Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!
A kezdetek után - World Matchplay után és egy újabb vb előtt:
1994: Ebben az évben Dennis Priestley-nek jutott tehát az a megtiszteltetés, hogy elsőként nyerje meg a frissen alakult WDC szervezet első világbajnoki címét, így ő címvédőként vághatott neki a következő évnek. Ebben az évben hívta életre a WDC az első ízben 1994. augusztus 1 és 8 között lezajló World Matchplay versenysorozatot, amelyet - nagy meglepetésre az első évben - nem angol játékos nyert meg, hanem az amerikai Larry Butler, aki egy maratoni mérkőzésen verte 16-12-re az angol világbajnokot. Ezen a versenyen kívül még további öt tornára is sor került, amelyből további kettőt is Priestley nyert, rajta kívül még Mick Manning-nek, Peter Evisonnak, és Phil Taylornak sikerült egy-egy győzelmet bezsebelnie.
Larry Butler - egyetlen amerikaiként meglepetésre elhappolta az esélyesek orra elől a World Matchplay győzelmet
A Legenda megszületik:
1994. december 27-én vette kezdetét, és 1995. január másodikáig tartott a második WDC-világbajnokság küzdelemsorozata, változatlan helyen és változatlan struktúrában. Annyi kis változás azért csak volt, hogy új névadó szponzor érkezett, így az 1995-ös verseny hivatalos megnevezése Proton Cars World Darts Championship lett. A rendszerén nem változtattak, nyolc csoportban körmeccseket játszottak, majd a nyolc továbbjutó került össze az egyenes kieséses szakaszban. Ja, és volt még egy, számottevő változás is: ezúttal "csupán" 55.000 font volt a torna összdíjazása (azaz 9.000-el kevesebb, mint az elsőn), melyből 12.000-et kapott az első, 6.000-et a második, és 5.000-et a harmadik helyezett.
A nyolc kiemelt személye sokat nem változott az első évihez képest, de egy skót játékosnak sikerült megtörnie az angol hegemóniát, így a következőképpen alakult az erősorrend:
Dennis Priestley- Rod Harrington
- Peter Evison
- Phil Taylor
- Bob Anderson
- Kevin Spiolek
Jamie Harvey- Alan Warriner
A csoportmeccseken szinte minden kiemelt hozta az előzetesen elvárt formát, és könnyedén jutottak tovább, ám a legnagyobb meglepetést a friss világbajnok, Dennis Priestley korai kiesése jelentette, aki -2-es mutatójával a második helyen végzett a csoportjában, és köszönt el a további versenytől, mellette még Eric Bristow, Jocky Wilson, Cliff Lazarenko, Keith Deller, valamint a tavalyi harmadik helyezett Steve Brown is korán búcsúzott. Továbbjutott viszont az a John Lowe, aki tavaly még a csoportkört sem érte túl, valamint Dennis Smith is.
Priestley-nek ezúttal nem jött össze a címvédés - Taylor előtt végre megnyílt a lehetőség
Az egyenes kieséses szakaszban aztán beindult a henger: Taylor gyorsan elrendezte Bob Andersont 4-1-re, míg John Lowe még szettet sem engedett Dennis Smithnek, és 96,78-al megdobta a legmagasabb tornaátlagot is. Evison is 4-1-el ejtette ki Spioleket, Harrington pedig 4-2-vel jutott túl a skót Harvey-n. Az elődöntők közül a Harrington - Evison találkozó könnyed ujjgyakorlat volt Rod számára, 5-1-es sikeréhez nem férhetett kétség. Ám a másik találkozó megért volna egy külön posztot, annyira izgalmas és fordulatos meccs volt. Lowe és Taylor fej-fej mellett haladtak egymás mellett, egészen 4-4-ig, ám ekkor Taylor robbantott, és megnyerte a döntő játékot. Lowe végül a harmadik hellyel vigasztalódott (4-2 Evison ellen), míg ellenfele immáron másodszor jutott be a végső kettősbe.
John Lowe ezúttal nagyon jól versenyzett - jutalma a harmadik helyezés lett
A talpig úriember, Rod Harrington - első döntőjén nem tudta megállítani az ifjú angol titánt
Ahol ezúttal nem Dennis Priestley, hanem Rod Harrington várt rá. Ám Taylort ez sem zavara meg a játékban. Nagyon koncentráltan állt a tábla elé, higgadtan dobta a nyilakat, és ennek a nyugalomnak köszönhetően, a vártnál sokkal simábban, 6-2 arányban nyerte a mérkőzést, ezzel pedig - mondhatjuk akár így is - elindult a Phil Taylor-éra a WDC-nél. Imponáló átlagot produkált a döntőben a fiatal angol. 94,11-es teljesítményére Harrington "csak" 87,15-öt tudott dobni.
Phil Taylor, kezében az első világbajnoki címével - és ezt még mennyi követte
Szerencsére ennek a mérkőzésnek már a teljes videója rendelkezésünkre áll, így a kedves olvasókkal is meg tudjuk osztani Mr. Power legelső világbajnoki címének történetét.
Folytatása következik...az 1996-os év eseményeivel.
Olvassa el a sorozat korábbi részeit is:
