A harmadik napon vagyunk túl a Lakeside-ban zajló világbajnokságon. Meglepetésre kiesett a kiemeltek közül Dean Reynolds. Láttunk késhegyre menő csatákat és azért a legprofibbak szintjét is megütő, komoly átlagokat. A hölgyek közül kedvencük, Lorraine Winstanley is pódiumon volt és annak rendje és módja szerint tarolt. Jeff Smith megizzadt, de aztán behúzta az első kört. És ez még mindig csak az első kör, sőt két selejtezőssel kezdődött a hétfő és a tavalyi döntőssel ért véget.

Úgy kezdődött a harmadik nap, hogy a világranglistán hátrébb álló kanadai David Cameron 3-1-re legyőzte a holland Jimmy Hendrikset. Az Excalibur ezzel teljesítette a magával támasztott alapkövetelményt, túljutott a selejtezős körön, ez pedig az elmúlt három évben egyszer sem sikerült. Igen, ez még a selejtezős kör volt. Az első szett még Hendriksé volt, közte egy szép 120-as, és 12 nyilas kiszállóval. Aztán Cameron beindult, egyenlíteni tudott, majd jött egy remek szett, 3-2-es legállásal, amelyet egy 119-es kiszállóval és 11 száz feletti dobással fűszerezett. A negyedik szettben feljött Hendriks, már 2-1-re is vezetett, de a kanadai onnan is felállt, és végül megérdemelten nyert 86,19-es átlaggal.

Még csak nem is hasonlít miniszterelnök névrokonához,
ám a nyitómeccset szép játékkal nyerte Lakeside-ban

Még mindig a selejtezőkörben zajlott a Craig Caldwell-Dennis Harbour csata. A ranglistán való helyezése miatt is Harbour volt az esélyesebb, aki tavaly a negyeddöntőig menetelt. Ennek megfelelően kezdett az 56 éves dartsos, volt egy csodás 156-os kiszállója. Remekül dobta a tömeget, és 0-1-ről fordította meg a második szettet. Caldwell számára a remény a harmadik szettben villant fel, és egymás után három leget nyerve indult a negyedik szett, amit végül be is húzott Harbour, akinek volt a meccsen 12, de 24 nyilas kiszállója is és ezt a 81.99-es átlaga is jól mutatja.

Jogos Dennis Harbour öröme

A délután egy első körös meccsel, Dean Reynolds és Pip Blackwell találkozójával folytatódott. Óriási csata volt, aminek az volt a külön érdekessége, hogy a fiatal Reynolds, és a 42 éves Blackwell közül az egyik biztosan megszerezhette pályafutása első világbajnoki győzelmét. Ez pedig Blackwellnek sikerült, aki 3-2-re nyerte a meccset. Pedig Reynolds álomszerűen kezdett, legveszteség nélkül, majd 0-2-ről megfordítva a szettet már 2-0-ra vezetett. Volt egy százas kiszállója is, aztán a harmadik szett döntő legje Blackwellé volt, és innen a rutin döntött. 85-ről és 101-ről kiszállva egyenlített, a döntő szettben pedig megint hátrányból, 0-2-ről állt fel és a végén egy D4-gyel, a 29. nyilával, de 4-2-re behúzta a szettet és a meccset is. Nagy csata volt!

Jött az esti etap, ahol óriási meccsre volt kilátás, és nem csalódott az, aki látta Martin Phillips és Paul Hogan meccsét. Az egyik oldalon kétszeres vb-elődöntős, a másikon kétszeres vb-negyeddöntős állt. Hogan amúgy 1995-ben indult először és egyből a legjobb nyolcig jutott, ugyanakkor az utolsó kilenc évben csak kétszer jutott el Lakeside-ba. Nos, a meccs sem hagyott semmi kívánnivalót maga után. Hogan sima 3-0-val nyitott, majd 0-1-ről fordítva kettőre növelte az előnyét. A második szettben 14 és 15 nyilas legje is volt az angolnak. Jött a fordulat és két Phillips-szett egymás után. A walesi is megmutatta, hogy mesterien műveli a sportágat, háromszor 140, majd 81-es kiszálló, 12 nyíllal. Hiába dobálta jobban a tömeget a negyedik szettben Hogan (13 száz feletti dobás), 3-1-re bukta azt. Az ötödikben kettő leggel kellett nyerni, de nem volt szükség túlórára. A végén egy 78-as kiszálló és egy kilencven feletti átlaggal Hogan behúzta és továbbment.

Paul Hogan a végén 90-es átlaggal zárt.

Következett a kedvencünk, Lorraine Winstanley, akivel volt szerencsénk személyesen találkozni és interjút is készíteni. A legutóbb negyeddöntős holland Anca Zijlstra volt Dean Winstanley feleségének az ellenfele, és Lorraine nem is sokat teketóriázott. Legveszteség nélkül intézte el ellenfelét. Női mérkőzésekhez szokott szemnek is szokásos csata volt, talán csak a csata hiányzott belőle, de így is majdnem 75-ös átlag a végén.

Jó meccsre számíthattunk a BDO World Darts Trophy 2015-ös győztese, Geert de Vos és a selejtezőből felkerült ausztrál Raymond Smith meccsén. Foxy aztán szettveszteség nélkül nyert, de minden egyes legért keményen meg kellett dolgozni, és remek átlagot dobált mind a két játékos. De Vos egy 13 nyilas körrel, majd egy zseniális 136-os kiszállóval nyitott és ezt nagy checkoutot éppen 2-2 után dobta. A második szettben is kétszer vezetett Smith, de megint a belgáé volt a döntő leg. Jött a harmadik szett, de Vos megint produkált egy magas, 116-os kiszállót, majd 13 nyíllal, D20-szal fejezte be a meccset. Foxynak 96,9-es átlaga volt, ami azért már a legprofibbak szintjén is megállja a helyét. Sőt még Smith is kilencven felett fejezte be.

A belga fiú, Geert de Vos nagyot játszott, PDC-s színvonalon.

Zárásnak maradt egy igazi csemege, a 2015-ös negyeddöntős Brian Dawson és a kanadai, már a PDC-ben is két évet eltöltő, tavaly vb-második Jeff Smith meccse. Nagyon nehezen nyert a kanadai. 3-2 lett a vége, egy nem is akármilyen csatában. Az első szett Smith-é volt, 3-1-es legkülönbséggel. A másodikat is Smith kezdte jobban, de Dawson beindult, 84-es, 90-es kiszállókkal nyert három leget egymás után. Sőt a lendület tovább tartott, hiszen közte egy tizennégy nyilas leggel egymás után hat leget nyert és megfordította a meccset. Talán ekkor érezte, hogy ebből még nagy baj is lehet, összekapta magát. A negyedik szettet ő kezdte sikerrel, majd zárta is le, 12 nyillal kiszállva, 136, 180, 105 után egy 80-as kiszállóval, a harmadik tűre. Talán ettől, talán a fáradtságtól, de Dawson összeroppant, már leget sem nyert a döntő szettben, és a végén Smith egy 118-as kiszállóval tette fel a koronát hétfő éjszakai produkciójára.