Azt hiszem, nem kell messzire mennünk, ha tündérmesét akarunk olvasni. Mert hogy Rob Cross története tényleg az, ahhoz egy szemernyi kétségünk sem férhet. Mi viszont kicsit megpróbáltunk utánajárni a dolgoknak, hátha valakinek kedve támad követni a példáját...tehát íme a recept, hogyan juss el két év alatt a profik közé...
Egy nem mindennapi sztori az övé, annyi bizonyos...
Huszonhat éves koráig egyszerű villanyszerelőként tengette mindennapjait, miközben mellette dobálgatott - amolyan hobbiszinten.
Aztán eljött 2016, és valami megváltozott...
Rob Cross, aki egyébként Pembury szülöttje (jelenleg pedig Edenbridge lakója) úgy gondolta, biztos lenne neki is esélye az aktuális évi UK Open-en. Így gondolt egy merészet, benevezett az egyik amatőr kvalifikációs versenyre, amit meg is nyert, így máris a legjobbak között találta magát.
S ha már ott volt, bizony maradandó nyomokat hagyott néhány olyan játékosban, mint például Ken MacNeil, Wes Newton, vagy éppen Jeffrey de Graaf. Olyan játszi könnyedséggel intézte el őket, hogy öröm volt nézni.
Aztán jött a világelső, és helyreállt a világ rendje. Cross ugyan kikapott 9-5 arányban, de MvG-nek nagyon meg kellett szenvednie ezért a sikerért. Igaz, volt neki egymásután tizennyolc tökéletes nyila...
Ezután érlelődött meg a gondolat Rob barátunk fejében: ideje lenne az ampermérőt és a fáziskeresőt nyilakra cserélni. Így 2016-ban csatlakozott a PDC-hez, és elkezdődött ez a nem mindennapi karrier.
Az első körben még csak a Challenge Tour-ok jelentették neki a versenyt (illetve közben két BDO-s rendezvényen is tiszteletét tette), amelyek közül hármat sikerrel abszolvált, ezzel pedig kiérdemelte a Tour Card-ot is.
A 2017-es évnek már úgy vágott neki, hogy még akármi is összejöhet. Ezt nagyon jól példázta a UK Open hat kvalifikációs tornája is, ahol végül kétszer is a legjobb tizenhatig jutott, míg egyszer egészen az elődöntőig menetelt. Mellette elindult a Players Championship sorozatban is, ahol eddig két alkalommal tudott diadalmaskodni. A harmadik versenyen Mervyn King-et, a tizenkettedik állomáson pedig Ian White-ot intézte el (az már csak hab volt a tortán, hogy a tizenegyediken az elődöntőig jutott).
De visszatérve a 2017-es UK Open-re: először jelent meg a neve a top32-es játékosok között, vagyis itt már nem kellett neki selejtezőt játszania. Sőt, mivel kiemelt volt, csak a harmadik fordulóban csatlakozott bele a versenybe, így több ideje volt a feltöltődésre. Ez pedig meg is látszódott a játékán, ugyanis két leheletkönnyű győzelemmel kezdett (10-5 Johnny Haines, majd ismét 10-5 Ryan Searle ellen).
Aztán jött a későbbi győztes, azaz Peter Wright...
...aki ellen ugyancsak nem jött zavarba, hiszen nagyon jól játszott, és 99,11-es átlagot tudott szórni, míg Snakebite is a százas átlagot súrolta (igaz, ő felülről: 101,33-al). A meccset természetesen a tarajos skót nyerte, 10-6 arányban, de ő is elmondhatta, hogy nem volt ez olyan sétagalopp, amilyennek esetleg elképzelte volna.
Szóval Cross megjött, felvette a keresztjét és ahogy az eddigi eredményeit nézem, azt mondhatom, tényleg megérte lecserélni azokat a szerszámokat a nyilakra. Hiszen jelenleg az 51. helyen áll a PDC-ranglistáján, s ahogy most kinéz a dolog - nem nagyon hinném, hogy sokáig ott is marad.
Hogy villanyszerelő-szaknyelven fogalmazzak: egy "villámkarrier" szemtanúi lehetünk...
A végére pedig egy kis szemléltetés arról, hogyan is vitézkedett főhősünk a jelenlegi top32-es játékosok ellen...ez is tanúsítja azt a tényt, hogy talán nem csak egy villanásnyi sikersztori lesz az övé...
Forrás: Premium Dart Data / Burton DeWitt
