Éppen tíz éve, hogy Wolverhamptonban először rendezték meg az első Grand Slamet. Ekkor döntöttek úgy a felek, hogy a PDC és a BDO rendszeresen "összejár" majd és megmérkőznek egymással a két szervezet legjobbjai. Ez a tény talán az ami leginkább kiemeli a versenyt a többi közül, na meg az is, hogy itt a harminc két játékos négyes csoportokban kezdi meg a küzdelmeket amit követnek az egyenes kieséses meccsek. Sok-sok nagy csatát és epikus küzdelmet hozott ez a torna, éppen ezért teszünk egy kis időutazást és megnézzük, mik történtek a verseny történelmében.
Az első verseny rögtön komoly tornává avanzsált, hiszen 300.000 fontos összdíjazásért indultak harcba a játékosok. A Partybets.com volt a névadója a Civic Hall-ban megrendezett tornának ahol nyolc darab négyes csoportba sorsolták a feleket. Itt még nem a mostani rendszer szerint sorsoltak, tehát nem került minden csoportba BDO játékos, előfordulhatott, hogy ketten is az "anyaszervezetből" egy csoportba kerültek. Érdekesség, hogy a versenyen még Gary Anderson is a BDO-t képviselte. Rajta kívül is a legnagyobbak álltak színpadra mint például Phil Taylor, Raymond van Barneveld, John Part, Colin Lloyd, Dennis Priestley, Terry Jenkins, James Wade, Roland Scholten vagy a fiatal Michael van Gerwen.
A csoportkör nagy kiesői között találjuk Dennis Priestley-t, Wayne Mardle-t (aki a halál csoportban Phil Taylort és Colin Lloydot kapta) és Peter Manley-t is.
Az egyenes kieséses szakaszban is akadtak nagy meglepetések. Például Gary Anderson győzelme Scholten ellen, vagy Wade buktája Kevin McDine ellen. Wadenek a 102-es átlag sem volt elég a 105 pontot átlagoló McDine ellen. Jenkins pedig Barney győzte le és ők is 100-as átlag fölé jutottak.
A legjobb nyolc között komoly rangadóra került sor Phil Taylor és John Part között. A meccset 10-7-re Taylor nyerte. Jelle Klaasen csúnya 10-3-as pofont kapott McDinetól, Anderson legyőzte 10-7 arányban Kevin Paintert, Andy Hamilton pedig Terry Jenkins ellen nyert 10-8-ra.
Az elődöntőkben hatalmas csatát láthattak a nézők. McDine és Hamilton a végsőkig elhúzták és 13-12-es minimális különbséggel utóbbi jutott döntőbe. Ilyen hosszú meccsen a 94-es átlaguk nem semmi. Taylor és Anderson is jót játszottak, egy összefoglalóban megtekinthető "The Power" győzelme.
A döntőben jött az akkoriban megszokott Taylor henger. Szegény Hamilton hiába dobott 100-as átlagot, sima 18-11-es vereséget szenvedett 101-es átlagot dobó legenda ellen.
2008
Ebben az évben 356.000 font lett az összdíjazás ami a Partypoker.com-nak köszönhető akik nevüket adták a versenyhez. A nagymenők (Taylor, Lloyd, Painter, van Barneveld, Lewis, Mardle, Jenkins) mellé csatlakozott Robert Thornton, Wes Newton és Paul Nicholson is, hogy csak pár nevet említsek. A BDO mezőnyt Gary Anderson, Daryl Fitton, Mark Webster, Simon Whitlock mellett egy hölgy is képviselte. Nevezetesen Anasztaszija Dobromiszlova.
Ahogy az előző évben idén is pár nagy név korán befejezte a versenyt. Wayne Mardle ismét nem élte túl a csoportkört. MvG ekkor még csak tanulta a szakmát, így korai búcsúja nem nevezhető meglepetésnek. Lloyd és Painter utolsó helye viszont már meglepte a darts világot.
Ugyanilyen meglepetés volt James Wade produkciója a legjobb nyolcba kerülésért. Nevezetesen egy tökéletes leget hozott össze Anderson ellen. Más kérdés, hogy a meccset 10-8-ra elvesztette.
