A PDC úgynevezett „non-ranking” azaz ranglistába nem számító tornái közül a Premier League után a The Masters a legnagyobb verseny. Nemcsak a pénzdíjak miatt, hanem a meghívottak kiléte miatt is. Ezen a tornán az aktuális világranglista első tizenhat helyezettje vehet részt, tehát azok a versenyzők akik a legjobbak voltak az elmúlt két évben. Ennél jobb évindítást nehéz elképzelni, komoly csatákkal lehet felkészülni a PDC kemény évadára. Most kicsit utazzunk vissza az időben és lássuk hogyan is alakult a verseny története.

Először 2013-ban rendezték meg a tornát a skóciai Edinburghben. A névadó szponzora a versenynek a Coral volt ekkor, és az összedíjazás 160.000 angol font volt. A sorsolás szerint a ranglista első a tizenhatodikkal, a második a tizenötödikkel, a harmadik a tizennegyedikkel játszott és így tovább. Az első kört hat nyert legig játszották lássuk az eredményeket. Phil Taylor elég simán 6-3-ra verte meg Terry Jenkinst ami az akkori papírformának teljesen megfelelt.  Wes Newton és Justin Pipe komoly csatát vívott és minimális különbséggel tudott csak Newton nyerni. James Wade elkövette azt a bravúrt, hogy úgy verte 6-5-re Kevin Paintert hogy átlaga öt ponttal kevesebb volt mint ellenfeléé. Az akkori ranglistán negyedik Simon Whitlock elég rendesen megizzadt Mervyn King ellen (6-4), míg Michael van Gerwen simán verte el 6-2-re Peter Wrightot. Barney volt az egyik játékos aki úgy tudott nyerni, hogy a ranglistán előrébb álló játékost vert meg. Nevezetesen Dave Chisnallt győzte le 6-3-re. Robert Thornton volt a másik akinek ez sikerült, Ő 6-4 arányban Andy Hamiltont verte meg. Kim Huybrechts számára is emlékezetes volt ez a verseny, bár ennek annyira nem örült. Dobott egy kiváló 106-os átlagot de a meccset 6-5-re elbukta Adrian Lewis ellen.

A második fordulóban már nyolc leget kellett nyernie annak aki tovább akart menni. Phil Taylor ezt igen kíméletlen módon tette meg. 8-2 Newton ellen, és ehhez Phil bácsi 109 feletti átlagot dobott. Brutál! James Wade és Simon Whitlock nagyot harcoltak, előbbi jött ki ebből jobban és nyert 8-7-re. A holland csatát MvG és Barney között a rutinosabb játékos tudta megnyerni, 8-6 lett a vége. Ezen az ágon a másik meccs tükörsimára sikerült Lewis 8-2-vel küldte haza Thorntont.

Az elődöntők aztán gyökeresen más kimenetelben zajlottak. James Wade finoman szólva sem vette véresen komolyan a Taylor elleni mérkőzést, 73-as átlaga csak arra volt elég, hogy egy leget elvigyen. A vége egy kiütéses 10-1. Volt egy emlékezetes affér is a meccsen, gondolom erre sokan emlékeznek:

Lewis és Barney ennél sokkal szorosabb és jobb meccset vívtak, a végsőkig kiélezett harcot az angol tudta megnyerni 10-9-re. Ez a győzelem elfáraszthatta Lewist mert a döntőben hiába a 100-as átlag összesen egy leget tudott behúzni a fenomenálisan játszó Taylor ellen. Phil papa 108,50-es átlaga kiváló volt és így övé lett a Masters serlege és az ezzel járó 50.000 font is.

A 2014-es verseny immár Unibet Masters néven került megrendezésre, változatlan pénzdíjjal és változatlan helyszínen. A játék menetében történtek változások, az első két körben 10 nyert leget kellett összeszedni, az elődöntőkben és a döntőben pedig 11 nyertig tartott a küzdelem. A mezőnyben két változás volt, Terry Jenkins és Kevin Painter helyett Gary Anderson és Brendan Dolan vehetett részt a tornán. Az első kör egy fantasztikus holland derbivel indult MvG és Barney akaszkodott össze. Mind a ketten 100 feletti átlagon fejezték be a küzdelmet, a győztes pedig 10-9 arányban Mvg lett. Dave Chisnall és Robert Thornton is kemény szoros csatát vívott, az angol játékos a végén 10-8-as sikert könyvelhetett el.  Mervyn King a nála előrébb „rangsorolt” Simon Whitlockot tudta legyőzni 10-7-re, de nála is nagyobb bravúrt ért el Justin Pipe aki 100 pontot átlagolva nagyon simán 10-4-re verte el Peter Wrightot.  Phil Taylor esélyeshez méltóan 110-es átlagot dobva verte ki Wes Newtont 10-4 arányban. Gary Anderson is becsatlakozott a 100 felettiekhez, ezt Andy Hamilton bánta, a vége 10-7. Az újonc Brendan Dolan sok sót nem evett meg James Wade ellen, elég simára sikerült a meccs az angol dartsos szempontjából (10-5). Lewis is elég simázott Huybrechts ellen egy 10-4-es meccsen, így tehát kialakult a második kör mezőnye.

MvG és Chisnall csatája a papírforma szerint dőlt el, a holland 10-7-re verte az angolt. Mervyn King folytatta jó szereplését, a szenvedő alany az első körben remeklő Pipe volt, a végeredmény 10-6.  A Taylor – Anderson mérkőzés ugyanilyen arányban dőlt el a legendás stoke-i játékos javára, aki így bejutott a négy közé. Parádés meccset hozott össze Lewis és Wade is. A Gép egészen kiváló 104,65-ös mutatóval zárt, de Jackpot még nála is jobb mutatót hozott össze egy 106,95-ös átlag formájában. De ez sokat nem ért, mert Wade lényegesen jobban szállt ki és ezzel 10-6-ra megnyerte a mérkőzést. Az elődöntőkben aztán robbantak a meglepetés bombák. Mervyn King megtette azt ami keveseknek sikerült a történelemben: megverte a 100 pont felett dobáló van Gerwent. Óriási siker volt ez a 11-9 az angol játékosnak.  A másik elődöntő parádés volt. És akkor enyhén fogalmaztam. Nem bírom megállni, hogy ne tegyek be róla videót:

Wade tehát megcsinálta, legyőzte Taylor és készülhetett a döntőre, ami egészen izgalmasra és kiélezettre sikerült. Ahogy az várható is volt. Mervyn King negyedszer jutott nagy torna döntőjébe és arra készült, hogy végre egyet meg is nyerjen. Csak ezt éppen James Wade máshogy gondolta.

2014-ben tehát a Masters győztese: James Wade!

2015-re komoly változások történtek. Először is a verseny összdíjazása immár 200.000 angol font lett. Másrészt pedig a torna átköltözött Milton Keynesbe. A lebonyolítási forma azonban változatlan maradt. A mezőnyben ismét két változás volt, ezúttal Pipe és Huybrechts estek ki a TOP16-ból, a helyüket Terry Jenkins és karrierje során először Ian White foglalta el.

Michael van Gerwen abszolút esélyesként kezdett, öt leges különbséggel verte meg Newtont. Chizzy elég jelentős erődemonstrációt tartott „The Thorn” ellen, 106 feletti átlagot hozott össze, így teljesen megérdemelten nyert 10-5-re. Peter Wright életében először jutott tovább, ezt annak köszönheti, hogy 10-1-es „alázást” produkált Dolan ellen. Az első bálozó Ian White sem járt túl jól, ő ugyan elkerülte a totális zakót, de a Lewis elleni 10-4-es veresége nem tartozik dartsos karrierje legszebb emlékei közé. Az első kör legnagyobb meglepetését a Bika azaz Terry Jenkins hozta össze azzal, hogy sikerült 10-7-re megvernie a világranglistán második helyen álló Phil Taylort. Ez a győzelem kicsi vigasz lehetett neki a sok-sok elvesztett csatáért. Simon Whitlocknak az egy évvel ezelőtti versenyhez hasonlóan ismét nem sikerült a nyolcba kerülnie, ebben van Barneveld akadályozta meg aki 10-7 arányban nyerte a meccset. A tavalyi döntő párosítása ismétlődött meg amikor James Wade és Mervyn King feszült egymásnak. Az izgalmak azonban elmaradtak, King teljesen formán kívül (és porckorong problémával)  játszott így sima 10-3-as Wade siker született. Ugyanilyen tükörsima sikert Gary Anderson aki leiskolázta Andy Hamilton. A kalapács összesen két legben sújtott le, így a skót győzelme egy percig nem forgott veszélyben.

A második forduló minden idők egyik legjobb meccsével kezdődött. Legalábbis ami a tömeget illeti. De úgy általában véve, kiváló mérkőzés volt MvG (110,28) és Chisnall (108,9) csatája. A vége 10-9 lett a holland javára.

Peter Wright ugyan az első kört túlélte, de az első elődöntője nem jött össze. Szoros csata alakult ki közte és Lewis között, de az angol bírta jobban és nyert 10-8 arányban. Terry Jenkins nem tudott újabb bravúrt bemutatni, Barneveld valósággal lehengerelte. A holland 100 felett átlagolt és nyert 10-3-ra. Gary Anderson pedig nagyot játszva 105-ös átlaggal verte el James Wadeet és akadályozta meg a címvédést.

