Elérkeztünk az alapszakasz végére, úgyhogy még egyszer utoljára jöjjenek a statisztikák!
Nem történt meglepetés az utolsó fordulóban, ennek megfelelően Michael van Gerwen nyerte meg az alapszakaszt, zsinórban ötször. A második helyen a bombaformában játszó Peter Wright zárt, így debütálhat a rájátszásban. A harmadik helyen az az ember, aki tizenhárom Premier League évadból immáron tizenkettedik alkalommal jutott be a rájátszásba, Phil Taylor. A 4. helyet pedig az a Gary Anderson szerezte meg, aki végig a bejutás közelében volt, de azért sokáig kérdéses volt, hogy mi lesz a sorsa. Barneveld és Lewis viszont elfogyott a végére, utolsó öt meccsüket mindketten elbukták, pedig Barney sokáig a 3-4. helyen volt. Chizzy pedig hiába indított hajrát és zárta veretlenül a 8 fős szakaszt, így sem tudott bejutni a négy közé.
Az átlagokban nem történt változás, MvG-nek nem sikerült elérnie a 105-ös határt, azonban rajta kívül csak Anderson tudott 100 fölé menni. Wade az utolsó fordulóban hiába dobott 96-os átlagot, összesítésben bőven 95 alatt maradt, ami a sérült Klaasen után a leggyengébb eredmény, bár tudjuk, őt nem az átlagok érdeklik.
A verseny összesített átlaga végül 98,34 lett, ami minden idők második legerősebb Premier League átlaga, csak 2015-ben volt ennél jobb, akkor 98,99-cel zártak.
Az idény során 60 db 100+-os átlag született, ez éppen csak jobb a tavalyi 59-nél, de bőven elmaradt a tavalyelőtti 69-től. Van Gerwen volt az egyetlen játékos, aki minden meccsén nemhogy 95, hanem 100 feletti átlagot ért el. A leggyengébb láncszem egyértelműen James Wade, viszlát, aki tizenhat meccsén mindössze hatszor dobott 95 feletti átlagot.
A forduló legjobb duplázója ismét Gary Anderson volt, megismételte három héttel korábbi teljesítményét, ezúttal is 57%-ot teljesített, ezzel pedig a hatodik ilyen sikerét érte el.
A torna legjobbja azonban így sem ő lett, hanem Michael van Gerwen, akinek ez zsinórban a harmadik ilyen címe. Két éve azonban 47,87% volt, tavaly pedig 49,3%, így ez az év nagy visszaesés volt számára (és az egész mezőny számára is). MvG idei 41,3%-a tavaly és tavalyelőtt a negyedik, három éve pedig csak az ötödik helyre lett volna elég.
Az utolsó forduló végre 100 feletti dömpinget hozott, dobott Chisnall, Taylor, Lewis, Wright, van Gerwen és Anderson is. A nap legmasabb kiszállóját Gary Anderson jegyzi, az MvG elleni meccs utolsó előtti legjében vert be egy 145-öt, amivel be is biztosította, hogy ennek a kategóriának a legjobbja. Érdekesség, hogy Wright tizennégy magas kiszállójából mindössze egy volt 130 feletti, addig Andersonnál ez a szám hét, viszont Peter a 120 és a 116 nagy mestere, háromszor bökte a 120-at és négyszer a 116-ot, többször, mint a mezőny többi tagja együttvéve.
A tizenhat forduló 774 legje során 84 db 100+ kiszálló született, ami azt jelenti, hogy nagyjából minden kilencedik legben sikerült egy ilyet produkálni.
A 100 feletti dobások versenyét természetesen James Wade nyerte meg hatalmas fölénnyel és nem meglepő módon Chisnall zárta az utolsó helyen, az a Chisnall aki tizenhat meccse alatt 71 db 180-at vágott be, amivel sikerült megdönteni Barney négy éve fennálló rekordját (a holland abban az évben 68-at dobott). Vajon ez a rekord meddig fog élni?
