Gondolom, megint felmerül a kérdés sokatokban: Miért neveztem a címben John Part-ot a Darts Sötét Urának?
A válasz a bevonulásában keresendő.
Emlékszem, amikor 2008-ban elérkezett a vb-döntő, és John MacDonald bekonferálta a kétszeres világbajnokot, becenevén: The Darth Maple (magyarul kb.: A Dartsozó Juhar), és felhangzottak az Imperial March (Birodalmi induló) félreismerhetetlen taktusai. Egyszer csak megjelent John Part, kezében egy fénykard, oldalán Leia hercegnő, háta mögött pedig egy birodalmi rohamosztagos.
Na, akkor eldobtam az agyam.
Láttam már érdekes bevonulásokat, ahol pl. Steve Hine (Muffin Man) kis muffinokat osztogatott a nézőknek, egy kuktasapkával a fején, meg egy kis köténykével a ruhája felett (persze a beceneve jól passzolt ehhez a kedvességhez, ugyanis úgy hívták őt, hogy Pieman, ez kb. Pités-nek fordítható le), de bennem mégis ez a híres birodalmi indulós bevonulás maradt meg a legjobban.
Elvégre mégis csak egy háromszoros világbajnok követte el.
Sorozatomban eddig egyetlen olyan játékosról írtam, aki Anglián kívüliként futott be a dartsban. Most fogadjátok szeretettel egy másik olyan játékos életrajzát, aki a szigetországon kívüliként ért el nagy sikereket a darts világában.
Hősünk egy olyan országban látta meg a napvilágot, amely eléggé periférián volt a darts világában. A kis Johnny Torontóban született 1966-ban, vagyis ő volt az első kanadai játékos, akinek sikerült befutnia a sportág történetében. Első tábláját 1987-ben kapta, és bár csak ekkor kezdett el komolyabban dartsozni, mégis sikerült háromszor világbajnoki címet nyernie, és a legsikeresebb észak-amerikai játékossá válnia.
Part még sohasem játszott tv-kamerák előtt, mielőtt bemutatkozott volna a BDO-világbajnokságon, 1994-ben, vagyis azon a világbajnokságon, amely az első volt a híres szakadás után. Ennek ellenére mindenkit elsöpört, aki az útjába került, többek között Ronnie Baxter-t, Paul Lim-et, Ronnie Sharp-ot, majd végül a döntőben – tanári játékot bemutatva – 6-0 arányban legyőzte Bobby George-ot, ezzel pedig ő lett az első nem angol játékos, aki úgy nyert világbajnokságot, hogy az volt az első hivatalos tornája.
Az ezt követő három évben csupán a második fordulóig jutott, és habár 1997-ben csatlakozott a PDC-hez, újabb négy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra komoly eredményt tudjon felmutatni. 2001-ben ismét a döntőbe került, de ott Phil Taylor megálljt parancsolt neki.
A következő két évben Part jelentős javulást ért el a játékában, melynek köszönhetően 2003-ban ismét összecsaphatott Taylorral a döntőben, és ezúttal a kanadai örülhetett. 7-6-ra nyert, megszakítva Taylor nyolcéves győzelmi sorozatát, és átvette abban az évben a világranglista első helyét is. Mellesleg John Part még ma is az egyetlen olyan játékos, aki a legtöbb győzelmet könyvelte el Phil Taylor ellen a kiemelt tornákon, mint bárki más.
A következő öt évben csak egy televíziós tornát nyert (2006-ban a Las Vegas Desert Classic-ot, a döntőben van Barneveldet legyőzve 6-3-ra), de 2008-ban újra elhódította a PDC világbajnoki címét, az angol Kirk Sheperd-öt legyőzve a döntőben (elég sima döntő volt, Part csak két szettet engedélyezett az angolnak). Ezzel a sikerrel csatlakozott azokhoz a játékosokhoz, akik három vb-címet is nyerni tudtak (Eric Bristow, John Lowe, Phil Taylor és Raymond van Barneveld). A teljes videó a döntőről
2008 után azonban megint elindult lefelé, és a vb-ken nem jutott tovább az első köröknél. 2012-ben sikerült neki negyeddöntőig jutni, de ott James Wade-től szenvedett 5-4-es vereséget. Viszont az előtte lévő évben sikerült neki egy kilencnyilas játékot összehoznia a walesi Mark Webster ellen, a 2011-es World Matchplay-en, amelyért 10.000 angol font ütötte a markát. Azóta viszont kiemelkedő eredményt nem ért el, és jelenleg két hely választja el attól, hogy kívül kerüljön a top 64-es játékosok csoportjából.
A játék mellett Part szakkommentátorként is kiváló karriert futott be, 1995 és 2007 között a BBC szakkommentátoraként dolgozott, kivéve 2005-ben (World Grand Prix), és 2007-ben (Grand Slam of Darts), majd elhagyta a BBC-t, és 2012-ben először az ESPN, majd pedig a Sky Sports munkatársa lett, és azóta is velük dolgozik.
Talán pont ezért tudott saját karrierjét illetően is érdekes meglátásokkal szolgálni, melyet rengeteg váratlan esemény, siker és kudarc egyaránt tarkított:
„Hiszem, hogy én vagyok a legkiszámíthatatlanabb játékos a dartsban. Ez rám és az ellenfeleimre nézve is egyaránt veszélyes. Emellett rengeteg időt és odaadást szenteltem a dartsnak, csak így nyerhettem három világbajnokságot tizennégy év alatt. Sikerességem valószínűleg a velem született versenyszellemnek köszönhető, mindig hittem abban, hogy ha kitartóan próbálkozom, végül sikeres leszek. Ez a felfogás ad reményt ahhoz, hogy még legalább egy világbajnoki címet szerezzek, hogy egy-egy kudarc után képes vagyok felállni, és jobb vagyok, mint valaha.”
Végül egy kis érdekesség...mert olyan nincs, hogy nincs:
John Part volt az első olyan ember, aki három különböző helyszínen nyert világbajnoki címet: 1994-ben a Lakeside-on (Firmley Green), 2003-ban a Circus Tavern-ben (Purfleet) és 2008-ban az Alexandra Palace-ban (London).
Én már egy vb-címmel is elégedett lennék...mert az Erő velem van, vagyis remélem, hogy velem van.
Főleg akkor, ha az ellenfelem a döntőben nem lenne más, mint a Darts Sötét Ura.