A tavalyi döntőt a sorsolás szeszélye megismételte, igaz most rögtön a kiesés szakasz elején. Taylor ismét elkalapálta Hamiltont, bár "The Hammer" kicsit jobb átlagot dobott mint ellenfele. Taylor aztán lendületből besétált a döntőbe. Simon Whitlock ellen 10-7-re nyert, kiváló 103-as átlagot dobva. Az elődöntőben megkínálta egy 106-os átlaggal Mervyn Kinget, és meg is nyerte a meccset 10-6 arányban. A döntőben aztán a "Bika" Terry Jenkins érkezett ellenfeléül. Jenkins Robert Thornton, Raymond van Barneveld és Gary Anderson legyőzésével jutott el a döntőig. Anderson ellen kiválóan dobott a derék Terry 102.30-as átlagot hozott össze. Bár Gary 105-ös teljesítménye sem volt kutya. A döntőben Jenkins megint hozta 100-as átlagot, de ez rém kevés volt. 18-9 lett a vége Taylor javára, aki így tehát duplázni tudott.
2009
Ekkor is a szokásoknak megfelelően csodás névsor alakult ki a versenyre. A BDO-ból érkezett két legendás alak, Tony O'Shea és Ted Hankey, valamint Scott Waites és Darryl Fitton is. A PDC-t pedig Barney, The Power, The Flying Scotsman, Jackpot, a Hawaii 501, The Machine, a Bronz Adonisz, és a Bika is képviselte. De kijutott a legendás Co Stompé is. Rendesen emelkedett a díjazás a versenyre, a győztesnek 100.000 font volt a jutalma, míg az összdíjazás 400.000 fontra emelkedett.
Szegyén Stompé nem sok vizet zavart, hiszen nyeretlenül lett utolsó a csoportjában. Ugyanezt a kétes bravúrt hozta össze Mardle is, neki nem a Grand Slam volt a kedvenc versenye ezt kijelenthetjük. Lewis szintén utolsó lett és kiesett Part is, igaz Painter és Barney mögött harmadiknak végezni nem akkora katasztrófa. Ráadásul a Barney elleni meccse remekre sikerült.
Az orosz Dobromiszlova viszont bravúrt mutatott be. Ugyan nem jutott tovább, de Vincentet legyőzte a csoportban. O'Shea viszont lerakta a névjegyét mivel megnyerte csoportját. Sőt a derék "Silverback" a legjobb nyolc közé is eljutott miután megverte Mark Webstert. Tovább viszont nem jutott a jó Tony mert érkezett Taylor. Phil bácsi a kiesés szakaszban tarolt. Colin Lloydnak adott egy 10-4-es zakót amit 107.53-as átlaggal ért el. O'Shea sem sokkal járt jobban, Ő 16-7-re kapott ki. Az elődöntőben Taylor - van Barneveld meccset rendeztek. 16-6 lett a vége. Taylor 106.11-es átlagot dobott, a tornán egy kivétellel az összes meccsen hozta a 100 felettit. Brutális. Ellenfele a döntőben meglepetésre Scott Waites lett. A civilben asztalos Waites a csoportban Hankeyt és Mardlet is megverte, majd 10-9-el búcsúztatta Andersont is, pedig három ponttal kevesebb volt az átlaga mint a skóté. Simon Whitlock és Terry Jenkins sem tudták megállítani a kiváló játékost, de Taylor aztán nemes egyszerűséggel lemészárolta. Minden idők legsimább Grand Slam döntőjében Taylor 16-2-re nyert és zsinórban a harmadik tornagyőzelmét aratta.
