Miután a délutáni mérkőzések megadták az alaphangot a mai napra, még két negyeddöntő várt még ránk az este folyamán. A holland világelső nem adott sok esélyt ellenfelének, nagyon hamar rövidre zárta a találkozót, míg a legnagyobb várakozással övezett csúcsrangadó nagyon változatos, ám olykor kissé vontatott játékot hozott magával, melynek végén csak az egyik játékos örülhetett. S hogy ki is nevetett a végén? A tovább gomb alatt minden infót megtaláltok...
Az esti negyeddöntőkön történt:
Michael van Gerwen (NED) - Daryl Gurney (NIR): 5-1 (3-0; 2-3; 3-0; 3-2; 3-1; 3-2)
Ahogy várható volt, a holland világelső, Michael van Gerwen nem teketóriázott a mérkőzés elején. Két tizenkét nyilas körrel indította a Daryl Gurney elleni találkozót, és két 100 feletti kiszállóval (a második legben egy 170-es outtal) rögtön magához is ragadta az első szettet. A második játékban viszont Gurney egy jól eltalált maximumnak köszönhetően gyorsan elvette a holland kezdését, de MvG is gyorsan reagált, és egy 140-180-134-es kombináció után 32-ről visszabrékelt. A holland pedig nem is állt meg itt. Négy 100 feletti dobást követően 12-ről kiszállva már a vezetés is nála volt, de az északír parádés negyedik játékot produkálva 132-ről egyenlített a legek tekintetében, mivel nem nagyon akart lemaradni a hollandtól. Olyannyira nem, hogy az ötödikben is nagyon jól tolta, ám 140-ről csak a kerekítés sikerült neki. Viszont MvG nem tudott 112-ről csekkolni, az északír versenyző pedig 20-ról már nem hagyta ki a ziccert, amivel 1-1-re alakította a mérkőzés állását. Mindketten komoly átlagokat termeltek. A második szett után a holland 106,37-es, az északír pedig 99,12-es átlagon állt.
A harmadik szettet is Gurney kezdte jobban, kilenc nyíl után már kiszállón volt, de csak 40 pont jött neki, a holland 134-el 44-re dobta magát, amit már nem is hagyott ki. A következő körben pedig már MvG dominált, és végig maga mögött tartva Gurney-t végül 25-ről kiszállva már 2-0 volt neki. S hogy megfejelje az eddigi teljesítményét, három szép kör után egy újabb maximális kiszállót produkálva nyerte a szettet is. A negyedik szettet hiába kezdte Gurney egy maximummal, MvG tovább dominálta a játékot, és 16-ról nyerte az első leget. Hozzátartozik persze az is, hogy Gurney kétszer is kiszállót rontott. A másodikban az északír gyönyörű kört produkált. Egy 177-180-as hat nyíl után már a kilencnyilas közelében volt, ám a hetedik után a sima 20-asban landolt a nyila. Viszont a 12 nyíl sikerült neki, így egyenlíteni tudott. Ám MvG nemhiába a világelső, nem zökkent ki a ritmusból, és 72 pontról visszavette a vezetést. Daryl viszont csökönyösen ragaszkodott hozzá, és két száznyolcvannal megint olyan kört csinált, aminek a végén 24-ről ismét egalizált. A holland viszont három 100+-os dobással, és egy 85-ös kiszállóval rövidre zárta a leget, a szettet, és mehetett pihenni 104,54-es átlaggal, míg az északír játékosnak 99,64-es teljesítményt jegyezhettünk fel.
Az ötödik szettben folytatódott tovább az adok-kapok. Először Gurney indított egy 41-es outtal (hiába dobott MvG 180-ast is), ám onnantól kezdve a holland játékos dominált. Elsőként egy 40-es kiszállóval egyenlített, majd egy 57-100-138-170-es kört zárt le dupla 18-al, hogy aztán a negyedik leget 76-ról behúzva 4-1-re alakítsa a mérkőzés állását, vagyis már csak egy szett kellett neki az elődöntőbe kerüléshez.
A hatodik szettben pedig igazi horrornak lehetett szemtanúja a közönség. MvG elővette földöntúli erejét, és - többek között egy 174-es dobásnak köszönhetően - 40-ről kiszállva szerezte meg a vezetést. Ám az északír még mindig kapaszkodott, és két 100 feletti dobással előnyt szerezve 36-ról egalizált, pedig MvG itt is elhintett egy maximumot. A következő legben megint jött egy 180, valamint egy 40-es csekk a hollandtól, hogy aztán Gurney egy 125-140-60-100-as kombó végén 76-ról megint egyenlítsen. Ám ezután már nem volt kegyelem MvG részéről. Egy szép tömegsorozat (137-140-54-105) végén 65-ről kiszállt, és ezzel az elődöntőbe dobta magát. Azt hiszem, hogy ez a csata szépen megágyazott a darts "El Clásicó"-jának. MvG 103,08-al, hét maximummal, három 100 feletti kiszállóval (közte két 170-essel), és közel 42%-os kiszállózással zárt, ám Gurney előtt is kalapot emelhetünk. Amennyire "bunkón" játszott tegnap, most olyannyira szerethetően állt a kihívás elé (szerintem tanult a tegnapi viselkedéséből). 98,52-es átlaggal, nyolc 180-assal, egy 100+-os kiszállóval és 31%-os kiszállózással - mondhatjuk - fel tudta venni a kesztyűt a holland világelső ellen, aki ezzel a játékkal is bizonyította, hogy esélyes a végső sikerre is.
Phil Taylor (ENG) - Raymond van Barneveld (NED): 3-5 (1-3; 3-1; 2-3; 2-3; 3-0; 3-2; 0-3; 2-3)
A 77. összecsapás kettejük között, az örök nagy Klasszikus, vagy ahogyan sokan nevezik: a darts El Clásicó-ja, azaz Phil Taylor, a tizenhatszoros PDC-világbajnok és Raymond van Barneveld, az ötszörös vb-győztes (négyszer a BDO, egyszer pedig a PDC kötelékében) mérkőzése volt a mindenki által várt találkozó ezen az estén. Nem is meglepő, hiszen ők már annyiszor megörvendeztették a közönséget szemet gyönyörködtető játékukkal, és megannyi döntőt vívtak már egymás ellen. Eddig 56 alkalommal Taylor, míg 16 alkalommal Barney diadalmaskodott (és még négy döntetlen is belefért nekik), de ez a mérleg a ma este után biztos módosulni fog.
Barneveld kezdte a gémet, és a holland mackó azonnal be is jelentkezett az első játékért, amit végül 32-ről el is vitt, köszönhetően Taylor alacsony dobásainak. Mr. Power azonban nem akart szívtelen játszótárs lenni, és a második legben három 100 felettit dobva 8-at hagyott magának, amit aztán könnyedén meg is oldott (1-1). A harmadik játékban is hasonló volt a menet, ám itt a végén kissé meggyűlt a bajuk a kiszállókkal. Taylor a 68-at hibázta, Barney pedig a 72-őt. Végül aztán a holland örülhetett, mert 3-ról meg tudta oldani az outot. A negyedik játékban pedig Barney-dominanciát láthattunk. Egy 99-180-105-77-es tizenkét nyíl után 40-ről kiszállva megszerezte a vezetést a szettek tekintetében (1-0).
Amilyen rosszul kezdett Taylor, olyan jól folytatta a második szettben. Az első legben két 140-es dobással hagyta állva Barney-t, majd 64-ről be is húzta a leget. Barney mackó azonban gyorsan eltüntette az előnyt, mégpedig egy gyönyörű 152-es kiszállóval a végén. Onnantól viszont az Erő dominált. Egy 140-el és 180-al megspékelt játék után már nála volt az előny (32-es out), majd pedig - kihasználva Barneveld hibáit - 65-ről kiszállva egalizálta az állást (1-1).
A harmadik szett rémálomként kezdődött a holland óriás számára. Taylor nagyon hamar kihasználta, hogy ellenfele "az öltözőben maradt", és rögtön 2-0-ás előnyt szedett össze (az elsőben 26-ról, a másodikban pedig 62-ről kiszállva), miközben "csak" egy maximumot tudott dobni. Aztán megtörtént az, amire lehet, hogy sokan nem számítottak. Barney összeszedte magát, és elsőre 32-ről, majd 20-ról, végül pedig 76-ról kiszállva megfordította az állást, és ismét ő vezetett 2-1-re. Ebben a szettben nem nagyon erőltették túl magukat a versenyzők. Taylor kettő, míg Barney egy maximumot dobott, és tömegben sem domináltak annyira, talán Barneveld egy fokkal jobban dobta a kiszállókat, de ebben a versenyben is nagyjából egálban voltak. A negyedik szettet Taylor kezdte, és ha már kezdte, akkor el is vitte az első leget, egy 40-es kiszállóval. Barney azonban egy 180-137-100-as kombináció után 84-ről egalizálta az állást. Viszont ezután nem folytatta valami jól, nem jöttek tőle a tömegek, Taylor pedig 40-ről újra megszerezte a vezetést. A negyedik játékban Barneveld nem dobott 100 felett, mégis hamarabb ért kiszállóra, mint Taylor, aki egy 140-essel 74-re rakta magát. Barney azonban - mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne - 167-ről szépen lenullázott, és innentől már nem volt kérdés, hogy kié lesz a szett. Taylor megzavarodott a kiszállótól, Barney pedig egy szép négyköröst produkálva (177-59-145-120) behúzta a leget, és 3-1-re alakította az állást.
