Sorozatunk nyolcadik része egy olyan játékossal foglalkozik, aki még a mai napig is képes megosztani a dartsot szerető embereket. Sokan azt tartják róla, hogy egy unszimpatikus, utálnivaló alak, sokan viszont azt mondják róla, hogy egy igazi vérbeli játékos, aki mindig csak a győzelemre koncentrál.
Hogy ki mit gondol róla, döntse el magában, miután elolvasta ezt az irományt, amely kendőzetlenül, a maga valójában mutatja be a nagyvilágnak a darts Drakuláját.
Anglia észak-straffordshire-i régiója két klasszis dartsjátékost is ajándékozott a világnak. Egyikük a dartsvilág valaha is élt legnagyobb játékosa, a tizenhatszoros világbajnok, és számtalan tornagyőzelmet magáénak tudható Phil „The Power” Taylor, a másik pedig Ted „The Count” Hankey, azaz a Gróf, aki vitathatatlanul az egyik legemlékezetesebb jelenség a dartsvilág színpadán.
Eredeti nevén Edward Hankey-ként, 1968-ban látta meg a napvilágot Stoke-on-Trent városában, így csak nyolc év volt közte és Taylor között, tehát miközben Phil az általános iskola padját koptatta, a kis Ted-et még csak éppen hazahozták a kórházból.
Becenevét egy iskolai szerepe után kapta, amelyben Drakula gróf szerepét játszotta Bram Stoker regényének feldolgozásában. Ennek megfelelően a meccsek bevonulásakor köpenyt visel, és játékdenevéreket dobál a nézők közé. A viccelődés ellenére Hankey véresen komoly versenyző, amiről két világbajnoki győzelme is tanúskodik.
Stílusosan hívta fel magának a darts világának figyelmét, mikor 2000-ben 6-0-ra lemosta Ronnie Baxtert a BDO világbajnoki döntőjében, egy 170-es kiszállóval fejezve be az összecsapást. Ez a döntő volt egyébként a BDO-világbajnokságok legrövidebb döntője, ami nem tartott tovább 46 percnél. Már az elődöntő is méltó volt Hankey-hez, amit Chris Mason ellen vívott, ugyanis azon a meccsen dobta meg a mai napig is abszolút rekordnak számító legtöbb 180-ast, amit egy mérkőzésen dobni lehetett, ez pedig 22 darab volt, a második legtöbb csupán 15, amit Tony O'Shea dobott 2009-ben. Egy esztendővel később megint bekerült a világbajnokság döntőjébe, de csak két győztes játszmáig jutott honfitársa, John Walton ellen. Hankey legkiegyensúlyozottabb éve valószínűleg a 2003-as volt, amikor az angol, a holland, a német és a dán nyílt bajnokságot is megnyerte.
A nagy sikereket azonban csalódást keltő évek követték. Saját bevallása szerint sem használta ki teljes mértékben vitathatatlan tehetségét. 2002 és 2009 között négyszer a negyeddöntőben kapott ki (Tony O'Shea, Martin Adams – tőle kétszer is, Simon Whitlock), háromszor pedig már az első fordulókban búcsúzott.
A mélypontot a 2008-as BDO-világbajnokság, Simon Whitlock elleni elődöntője jelentette. Nem volt elég, hogy az ausztrál tulajdonképpen lesöpörte Hankey-t (5-0-val búcsúztatta), de még a játékvezetőnek is figyelmeztetnie kellett őt, amikor ököllel megütötte a dartstáblát (Ilyet egyébként utoljára Colin Lloyd-tól láttam, az André Welge elleni mérkőzésen, amikor egy olyan oltári nagyot behúzott a táblának, hogy abba még a vezetőbíró is beleremegett).
Hankey ezek után több időt fordított játékának fejlesztésére (zárójelben megjegyzendő, hogy a Gróf különlegesen könnyű, 14 grammos nyilakat használ), és rögvest világbajnoki címmel tért vissza 2009-ben, ahol a döntőben, egy hullámzó összecsapáson legyőzte honfitársát, Tony O'Shea-t. A sikert követően Hankey megköszönte O'Shea-nek és a többi játékostársának, hogy időben figyelmeztették, szedje össze magát a dobóvonalon, és azon kívül is. „Csodálatos érzés volt megnyerni az első világbajnoki címemet, mert mindig is ez volt a célom, de a második győzelmem személyes okokból sokkal többet jelent számomra” – mondta Hankey a döntő után.
