James Wade vs. Robert Thornton (PDC World Grand Prix, 2014.)

Félidőhöz érkezett a legemlékezetesebb mérkőzéseket taglaló sorozatunk, így most egy olyan mérkőzést választottunk, amely azzal írta be magát a darts történelmébe, hogy ezen a mérkőzésen két darab kilencnyilas játék is született.

Persze, nem ez volt az egyetlen olyan mérkőzés a darts mostanáig íródó történetében, amikor két tökéletes leg született egy párharcon belül.

Ám ez mégis különleges meccs volt, főleg azért, mert ez a híres World Grand Prix versenyen született, ahol kicsit mások a szabályok, mint egy hagyományos mérkőzésen.

Megmutatjuk, hogy miért is.

A PDC 1998-ban rendezte meg első ízben a World Grand Prix néven ismert versenysorozatát. Első ízben Rochester adott otthont a rendezvénynek, majd a roslare-i Crosbie Cedars Hotel, utána pedig a dublini Citywest Hotel vette át a helyszínt, amely a mai napig is biztosítja a helyet a versenysorozat számára. A torna előzménye a World Pairs elnevezésű rendezvény volt, amely 1995 és 1997 között zajlott, és – ahogyan az elnevezés is mutatja – páros verseny volt. Három ilyen versenyt rendeztek, ahol az első két versenyen angol dominancia volt (95: Eric Bristow - Dennis Priestley, 96: Phil Taylor - Bob Anderson), míg 1997-ben a holland Raymond van Barneveld - Roland Scholten kettős diadalmaskodott. Innentől kezdve azonban egyéni versenyként ment tovább a torna.

Említettem, hogy itt egy kicsit másabb a szabályrendszer, mint egy sima dartsmeccsen. Ugyanis itt a játékosnak a kezdéshez is dupla értéket kell dobnia, így lehet beszállni, és így tudja elkezdeni a szettet. A kiszálló természetesen itt is dupla értékű, tehát ebben változás nem történt. Ha valaki netán kilencnyilas játékot akarna így elkövetni, annak a következő kombit érdemes dobnia: 160 (d20, t20, t20), 180 (t20, t20, t20), a végére pedig 161 (t20, t17, d-bull). Persze van másféle verzió is, csak valahogy ez vált be mindenkinek.

És ha már itt tartunk, akkor egy érdekesség: az első kilencnyilas kiszállót egy dupla be-dupla ki mérkőzésen az északírek kiválósága, Brendan Dolan követte el, mégpedig a 2011-es World Grand Prix versenyen. Innen kapta meg a máig is ismert becenevét: The History Maker (A történelemcsináló).

Ezek után idézzük fel, mi is történt azon a bizonyos 2014-es meccsen.

A mérkőzésre a legjobb 16 között került sor, ahol már három nyert szettig tartott egy ütközet. Olyan játékosok kerültek be ebbe a körbe, mint például a jelenlegi világelső Michael Van Gerwen, vagy Raymond van Barneveld, de ott volt még Mervyn King, Mickey Mansell, vagy Phil Taylor, Dean Winstanley, és még sorolhatnánk tovább a jobbnál jobb játékosokat.

Persze nem kifelejtve közülük a mai cikkünk két főhősét sem, akik itt futottak össze egymással. Egyikük már igencsak jó ismeretséget kötött a kilencnyilasokkal, mivel nem csak adott, hanem kapott is eleget pályafutása során (utoljára éppen két hete követtek el egyet ellene a Premier League-ben, ezúttal Adrian Lewis volt a tettes). Ő pedig nem más, mint James „The Machine” Wade. Ellenfele pedig a skótok egyik kiváló nyílmestere, Robert „The Thorn” Thornton volt ezen a találkozón.

Wade – hetedik kiemeltként - az első körben az angol Andy Smith-et győzte le 2-0 arányban. Meg sem kellett erőltetnie magát, Smith ugyanis igencsak indiszponáltan dobott, így Wade számára bemelegítésnek tökéletes volt a meccs. Thornton nem kapott kiemelést a tornára, viszont ez sem zavarta őt, és az első fordulóban ugyanilyen arányban hozta a kötelező győzelmet Justin Pipe ellen, noha nem volt olyan kiemelkedő a meccsátlaga, mint Wade-nek (Wade 94,14-et, míg Thornton 88,13-at ért el az első fordulóban).