Mr. Power-nek muszáj volt összekapnia magát, ha nem szeretett volna idő előtt ágyba bújni, így jól be is kezdett az ötödik gémben. Egy masszív első kör után 25-ről meg is szerezte a vezetést, majd egy kísértetiesen hasonló kör után 32-ről már 2-0-ra ment. Úgy tűnt, mintha Barney kicsit bealudt volna a szettbe, de már hiába kapaszkodott Taylor után, nem sikerült átvennie a kezdeményezést, Taylor pedig 62-ről kiszállva egyre faragta a szettek közti különbséget. A két játékos nem dobott olyan erősen ebben az időben. Taylor 95,11-es, Barney pedig 94,21-es átlagon állt öt szett után. Hat maximumot írhattunk fel eddig a nevük mellé (3-3 arányban), Barneveld csupán a 100 feletti outok terén múlta felül Taylort, eddig hármat dobott a meccsen a tizenhatszoros világbajnoknak.
A hatodik gém is hasonlóan indult az angol számára. Nagyon hamar elhúzott 2-0-ra, mivel Barney ismételten nem találta a játékát. Három maximumot is hozzátett Taylor a sajátjaihoz, és már majdnem úgy tűnt, hogy simán hozza ezt a szettet. Ám ekkor érthetetlen módon elkezdett hibát hibára halmozni. Barney pedig büntetett, és el is tüntette Power kétleges előnyét. Az utolsó legre azonban a holland óriás keze megremegett, így Taylor végül 16-ról kiszállva kiegyenlítette az állást (3-3). Az ezt követő játékban viszont csak Barney volt a topon. Úgy nyerte a hetedik szettet 3-0 arányban, hogy dobott egy 16 (4-ről), egy 11 (76-ról, egy 180-al és 140-el kísérve) és egy 17 körös leget (6-ról kiszállva), ezzel pedig kihasználta azt, hogy Taylor számára kétszer sem jött a záró dupla (egyszer 70-nél, majd pedig 121-nél hibázott). Így a holland nagypapa már csak egy szettre volt a végső sikertől.
A nyolcadik szett is úgy kezdődött Taylor számára, ahogy a hatodik. Hamar vezetést szerzett, mivel tudta, hogy most minden leg életfontosságú lehet neki. Barneveld azonban rögvest egy tizenöt körössel válaszolt neki úgy, hogy a dupla 9-et csupán másodjára dobta be. Taylor ekkor még elő tudott húzni valamit a kabátujjából egy maximum, valamint egy 123-as kiszálló képében, ám ezzel elfogyott az aduja, Barneveld pedig először egyenlített egy 16-os kiszállóval, majd pedig demoralizálva ellenfelét (140-95-180-as kör után, míg Taylornak nem nagyon jöttek a magas pontok), 86-ról két sima 18-assal és bull-al kiszállva megnyerte a leget, a szettet és a meccset is, meggátolva ezzel Taylort a tizenhetedik vb-cím megszerzésében.
Ez a mérkőzés nem az átlagairól marad híres, az biztos. Míg Phil Taylor 95,65-ös átlagot ért el, mellé hét 180-ast, egy 100+-os kiszállót, valamint 37,21%-os kiszállózást tett hozzá, addig Barney 96,31-es átlagot, hat maximumot, 33,33%-os kiszállózást, és három 100 feletti kiszállót jegyezhet fel...és ez az egy dolog döntötte el a holland javára a meccset. Így ezen az estén kivételesen Barney vette le győztesként azt a bizonyos táblát a falról...
Ezzel pedig eldőlt, hogy - immáron 2017-ben - skót és holland házirangadók lesznek a PDC-világbajnokság elődöntőiben. Míg Peter Wright számára honfitársa, a kétszeres vb-győztes Gary Anderson jutott ellenfélül, addig a világelső Michael van Gerwen Raymond van Barnevelddel fog megküzdeni a döntőbe kerülésért. Legközelebb már 2017-ben folytatjuk, úgyhogy addig - mind a magam, mind pedig munkatársaim nevében is - nagyon jó szilveszterezést, és Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasónknak, és biztatlak Titeket arra, hogy a 2017-es esztendőben is tartsatok velünk!
