Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!

Phil "bácsi" feltörőben - Evison történelmi sikere:

Az 1996-os év sem folytatódhatott volna jobban Phil Taylor számára, mint ahogy elkezdődött. A világbajnoki duplázás után az éves UK Matchplay címet is megszerezte, emellett pedig párosban (Bob Andersonnal az oldalán) is sikerült a csúcsra érnie, nem beszélve a Sunparks Masters-en elért első helyéről. Mellette még Dennis Priestley-nek és Bob Andersonnak sikerült egynél több trófeát begyűjteni ebben az évben. Dennis Smith sikeréről már ejtettünk szót sorozatunk előző részében, de azért említsük még meg Alan Warriner-t is, aki egy tornagyőzelmet könyvelhetett el ebben az esztendőben. A csattanót azonban a végére hagytam: Peter Evison volt az, aki ebben az évben diadalmaskodni tudott a World Matchplay-en olyan neveket kiejtve, mint például az első kiemelt Phil Taylor (8-1-re nyert ellene), a negyedikként rangsorolt Jamie Harvey, majd a döntőben a második kiemelt Dennis Priestley sem jelentett neki akadályt. 16-14-es sikerével nemcsak 12.000 fontot kasszírozott, hanem beírta magát a történelembe is.

Három Matchplay, három különböző győztes - ebben az évben Peter Evison ért fel a csúcsra, többek között a címvédő Phil Taylort is kiejtve

Taylornak természetesen nem volt más célja, mint az, hogy - elsőként a WDC játékosai közül - harmadszor is megvédje világbajnoki címét, vagyis - labdarúgónyelven szólva - mesterhármast érjen el. Ereje teljében, és nagyon jó formáját megtartva ez nem jelenthetett számára lehetetlen küldetést.

Mester + tanítvány = Mesterhármas:

Az 1997-es világbajnokságra 1996. december 29 és 1997. január 5 között került sor, ugyanúgy a Circus Tavern-ben, és ugyanazon megszokott rendszer szerint. Az újdonságot az új szponzor személye adta (négy év alatt a negyedik), melynek köszönhetően ebben az évben a Red Band World Darts Championship néven legalizálták a vb-t. Ezen a vb-n debütált a BDO eddigi egyetlen kilencnyilasának szerzője, Paul Lim, ám nem hinném, hogy ez az év szép emlékként vonult volna be a memoárok közé, mivel győzelem nélkül esett ki a csoportkörből. Tavalyhoz képest annyit változott a struktúra, hogy újra megjelent a harmadik helyért zajló mérkőzés is, mivel igény volt rá mind a játékosok, mind a nézők részéről is. A nyereményalapot is jelentősen megemelték, ezúttal már 98.000 fontot tudtak szétosztani. Ebből a győztes 45.000 fontot kapott, a második 10.000-et, míg a bronzérmes 5.000 fontot tehetett zsebre.

Paul Lim jött, látott...és megragadt a WDC-ben is

A nyolc kiemelt személye annyiban változott, hogy a skót Harvey, és az angol Deller is újra bekerültek közéjük, míg ezúttal Kevin Spiolek és John Lowe nem kapott kiemelést:

1.   Dennis Priestley
2.   Phil Taylor
3.   Bob Anderson
4.   Peter Evison
5.   Jamie Harvey
6.   Alan Warriner
7.   Keith Deller
8.   Rod Harrington

A csoportkörben pedig előfordult az, ami még eddig nem: csak egy kiemelt köszönt el a korai szakaszban, Bob Anderson személyében. John Lowe-nak ismét nem sikerült túlélni a csoportot, továbbá ugyanígy korán búcsúzott a küzdelmektől Larry Butler, vagy a már említett Paul Lim és Cliff Lazarenko is. Továbbjutott viszont egy olyan játékos, aki ekkoriban élte másodvirágzását, miután sikerült neki kigyógyulnia a dartitiszből. Ő pedig nem volt más, mint Eric Bristow.

A "Ravasz Londoni" élete vébéjét futotta. Csoportját veretlenül nyerte, és a negyeddöntőben is meggyőző játékkal verte Alan Warrinert, 5-3 arányban. Ám ami ezután jött, arra nem gondolt senki. Az elődöntőben ugyanis tanítványa és mentoráltja, vagyis az a Phil Taylor várt rá, aki Keith Dellert verte simán a legjobb nyolc között, és akit éppen Bristow indított el a sztárrá válás útján. Epikus, szinte már legendássá vált mérkőzésükön csak úgy izzott körülöttük a levegő, itt nem volt már a jól megszokott haverkodás. 4-4-ig felváltva vezettek, a végét azonban Taylor idegei bírták jobban, így amikor Eric nem tudott 76-ról kiszállni, a fiatal tanítvány megragadta az esélyt, és D2-vel a döntőbe dobta magát.

Mester és tanítványa - ám a mérkőzés végén a mesternek kellett meghajolnia

A másik ágon ismét Dennis Priestley került a fináléba, aki a negyeddöntőben Rod Harrington-t győzte le, az elődöntőben pedig - egy hasonlóan fantasztikus mérkőzésen - 5-4 arányban diadalmaskodott a World Matchplay-győztes Peter Evison ellen. Evison azért nem ment haza üres kézzel, hiszen a harmadik helyért zajló meccset 4-2 arányban bezsebelte Bristow ellen, így a bronzérem jutott neki. Nem is rossz teljesítmény, arról nem is beszélve, hogy két alkalommal is legmagasabb kiszállót tudott dobni (rajta kívül még Steve Raw és Priestley teljesítette egy alkalommal a 170-et).

Priestley természetesen törleszteni szeretett volna a tavalyi döntős vereségéért, ám Taylor ellen ezen a napon nem volt ellenszere. 3-3 után Phil állva hagyta a "Komiszt" és végül, nagyon meggyőző átlaggal (100,92-vel) ismét megszerezte a világbajnoki címet, immáron harmadik alkalommal. Priestley ezúttal adós maradt a jó játékkal, "csupán" 96,78-as meccsátlagot tudott produkálni.

Taylornak megérte koncentrálni - harmadszor is meglett a vb-cím

A mérkőzésről teljes felvétel sajnos nem állt rendelkezésre, de az a fél óra "Taylor-varázslat" csak előkerült valahonnan, úgyhogy Ti is részesei lehettek az Erő triplázásának.

Sorozatunk következő részében az 1998-as vébé kerül majd terítékre. Kiderül, hogy Taylor továbbra is tartani tudta-e a jó formáját, valamint részt vehetünk a WDC megrefomálásában is. Tartsatok továbbra is velünk, elvégre minden nappal közelebb kerülünk a 2017-es világbajnoksághoz.

Olvassa el a sorozat korábbi részeit is:

1. rész: 1994 - Az első lépések

2. rész: 1995 - Legenda születik 

3. rész: 1996 - A Taylor-éra kezdete