Itt érkezett el az a pillanat, amikor összetalálkoztak egymással.

Örökmérlegük jelenleg James Wade felé billen, ugyanis a szemüveges angol úriember eddig 13 alkalommal győzött a skót ellen, míg Thornton csupán hétszer tudott győzni ellene. Természetesen ebben a „szerencsés” tizenháromban ez a mérkőzés is beleszámoltatott.

Eme hosszúra nyúlt bevezető után nézzük akkor meg, hogyan is zajlott a találkozó.

Az első szettet Thornton kezdte, és rögtön tökéletes beszállót dobott, amire Wade 120-as dobással válaszolt. Innentől a skót teljesítménye kicsit visszaesett, Wade pedig egy 140-el behúzott, amire Thorn szintén 140-et szórt, így ő ért elsőnek kiszállóra, de nem tudta kidobni elsőre, így maradt a 36. Wade 81-ről rontott, így Robert 36-ról kiszállva megszerezte a vezetést. A második játékban az angol 120-al kezdett, amit a skót egalizált. Wade ezután egy 100-ast szórt, Thornton pedig 140-el ment lejjebb. Fej-fej mellett haladtak, míg Wade egy 100-assal 81-re dobta magát. Thornton hiába dobott 121-et, Wade kiszállt bullal, így egyenlített. A harmadik játékban a skót 105-tel, az angol 120-al kezdett, így maradt a fej-fej mellett kezdés. Thornton és Wade sem sietett annyira, ahogyan az átlagok is mutatták, mivel egyiküké sem volt 95 felett. Elsőként Thornton ért le kiszállóra, mégpedig 60-ra, míg Wade 130-on maradt. A skót azonban nem tudott élni az előnnyel, és ezt Wade bűntette is, egy szép 130-as checkout-tal. A negyedik játék is fej-fej mellett haladt, igazából nagyobb előnyt nem tudott egyik játékos sem kicsikarni, mégis Thornton ért le először kiszállóra (101), de Wade egy 140-el 121-re dobta magát. Végül Thorn dupla 12-vel egalizált. Az ötödik legben Thornton nem tudott beszállni sem az első, sem pedig a második körben, Wade azonban nem tudott nagyobbat dobni, így Thorn egy 160-as körrel utol is érte az angolt, aki ezután egy 96-os körrel 149-ről szállhatott ki, de egy nyíl sajna nem oda ment, ahová szerette volna, így maradt a 16, amit végül sikerült is hoznia, így 1-0-ra az angol vezetett.

Aztán jött a varázslat első felvonása:

A második szettet Wade kezdte, mégpedig egy tökéletes 160-as körrel, amire Thornton 105-el reagált. A második körben Wade megdobta a tökéletes 180-at, amivel máris 161-en volt, míg a skót egy 140-el próbált kapaszkodni, ám feleslegesen tette…

A harmadik körben Wade indított, 161-ről:

Tripla 20: Bent van!

Tripla 17: Bent van!!

Bull: BENT VAN!!!

És ebben a pillanatban realizálódott mindenkiben, hogy Wade megdobta az első dupla be-dupla ki kilencnyilast a tornán, a másodikat a Grand Prix-ek történetében, Brendan Dolan után három évvel. Így meg is szerezte az előnyt.

A második játékban mindketten csak sokadik nyílra tudtak beszállni, így nem láttunk most még kilencnyilast, helyette viszont láthattunk Wade-től egy briliáns 156-os kiszállót, amivel elvette Thorn játékát, így pedig esélyt kapott arra, hogy megduplázza a vezetését. A harmadik játékban így is kezdett egy 120-as beszállóval, mire a skót egy tökéletes 160-assal válaszolt. Ezután Thornton igyekezett nyomást gyakorolni Wade-re, aki két 100-ast dobott, míg a skót 140/100-as dobásokkal ért kiszállóra (101), amit teljesített is, így szépített. A negyedik játékban Robbie 100-al szállt be, míg James elsőre nem tudott. A másodikra tudott 120-al berepülni az angol, míg a skót szorgalmasan fogyasztotta a pontjait. Wade igyekezett, de Thornton 180-al 64-en találta magát, amit ki is dobott, így egalizált. Az utolsó legben Wade kezdett jobban, míg Thornton nem tudott 100 fölötti dobásokat produkálni, egészen egy 180-as dobásig, amivel presszionálta Wade-et, mégis az angol ért le először kiszállóra (142), amit 51 pontra csökkentett. Thornton 126-os próbálkozása nem sikerült (12 maradt neki), amit Wade sem tudott kihasználni, mire a skót elfogyasztotta a 12-őt, és egyenlített (1-1).

