Új, 100.000 font díjazású sorozatot indított útjára a PDC, és ezt rögtön a legnagyobb tv társaság a BBC tűzte műsorra. A lényeget itt lehet elolvasni. Hát ez nem semmi és akkor finoman fogalmaztam. A közvetítésnek meg is adták a módját, szakértőnek az ausztrálok egyik kiválóságát Paul Nicholsont és a ranglista 23. helyén álló Mark Webstert szerződtették. Interjúk, kiváló beharangozók, stb, stb. Igen színvonalasra sikerült tehát a verseny körítése, és most lássuk mi is történt az első fordulóban.Vannak videók is.

A verseny rögtön egy mester és tanítványa párharccal kezdődött hiszen a regnáló világbajnok Gary Anderson csapott össze Michael Smith-szel. Az előjelek Garynek kedveztek, hiszen kettejük párharcában 4-2-re vezetett a skót, idén nyert Dubaiban, Japánban, Aucklandben és van már Players Championship sikere is. De nála sosem lehet tudni, hogy épp milyen kedve van, mert ha éppen nem 100%-os fejben akkor komoly bajba szokott kerülni.

A meccset azonban jól kezdte a skót, gyorsan elvette Smith kezdését aztán hozta a sajátját is. Úgy tűnt kellően felpörgött erre a mérkőzésre a világbajnok. Smith felébredt és behúzta a saját játékát. 3-2-ig elmentek úgy az urak hogy mindenki hozta a saját kezdését, aztán Smith breakelni tudott és lett egál a meccs. Villant némi remény egy szoros, kiélezett meccsre, de ezután azonban az angol kétszer is az egekben ragadt és Gary ellen ez nem fért bele, máris 5-3 volt az állás a skót világbajnok javára. A szünetre aztán 6-4-es Anderson vezetéssel vonultak el a felek, még semmi sem dőlt el. Az eltelt időszakban nem volt különösebben egetverő a játék, általában 6 körös legeket produkáltak a felek, és 180at is csak egyet hozott össze Smith.

A szünet után aztán Gary nem bízott semmit a véletlenre, Smith hibáit és tripla nélküli köreit kihasználta elhúzott 8-4-re. Az ifjú angol ezután még szépített, de ez nem az ő napja volt. Gary ugyan nem tolt túl nagy tömeget, de a kiszállókat azért jól dobta és ez elég volt. Smith pedig hiába vitte le magát kiszállóig azokkal meggyűlt a baja. A vége 10-5 lett Gary javára, aki 96.86-os átlaga mellé remek 58.82-es kiszállózást hozott össze. Smith sem a 87-es átlagára sem a 29.41-es kiszállójára nem lehet túl büszke, ennél Ő lényegesen többre képes. A következő körben majd javíthat, sőt kell is neki ha tovább akar jutni.

A második párban érkezett a korábbi kétszeres világbajnok Adrian Lewis és a mindig veszélyes James Wade. Izgalmas, nagy csatára volt kilátás, mind a két játékos képes az úgynevezett UFO dartsra, ha elkapják a fonalat képesek komoly varázslatra. Jól is kezdődött a meccs, Wade egy 5 körössel nyitott, amire Jackpot egy 4 körössel válaszolt. Wade aztán összehozott még egy 5 köröst, és utána a breakre is volt lehetősége de nem jött össze neki, Lewis pedig egyenlített.

A következő két leg is úgy telt ahogy az előzőek, hozták a kezdésüket. Az első break a nyolcadik legben jött össze, és ezt Wade szállította, miután Lewis 141-ről, 90-ről és 31-ről sem tudott kiszállni. Komoly előnyre is szert tett Wade rögtön a break után, ismét 5 köröst produkált. A szünetre aztán egy bravúros 161-es kiszállóval Wade 7-3-as előnyre tett szert. 103-as átlagon állt Wade, 53%-os kiszálló mellett. Nagyon ment neki szó se róla. A szünet után pedig minden folytatódott út ahogy korábban. Wade beállt az 5 körös partikra és erre Lewisnak semmi ellenszere nem volt. Tolta a tömeget Jackpot rendesen, de ez nagyon kevés volt. A vége 10-3-as Wade győzelem, imponáló 103.49-es átlaggal és 55% feletti kiszállóval. Lewis 97.48-as átlaga sem mondható rossznak, a meccs a 30%-os kiszállózáson ment el.

