) része.

In memoriam...

Nehéz most szavakat találni.

20 éves voltam akkor, amikor 2003-ban ez a remek sportember itt hagyta a földi létet, maga mögött hagyva egy rendkívül eredményes pályafutást. Élete során megmutatta, hogy a darts nemcsak a kiváltságosok sportága, hanem bárki elérhet bármit, ha keményen és rengeteg alázattal megdolgozik érte.

Így tett Leighton Rees is.

Az emberfeletti képességekkel megáldott walesi elsősorban könnyed dobótechnikájának köszönhetően lett a sportág első világbajnoka 1978-ban. Karrierje során rengeteget tett a darts népszerűsítéséért.

Rees egy motoralkatrészeket gyártó cég raktárosaként dolgozott, mielőtt első sikereinek köszönhetően egy csapásra ismertté vált. Ami persze nagy részben Sid Waddel-nek volt köszönhető, aki 1972-ben – mint a yorkshire-i televízió producere - felfedezte Rees-t és meginvitálta őt az Indoor League nevű tornára, amit 1974-ben – láss világ, csodát – meg is nyert, sőt, 1976-ban duplázott, mivel megint csak sikerült nyernie. Ugyanebben az évben a News Of The World versenyen is döntőbe jutott, viszont ott vereséget szenvedett a manchester-i Bill Lennard ellen. Ezek után indult el a professzionális játékossá válás útján.

1977-ben, a WDF Világkupán a walesi csapat tagjaként egyéni világbajnoki címet szerzett, s persze nem volt kérdés, hogy a csapatbajnoki címet is behúzza a válogatottal. Pályafutása során összesen 77 alkalommal képviselte hazáját a rangosabb versenyeken.

Viszont egyéni pályafutása sem volt olyan egysíkú. Szerencsére...

1978-ban indult a BDO által szervezett világbajnokságon, és ezzel le is tette névjegyét a sportágban. Az első körben az ausztrál Barry Atkinson-t búcsúztatta 6-0 arányban, és aztán következett a második fordulóban a földijével, Nicky Evans-szel való találkozás.

Ez a mérkőzés bevonult a darts történelmébe. Hogy miért is?

Rees volt az első, aki egy majdnem tökéletes leget tudott bemutatni (137, 180, 180, 4), ezzel a televíziók által legkorábban közvetített tíznyilas játékot ő követte el első ízben. Mondani sem kell, hogy 6-3 arányban meg is nyerte a meccset, viszont az elődöntőben már emberére akadt az amerikaiak egyik legjobbja, Nicky Virachkul személyében, akit egy nagyon izgalmas mérkőzésen tudott végül legyőzni 8-7 arányban. Nick Evans-re visszatérve egy picit, már producerként nyilatkozta egykoron, hogy a Rees elleni mérkőzés volt az, ami felébresztette a nagyközönség érdeklődését a darts iránt.

Azután eljött a döntő...az ellenfél pedig egy szintén nagy játékos, és egyéniség, John Lowe volt.

Nagy meccset vívtak egymással, pedig az eredmény (11-7) nem ezt tükrözte, viszont Rees-nek nem volt azért olyan könnyű, hogy megszerezze élete első – és mint kiderült, egyetlen – világbajnoki címét, amivel ő lett a sportág első professzionális világbajnoka.

A rákövetkező évben megint ők kerültek össze a döntőben, és Lowe ekkor már nem hagyta magát. Nemes bosszút állt azzal, hogy 5-0-s szettaránnyal visszavágott az előző évi döntőért.

Rees a későbbi világbajnokságokon már nem jutott döntőközelbe, csupán a nyolcad-, és negyeddöntőig sikerült neki elverekednie magát, ahol viszont rendre vereséget szenvedett, ám még így is az egyik leghíresebb játékossá vált a darts történelmében.

1990-ben vonult vissza véglegesen, de a sportágat mindig is a szívén viselte...

Szó szerint a szívén, és sajnos ez vitte el közülünk. 2003-ban szívrohamban hunyt el minden idők legelső profi világbajnoka.

Viszont tisztelete a mai napig megmaradt, hiszen szülővárosában (próbáltam elkerülni, hogy leírjam, de jobb, ha túlesek rajta), Ynysybwl-ben utcát neveztek el róla.

Annak ellenére, hogy Rees még az igazán nagy pénzeket hozó profi korszak előtt ért a csúcsra, nem volt hiányérzete pályafutásával kapcsolatban. „Az a legfontosabb számomra, hogy csodás emlékeket őrzök erről a korszakról, és hogy olyan játékosokkal játszhattam együtt, mint Alan Evans, Eric Bristow, Bobby George, Cliff Lazarenko és Jocky Wilson. Szép idők, nagyszerű emlékek” – mondta Rees.

És természetesen álljon itt egy kis érdekesség a végére mai alanyunkkal kapcsolatban is:

1976. december 8-án Rees egy 3001-es játékot 141 nyílból teljesített úgy, hogy csak és kizárólag a bull-t célozta, viszont ezt elég eredményesen, mivel 34 dupla és 52 szimpla bullt dobott.

Tessék csak nyugodtan utána próbálni...egyedi és megismételhetetlen lesz, azt garantálhatom.