A harmadik szettet Thornton kezdte egy 60-as beszállóval, mire Wade is ennyit dobott. Újra elindult a fej-fej melletti harc, amiben Thorn kisebb előnyt tudott kicsikarni, és meg is tartotta a leg végéig, ahonnan végül egy 61-es kiszállóval vezetést szerzett. A második játékban elsőre bedobták magukat a fiúk, és megint kezdődött az egymás melletti versenyfutás, amiben ezúttal Wade volt előnyösebb helyzetben, és 40-ről egyenlített. A harmadik legben Wade-nek nem sikerült elsőre bedobnia magát, így a skót szerzett minimális előnyt, amit James 120-al próbált eltűntetni. Továbbra is fej-fej mellett haladtak, 140-re 100-as volt a válasz, Thornton pedig 164-ről 40-re tornázta le magát. Wade 140-el 81-re ért le, és kihasználta a skót rontását, megszerezte a vezetést. A negyedik legben Wade 79-el szállt be, Thornton pedig egy tökéletes 160-al, így felcsillant a remény egy újabb kilencnyilasra, de sajnos erre még várniuk kellett. a leget végül Thornton 86-ról kiszállva nyerte, így ismét döntő leg következett, amiben a skót jól kezdett, de Wade is megdobta a maga 120-asát. Thornton egy 180-assal került közelebb a kiszállóhoz, amit végül 71-ről kidobva már ő vezetett összesítésben (1-2).

Jött a negyedik szett, amit James kezdett és gyorsan el is húzott, a skót pedig igyekezett tartani vele a lépést, de végül Wade 186-ról egy 162-es kerekítővel 24-re ért, és ezt már nem hagyta kihasználatlanul.

Aztán jött a második felvonás:

A skót indított egy szép 160-assal, amire az angol 120-at dobott. Thornton ezután egy szép 180-at szórt, amire Wade csak 58-at. Aztán jött a harmadik kör, amit Thornton így indított:

Tripla 20: Talált!

Tripla 17: Talált!!

Bull: TALÁLT!!!

Ezzel Thorn vissza is dobta a második körben kapott kilencnyilast, és ő lett a harmadik, aki dupla be-dupla ki játékban kilencnyilast tudott elérni, a mérkőzés pedig ezzel be is került a hallhatatlanok közé, mivel eddig nem volt olyan meccs a Grand Prix történelmében, ahol két dupla be-dupla ki kilencnyilas játék született volna, mégpedig ugyanabban az időben. A két sportszerű játékos pedig viccesen értékelte is egymás teljesítményét, egy kölcsönös pukedlizés társaságában (ezt meg is mosolyogtam, a többi nézővel egyetemben).

A harmadik legben Wade – kihasználva, hogy Thornton még a kilencnyilas hatása alatt nem tudott beszállni – gyorsan elhúzott, és meg sem állt 198-ig, mire Thornton gyorsan egy 180-al reagált, hogy azért annyira ne maradjon le. Wade 146-ról próbálkozhatott, és nem hogy csak próbálkozott, ki is dobta, így máris ő vezetett. A negyedik játékban újra fej-fej mellett indítottak a játékosok, akik közül a skót ért le előbb kiszállóra (167), de nem tudott élni az első kísérlettel, és ez majdnem a játékába került. Szerencséje volt, hogy Wade nem tudta kihasználni a rontásokat, így Thornton egyenlített. Jöhetett a szokásos döntő leg, ahol Wade gyorsan elhúzott, Thornton pedig egy 180-assal hamar utolérte. Az angol erre is tudott válaszolni, így ő került kedvező helyzetbe. Thornton azonban 121-ről a meccsért dobhatott, de a harmadik nyíl kipattant, így elsőre nem jött össze neki.