Az elődöntők elég simán alakultak. Michael van Gerwen nagyon megakarta nyerni ezt a tornát is, és ennek hangot is adott. Sőt nemcsak hangot.  11-6 arányban múlta felül Adrian Lewist ezzel pedig döntőbe jutott. Az előző fordulóban remeklő Barney és Gary összecsapása szintén ilyen arányban dőlt el, Barney sikerével méghozzá. Tehát összejött a holland döntő.

A döntőre pedig az ifjabbik holland pörgött rá jobban. Már ha ez elégséges kifejezés. A Chisnall elleni kiváló játékát még meg tudta fejelni, 112 feletti átlagot dobált össze, ezzel pedig megérdemelten nyerte meg a döntőt 11-6-ra.

A 2016-os év hozta az eddigi legnagyobb változást a mezőny összetételében. Kiesett Whitlock, King, Dolan, Hamilton és Newton is. Visszatért a mezőnybe Kim Huybrechts, rajta kívül azonban négy újonc is „ringbe lépett” a versenyen: Michael Smith, Jelle Klaasen, Vincent van der Voort és Stephen Bunting.

A címvédő holland rögtön jelezte, hogy nem tervezi átadni trónját senkinek. Szegény Bunting belenézett egy 112 ponton átlagoló Gerwenbe aki 10-1-re húzta el a darts Peter Griffinjének nótáját.

A tavalyi döntős Barneveld azonban nem járt ilyen jól. Az ifjú Michael Smith alaposan megtréfálta az ötszörös világbajnokot. A vége 10-7. Phil Taylor újra megcélozta a csúcsot, elég simán 10-6-ra nyert Klaasen ellen, és a tőle elvárt 100+os átlagot is hozta. Wright és White újra összeakadt az első körben, Snakebite pedig ezt is behúzta, igaz jóval szorosabban mint egy évvel korábban (10-7). A világbajnok Gary Anderson nem sok időt töltött a versenyen, Vincent van der Voort ugyanis remek játékkal 10-7 arányban legyőzte őt. Minden idők talán legnagyobb fordítását produkálta Dave Chisnall a Robert Thornton elleni mérkőzésen. A skót már 8-0 arányban is vezetett (igen jól látja mindenki 8-0) de a szokásos Thorntoni idegroham előjött és ezt kihasználva az angol játékos előbb egyenlített majd 10-9-re megnyerte a meccset. Ilyet nem sokat látni az biztos. A kétszeres világbajnok Adrian Lewis egy kellően komoly verésbe nézett bele, ugyanis a belga Kim Huybrechts 10-4-es kiütést mért rá. James Wade és Terry Jenkins szoros meccset játszott, előbbi 10-8-as sikerével ért végét a párharc.
A második forduló a verseny történetének talán legjobb második fordulója lett. Kezdődött egy Mvg mészárlással. Szegény Smith csak három leget tudott elvinni a majdnem 106-os átlagot termelő világelső ellen. Aztán folytatódott a sor egy kolosszális Taylor -  Wright összecsapással. Mind a ketten átlépték a 104-es átlagot, végig szoros és kiélezett volt a parti, amit a végén az „öreg” bírt jobban és 10-9-re megnyerte a meccset. Chizzy is beállt a sorba, már ami a 100 feletti teljesítményeket illeti. Az Ő áldozata Vincent volt, aki nem tudott úgy játszani mint Anderson ellen, a vége pedig 10-4 lett. James Wade és Kim Huybrechts meccs volt talán a kakukk tojás a fordulóban, egetverően nagy átlagot nem dobtak, izgalom se volt túl sok. 10-5-ös Wade sikerrel zárult a meccs.

Michael van Gerwen kontra Phil Taylor. A darts jövője a darts múltja ellen (kis túlzással persze). Briliáns meccs volt. Aki nem hiszi nézze meg:

MvG tehát újra a döntőbe került és ellenfele az a Dave Chisnall lett aki a káprázatos Thornton elleni fordítása után elég laza és sima győzelmeket aratott. Az elődöntőben James Wade volt a szenvedő fél, sima 11-6 lett Chizzy javára.

A döntőre aztán kicsit elfáradtak a felek, már ha fáradtságnak lehet nevezni ha nem jutnak 100 pont fölé. De azért ez is jó meccs volt.

11-6. MvG megvédte a címét! Mégpedig úgy, hogy igazán a négyből csak egy szoros meccse volt.