2010
Nemes egyszerűséggel ez egy sporttörténelmi verseny volt. No nem azért mert a Daily Mirror lett a főszponzor. Hanem egyrészt a győztes személye miatt. Másrészt pedig Tricia Wright és Stacy Bromberg személyében két hölgy is meghívást kapott a versenyre. (Ők játszották a PDC egyetlen női vb-jének döntőjét). A BDO delegáltjai között találhattuk Dave Chisnall-t és John Hendersont akik azóta már jól ismert PDC játékosok lettek. Természetesen az O'Shea, Fitton, Hankey, Waites négyes is érkezett a "Lakeside-ról'. A PDC pedig szokás szerint hozta az ászait, kiegészülve például a Justin Pipe, Colin Osborne, Arron Monk debütáló hármassal, vagy a nagy visszatérő Ronnie Baxterrel.
A csoportkör legnagyobb meglepetése nem Lewis, Whitlock vagy van Gerwen győzelem nélküli búcsúja volt, hanem a H csoportot megnyerő Hankey mutatványa. Ebben a csoportban Newton, van Gerwen és Taylor szerepelt. Mindet megverte a "Gróf".
Kis érdekesség. Itt volt az a ritka pillanat amikor Taylor-t szemüvegben láthattuk.
A csoportkörök legjobb meccsét két BDO játékos szállította. Waites 5-1-re nyert Martin Philips ellen. Simának tűnik de ha elmondom, hogy mind a ketten 103-as átlagot dobtak akkor megértjük miért volt ez a legjobb meccs.
Az egyenes kieséses szakasz első körében Stompé és Lloyd rangadót játszott volna ha a holland nem gázolta volna le ellenfelét 10-4-el és 101-es átlaggal. Ezt a kiváló 101-et hozta a Bronz Adonisz azaz Steve Beaton is, aki Hankey-t verte meg és jutott be a nyolc közé ahol összecsapott Taylorral. Emlékezetes meccs, érdemes feleleveníteni hogyan jött vissza és nyert Beaton.
A derék Steve álmainak aztán Waites vetett véget. Az angol kiválóság két holland játékossal csapott össze egymás után. Előbb Barneyt verte meg 10-7 arányban, majd elég simán hat leges különbséggel Stompé ellen is győzött. Ekkor jött a Beaton elleni meccs, amit megint lesimázott Scott Waites és bejutott a döntőbe. A döntőt a verseny "nagy túlélője" James Wade ellen játszotta. Wade nagyon kicentizte a versenyét, hiszen a csoportból továbbjutást érő helyet is egy 5-4-es sikerrel szerezte meg. Ezután játszott egy 10-9-et King ellen és egy 16-15-öt Jenkins ellen. Az eldöntőt simán hozta Wayne Jones ellen (16-6) majd jött a döntő. Ahol megtörtént a sport történelem. Scott Waites első (és máig egyetlen) BDO játékosként emelhette magasba a kupát és tehette zsebre a győztesnek járó 100.000 fontot.
2011
Ez az év az új szponzor és az új arcok éve volt. A William Hill fogadóiroda három évre kötelezte el magát a verseny mellett. Az új arcok pedig eddig sosem látott számban dukkantak fel. A BDO-ból érkezett Dean Winstanley és Jan Dekker mint újoncok. Waites, Philips, Hankey, O'Shea pedig már rutinosnak számítottak ezen a versenyen. A PDC újoncai: Magnus Caris, Ian White, Brendan Dolan, Mark Walsh,Nigel Heydon, James Hubbard illetve PDC játékosként most debütált Dave Chisnall is.
A csoportkör meglepően simán zajlott. Értem ezalatt, hogy öt csoportban is a győztesek 3-0-ás aránnyal léptek tovább. Nevezetesen Dean Winstanley (Barney itt nyeretlenül esett ki), Phil Taylor, Paul Nicholson, Adrian Lewis és Mark Webster tudtak veretlenül bejutni a legjobb tizenhat közé. A tavaly győztes Waites viszont egy győzelemmel búcsúzni kényszerült.
A kieséses szakasz egyik rangadóját Adrian Lewis és John Part vívta, amit meg is nézhetünk.