A másik csoport egy Phil Taylor–Peter Wright mérkőzéssel kezdődött. Nehéz volt esélyekről beszélni, Phil bácsit régen láttuk, nem tudni milyen formában lehet, de Ő akkor is Phil Taylor aki mindig esélyes a győzelemre. Wright pedig mindig kiszámíthatatlan, képes parádésan játszani és képes rém gyengén teljesíteni. Az már nem meglepő, hogy Wright ismét új nyíllal játszik, ennek a miértjét szerintem sokan szeretnék tudni. De ez nem zavarta Snakebiteot és behúzta a saját kezdését, amit Phil mester 125-ös kiszállóval megkoronázott leggel egyenlített ki. Aztán 11 nyilat elhasználva megszerezte a vezetést is hátsó pályáról.

Saját kezdésének 13 nyilas abszolválásával már 3-1-re elhúzott a Legenda. Snakebite szépített, de az egyenlítés elmaradt, mert Taylor varázsolt egy 154-es kiszállót. Nagy formában dobált a 16szoros világbajnok. Annyira nagy formában hogy 106 feletti átlagának és 66%os kiszállózásának köszönhetően 6-3-as vezetést hozott össze. Wright hiába küzdött nem sok esélye volt. Annyira nem, hogy a szünetre 7-3-al vonultak a felek. Phil Taylor régi önmagát idézte és ez túl sok volt Peter Wrightnak. A szünetben Mark Webster próbálta megfejteni Wright folyamatos nyílcseréjét, de persze a miértre Ő sem talált választ, de korrekt kis elemzést adott.

A második felvonásban Taylor okosan és taktikusan játszott, mindig magabiztosan hozta a saját kezdését. Wright hiába hozott össze egy 11 nyilas leget nem sokra ment vele. 9-5-nél volt esélye még Snakebite-nak a szépítésre de a kiszállózás (már megint) nem működött ezért a vége megérdemelt 10-5-ös siker Phil Taylor javára. Imponáló 102-as átlag, 47% fölötti kiszálló, remek teljesítmény volt. Wrightnak pedig ideje lenne megtalálni a nyilait, mert ez a folyamatos nyílcsere semmi eredménnyel nem jár.

A nap legsimábbnak ígérkező meccse maradt az első kör végére. A világelső Michael van Gerwen találkozott Robert Thorntonnal. Nagy elemzést nem igényel az, hogy miért volt MvG a meccs toronymagas esélyese, láttuk hét közben, hogy milyen formában van a világelső. Bár a tavalyi Grand Prix győzelem ismeretében azért Thorntont sem lehet leírni teljesen, ha elkerülik az idegrohamok akkor okozhat meglepetést. Ennek fényében hátsó pályáról, 101-es befejezéssel el is vette MvG kezdését. Ettől felpörgött a holland és egy 14 és 13 nyilas körrel megszerezte a vezetést. De ettől nem tört össze a skót és kihasználta MvG hibáját a kiszállón és kiegyenlített. Az ötödik legben akár újra breakelhetett volna Thorn, de olyan kiszálló parti kezdődött mintha Mr. Bean dobált volna Al Bundyval. Ebből a holland jött ki győztesen és szerezte meg a vezetést újra.

Ezután break csata következett, két legig majd Thorn volt az aki hozta a sajátját méghozzá egy 113as kiszállóval befejezve. 4-4 volt az állás, izgalmas jó meccset láttak a nézők. Annyira izgalmasat hogy 5-5 volt az állás amikor szünetre vonultak a felek. A szünet a hollandnak jött jobban, sőt sokkal jobban. Előbb behúzta a kezdését, aztán Thornton sokszori hibáját kihasználta breakelni is tudott. Egy újabb 5 körös partival pedig ellépett ellenfelétől, akinek megint nem sikerült szépítenie és ezzel megpecsételte a sorsát, hiszen 8-6 helyett 9-5 lett az állás. Az utolsó partit egy 11 nyilassal intézte el MvG ezzel pedig 10-5-re nyerte a meccset. Sajnálhatja Thorn, hogy az öltözőben maradt a szünet után, mert addig szoros csatát vívott a világelsővel.

Erről a meccsről mutatunk egy érdekes statisztikát. Mit szóltok hozzá, mi is ilyenekben gondolkodunk. Szerintünk zseniális.

A második fordulóban a párosítás a következő (szombat este)

Adrian Lewis – Michael Smith

Gary Anderson – James Wade

Peter Wright – Robert Thornton

Phil Taylor – Michael van Gerwen