Aztán másodikra sem…és itt már Wade nem hibázott, ezzel pedig egyenlített, és kiharcolta a döntő szettet.

A döntő szettet Thornton kezdte jobban, hamar el is fogyasztotta pontjainak nagy részét, Wade pedig nehezen zárkózott utána. A skót 81-ről nem tudott kiszállni, amit Wade elsőre ugyan nem tudott büntetni, de másodikra már igen, így előnybe került. A második játékot az angol kezdte, aki csak harmadik nyíllal, és egy dupla 10-el tudott beszállni, Thornton ennél lényegesebben jobban dobott, viszont Wade hamar utolérte és kiszállóra érkezett (141). Thornton 122-ről elhibázta a bullt, az angol pedig behúzta a másodikat is, így egy legnyire került a negyeddöntőtől.

A skót azonban úgy gondolta, hogy minden kis szalmaszál fontos lehet, és jól kezdte a harmadik játékot. Wade igazából már csak a maga kezdéseire próbált meg fókuszálni, attól függetlenül azért igyekezett játékban maradni, és 82-es kiszállóra került, ahonnan végül nem tudott kiszállni, Thornton pedig 60-ról szépített.

Elkezdődött a negyedik játék, amibe Wade szállt be elsőként, Thorntonnak azonban csak négy nyíl eldobása után sikerült, ezzel pedig az angol olyan lélektani előnybe került, ami ki is tartott a végéig. A skótnak nem jöttek a triplák, Wade pedig ráérősen dobálva összehozott egy 100-ast, amivel 40-re kerekített, és második nyíllal kidobva meg is nyerte az összecsapást.

Egy nem akármilyen összecsapást!

Ahogyan a kommentátorok is mondták: Egy hihetetlen darts-történeti összecsapásnak lehetett szemtanúja az, aki jelen volt, illetve látta ezt a mérkőzést. Két kilencnyilas játéknak, két különböző játékostól, ugyanazon a mérkőzésen. És ahogyan a mérkőzés adatait böngészem, egyetlen dolgot láttam, amiben ezen az estén az angol jobb volt: a kiszállók értékesítésében. Ugyanis amíg Thornton 30 lehetőségből 11-et használt ki (36,67%), Wade 29-ből 13-at (44,83%), minden másban a skót jobb mutatókkal rendelkezett az angolnál (Thornton 94,11-es átlagot dobott a találkozón, míg Wade 92,53-at).

Ám itt még nem volt vége Wade versenyének…

A negyeddöntőben Phil Taylort győzte le 3-1-re, az elődöntőben Gary Anderson esett áldozatul neki, a skót világbajnokot 4-3 arányban búcsúztatta, hogy aztán a döntőben szembetalálja magát a hollandok fiatal kiválóságával, az első kiemelt Michael Van Gerwennel, és egy végletekig kiélezett meccsen kikapjon tőle 5-3-ra.

Bár James Wade nem tudta megnyerni a tornát, sporttörténeti tettet hajtott végre azzal, hogy másodikként sikerült neki Grand Prix-en kilencnyilast dobnia…

Hogy aztán Robert Thornton kövesse őt harmadikként…

Igen ám, de Thornton-nak 2015-ben sikerült megnyernie a World Grand Prix-et, míg James Wade már az első körben búcsúzni kényszerült.

Az ilyet nevezzük nemes bosszúnak…

És akkor ne menjünk el szó nélkül eme kiváló sorozat eddigi részei mellett. Íme:

1. rész: Ted Hankey vs. Ronnie Baxter (BDO-világbajnokság, 2000.)

2. rész: Wayne Mardle vs. Phil Taylor (PDC-világbajnokság, 2008.)

3. rész: Martin Adams vs. Michael Van Gerwen (BDO Winmau World Masters, 2006.)

4. rész: Anasztaszija Dobromiszlova vs. Vincent van der Voort (PDC Grand Slam of Darts, 2009.)