A másik nagy meccs Anderson és Wade között zajlott le, ezt előbbi nyerte tükörsimán 10-3-ra. Anderson remeklése folytatódott, megverte 16-12 Terry Jenkinst, aztán az elődöntőben Mark Walsh ellen nyert 16-11-re. Walsh szereplése komoly meglepetés volt, a csoportban verte O'Sheat és van Gerwent, majd kiütötte Dean Winstanleyt és Ted Hankeyt is a versenyből. De a döntő már nem jött neki össze. Összejött viszont a csoportot simán nyerő Taylornak. A kiesés szakaszban 10-3-ra verte meg, 112-es átlaggal Newtont, majd 16-7-el küldte haza Nicholsont, igaz ekkor "csak' 104-et átlagolt. Mester és tanítványa, vagyis Taylor - Lewis elődöntőt rendeztek. 16-9 Taylor javára, bár Lewis 101-es átlaga azért nem volt rossz mutatvány. Anderson - Taylor döntő következett ami Taylor akkori formáját ismerve papírforma lett. 16-4-re nyert Taylor, aki brilliáns 109-es átlagot szórt és ezzel negyedik Grand Slam győzelmét aratta.
2012
Ha van valami ami miatt emlékezetes ez az év, akkor az a holland házidöntő. Illetve ez az év igazi csillaghullást hozott a csoportkörben. Kevesebb új névvel lehetett találkozni a tornán, igazából csak a friss BDO világbajnok Christian Kist és Wesley Harms voltak első bálozók. Az említett csillaghullás áldozatai: Co Stompé tökutolsó lett csoportjában, ahogy a korábbi világbajnok Steve Beaton is. Simon Whitlock és James Wade elkerülték az utolsó helyet, de a kiesést már nem. Adrian Lewis pedig világbajnokként esett ki csoport negyedikként. A korábbi döntőt Terry Jenkins pedig kétszer is kapott egy 100 feletti átlagot ellenfeleitől így ő is búcsúzott. Lewis meccse Gary Anderson ellen nem csak a játék miatt volt érdekes:
Gary Anderson meze önmagáért beszél :)
Az egyenes kiesés szakaszban voltak kiváló mérkőzések. Például a Waites - Thornton meccs, amit 10-8-ra nyert Waites és ahol 103.67-es átlagot dobott az angol és 102.42-t a skót. Jól játszott Barney is honfitársa Harms ellen és 104 feletti teljesítménnyel 10-4 arányban győzött. De a kör legnagyobb meccsét az akkor huszonhárom éves MvG vívta Phil Taylor ellen. A vége 10:5 a holland javára de ez még semmi:
Ha pedig egy üzlet beindul. Van Gerwen nem kegyelmezett Waitesnek sem akit 106-os átlag mellett 16-12-re vert meg, majd a legjobb négy között 16-8-ra verte Dean Winstanleyt, megint 100 feletti átlaggal. Ellenfele a döntőben az ötszörös világbajnok Raymond van Barneveld lett. Az említett Harms elleni siker után következett a negyeddöntő Kist ellen akit 16-10 arányban vert meg Barney. Ugyanilyen arányú sikert könyvelhetett el az addig remeklő Andy Hamilton ellen. A "Kalapács" hibátlan mérleggel zárta csoportját (Dolan, Nicholson és Bates voltak ellenfelei), aztán kiütötte Andersont és Partot is. Az elődöntőre aztán kifogyott a szufla...
Jött tehát a holland házidöntő a Grand Slam történetében először. Ennek végén pedig új bajnokot avattak Raymond van Barneveld személyében. Izgalmas meccs volt, ezt is érdemes megnézni:
2013
Ez az év volt az utolsó amikor a William Hill nevét viselte a torna, és ebben az évben ismét sok új arc léphetett színpdra. A BDO újonca a legendás Bobby George fia, Richie volt. A PDC friss arcai között találhattuk a Huybrechts tesókat, felbukkant Peter Wright is, a villámkezű Ricky Evans is debütált, ahogyan Stuart Kellett és a friss junior világbajnok Michael Smith.