Öt alkalommal szerepelt a Grand Slam of Darts versenyen, ahol két alkalommal a negyeddöntőig sikerült verekednie magát (2011, 2013), viszont ott mindkétszer vereséget szenvedett. A 2012-es világbajnokságon ismét jó játékkal rukkolt ki, legyőzve többek között Martin Atkins-t, és Clive Barden-t is. Az elődöntőben a holland Christian Kist jutott neki ellenfélül, és már 5-3-ra is vezetett, sőt, meccsnyila volt a döntőhöz, de hibázott, és ez a meccsébe került. Kist visszajött, és megfordítva a meccset, 6-5-re győzött és döntőbe jutott.
A mérkőzés után Hankey bejelentette, hogy elhagyja a BDO-t, és csatlakozik a PDC szervezetéhez, így automatikusan egy kétéves szabadkártyához jutott (kihagyva a Q-School versenysorozatát, ami elméletileg minden újoncnak kötelező érvényű), ami feljogosította a PDC versenyeken való részvételre, viszont Hankey egyetlen PDC-világbajnokságon sem szerepelt, csupán öt Grand Slam-en, valamint néhány Players Championship-en és UK Openen vett részt – a Pro Tour küzdelmeken kívül persze.
A 2012-es Grand Slam-en viszont egy olyan dolog történt, amely majdnem a Gróf életébe került.
Ted a csoportmeccseken egy vereséget (Robert Thornton: 0-5) és egy győzelmet (Steve Beaton: 5-3) bezsebelve várta a Michael Van Gerwen elleni mérkőzést. A képlet egyszerű volt: ha győz, akkor továbbjut. A mérkőzés alatt viszont hírtelen átment rajta egy nagyon gyors lefolyású agyvérzés, melynek következtében a látása megromlott (a bal szemére hunyorogni kezdett, és állandóan törölgetnie kellett, mert nem látott vele rendesen), a mozgása pedig koordinálatlanná vált. A holland játékos persze 5-0-ra megnyerte a meccset, és ezzel Ted kiesett a további küzdelmekből, ám aki a mérkőzést látta, azt gondolhatta, hogy Hankey részegen állt a tábla elé (sokan ezzel is vádolták), viszont mint kiderült, a magas koleszterinszint és a diabétesz miatt kapott stroke-ot, ami hat-nyolc hét pihenést jelentett neki, így le is maradt a vb-ről.
2014-ben Hankey szabadkártyája lejárt, és mivel nem volt bent a ranglista első 64 játékosa között, automatikusan elveszítette professzionális státuszát a PDC-n belül. Bár beregisztrált a Q-School versenysorozatára, mégsem indult el rajta, hanem bejelentette, hogy inkább visszatér a BDO szervezetéhez, maga mögött hagyva a kevés sikerrel járó kétéves PDC kitérőt. 2015-ben így újra Firmley Green-ben köszönthette a lakeside-i közönség mindenki Grófját.
Az első év, amit újra a BDO-ban kezdett, egy Winmau World Masters részvétellel kezdődött, de ott a legjobb 48-ban elvérzett, majd 2015-ben a BDO World Trophy-n is elindult, és hamar búcsúzott is az első körben, Sam Hewson jóvoltából (6-4 arányban). Visszatért a világbajnokságra is, ám ott az első körben sima 3-0-s vereséget szenvedett a walesi Martin Phillips ellen.
Most, hogy a végére értem ennek az írásnak, bízom benne, hogy mindenki meg tudta fogalmazni a saját véleményét Ted Hankey-ről, a szerethető emberről, és a kiváló játékosról, aki még remélhetőleg sokáig meg fogja csillogtatni számunkra kivételes dobótechnikáját a Lakeside-on.
Elvégre mindenki ismeri azt a mondást, hogy a zord külső érző szívet takar...és a Gróf sem rejteget mást a hatalmas, erőtől duzzadó izmok mögött, mint egy vajszívű angol úriembert.