A csoportok szokás szerint hoztak nem várt eredményeket. Kevin Painter győzelem nélkül esett ki, ahogyan Chizzy is. Barney ugyan nyert két meccset, de címvédőként nem tudott bejutni a legjobb tizenhat közé. Peter Wrgiht ekkor még nem volt azon a szinten mint ma, de már megmutatta oroszlán körmeit. Wade ellen ugyan 5-1-re kikapott de 100 felett átlagolt, Gary ellen pedig 99.90-et produkált, igaz Anderson 111-et így 5-1 lett a vége. A csoportkör egyik legbrutálisabb meccsét Pipe és Hamilton játszották, de idegkímélő okból nem teszem be ide. Legyen elég annyi, hogy a hét leges meccset tíz perccel tovább tartott nekik lejátszani mint másoknak a kilenc legest :)
A kiesés szakasz hozott nagy derbiket. Taylor és Anderson szépen egymásnak feszültek, Phil papa 102-es, Gary 105-ös átlagot dobott. A végén Taylor örülhetett 10-5-ös győzelmének. Lewis és van Gerwen 10-8-as partit hoztak össze, itt is brutál átlagot láthattunk. Lewis 105.24 pontot dobott ami győzelmet ért. Lewis és Taylor is folytatták jó szériájukat, előbbi 16-11-re, 100-as átlag mellett verte Ronny Huybrechtset, utóbbi 16-12-re nyert Wade ellen. Ezután pedig jött minden idők egyik legjobb mérkőzése, a klasszikus Taylor - Lewis. 109.76 a 110.99 ellen. Csoda. Mindenki nézze meg:
Taylor döntőbeli ellenfele a skót méregzsák Robert Thornton lett. A skót a kieséses szakaszban 10-8-ra verte Mervyn Kinget, aztán 16-6-ra Tony O'Shea-t, majd pedig 101-es átlaggal a 2010-es győztes Scott Waitest 16-9-re. A döntőbe kerülés addigi pályafutása legnagyobb sikere volt Thorntonnak, aki épp a döntő után lett nagypapa. Ráadásul a baba is a Robert nevet kapta. Emellett eltörpül a tény, hogy 16-6 arányban Phil Taylor nyert és ötödik alkalommal lett övé a serleg és a 100.000 font.
2014
A verseny új neve ebben az évben Singha Beer Grand Slam of Darts lett. (Van némi mosolyra fakasztó hangulata annak, hogy a sörgyártás fellegvárában egy indiai sörgyár lesz a névadó). De ennél fontosabb, hogy új és kiváló játékosok érkeztek a versenyre. A junior világbajnok Keegan Brown és döntőbeli ellenfele Rowby-John Rodriguez. 2014 BDO bajnoka, az akkor már PDC-s Stephen Bunting és a második helyezett Alan "Chuck" Norris szintén itt debütált. Hogy Bunting öröme teljes legyen, egyik legjobb cimborája és szurkoló társa Robbie Green is kijutott a versenyre. Sőt egy harmadik nagy Pool szurkoló Jamie Caven is jogot szerzett az indulásra. Sokak kedvenc építőmunkása Darren Webster szintén becsatlakozott a mezőnybe.
A csoportok után szokás szerint jó néhány csalódott játékos távozott Wolverhamptonból. Adrian Lewis utolsó lett, Scott Waites, Simon Whitlock és Andy Hamilton harmadik helyen zárt. Hatan viszont veretlenül hozták le a csoportmecseket. MvG, Barney, Taylor, Smith, King és Bunting is háromból három meccset tudott nyerni.
A legjobb nyolcba jutásért zajló mérkőzések közül talán kettőt lehet meglepetésnek nevezni. Bunting 10-8-as győzelme Wade ellen nem tartozott a papírforma eredmények közé. Ahogy Keegan Brown sikere Barney ellen sem. Ennél nagyobb meglepetést csak a Kim Huybrechts - Michael van Gerwen meccs hozott a negyeddöntőben. Őrületes meccs volt, szenzációs átlagokkal és belga révén egy 9 nyilassal.
Kim tehát legyőzte MvG-t és bejutott a legjobb négy közé, de ott találkozott a tornán remeklő Dave Chisnallal. Chizzy legyőzte Robbie Greent 10-3-ra, majd szoros meccsen 16-14-re Brownt mielőtt összeakadt volna a belgával. Ez is szoros volt, igazi rangadó ami döntő legben dőlt el Chizzy javára. Aki (természetesen) Phil Taylort kapta ellenfelül a döntőben. Taylor oktató módban játszva jutott el a fináléig. Csoportját veretlenül abszolválta, végig 100 felett átlagolva, majd ezt megtartotta a döntőig. 10-4 Wright ellen, 16-3 Smith ellen majd pedig a legjobb négy között 16-9 King ellen. Szegény öreg Mervyn, hiába verte meg korábban simán Andersont és Butingot nem volt esélye a legenda ellen. A döntőben pedig folytatódott a Taylor-mágia. 102.45-ös átlag és 16-13-as siker. A tornán Taylor 103.82-es átlagot dobált össze. Hihetetlen. A döntő felvétele:
2015
A két évvel ezelőtti verseny a darts sport szempontjából különlegesre sikerült. Történt ugyanis, hogy a BDO legnagyobb alakja, sőt a darts sport egyik élő legendája Martin Adams úgy döntött, hogy életében először elfogadja a meghívást a versenyre. Rajta kívül egy másik legendás játékost Andy Fordhamet is köszönthetettük a résztvevők között. Újonc volt még a BDO-ból Scott Mitchell az épp aktuális bajnok, az amerikai legenda Larry Butler, valamint a belga Geert de Vos és két holland Mark Oosterhuis és Michel van der Horst. A PDC újoncai Steve West, Andy Boulton és Jonny Clayton voltak.
Ha már "Wolfie" Adams eljött a Grand Slamre akkor veretlenül meg is nyerte csoportját Beaton, White és Klaasen előtt. Ezzel Ő volt az egyetlen aki tovább tudott jutni a BDO játékosok közül. Kiválóan játszott Wolfie, nem is bírom megállni, hogy ne szerepeljen itt egy mérkőzése:
Hozzá hasonlóan veretlenül végzett Taylor, Anderson, Thornton, Wade, Smith és van Gerwen is. Ráadásul MvG csupa 105 feletti átlaggal hozta le meccseit.
Dave Chisnall számára emlékezetes marad ez a verseny, mutatjuk miért:
Nem lassított le a holland világelső a későbbiekben sem. 10-2-re lemosta Beatont a legjobb tizenhat között, ezúttal 109-es átlaggal. Utána a csoportmeccsek után ismét megverte a Kim Huybrechtset, most épp 111-es átlaggal. (Kim volt az aki kiverte egyébként Adamset a versenyről). Az elődöntőben sem izzadt túlságosan Mvg, 16-6 Smith ellen. Smithnek jó szériája volt korábban, verte 104-es átlaggal Chisnallt, majd legyőzte Lewist is. Viszont a holland zseni ellen nem volt reális esélye.
Amire pedig sokan vártak az megtörtént. Vagyis a döntőbe Phil Taylor és Michael van Gerwen jutott be. Taylor 15-4-es legaránnyal jutott tovább a csoportból, majd megverte régi ellenfelét Terry Jenkinst 10-6-ra. Itt előfordult az ami ritkán: Taylor majdnem öt ponttal gyengébb átlagot dobott mint ellenfele. Aztán megrázta magát a nagy öreg, 16-7 Thornton ellen egy masszív 104-es átlaggal, majd játszott egy klasszikus Barney ellen. A vége 16-12 Phil fater javára és jött a döntő. Ez a döntő azonban a múlttól eltérően alakult. Az új bajnokot ugyanis Michael van Gerwennek hívták, aki ezzel minden lehetséges PDC címet begyűjtött. Méghozzá egy kiváló meccsen.
2016
A tavalyi év igencsak színesre sikeredett, hiszen rengeteg új arc lépett tábla elé a tornán. De ami ennél is fontosabb az az, hogy Martin Adams újra ellátogatott a versenyre, miközben a rákkal harcolt. Óriási sportembert. A derék Wolfiet a BDO-ból elkisérte Glen Durrant, Darryl Fitton,Scott Waites, Danny Noppert, Scott Mitchell, Jeff Smith és Jamie Hughes is. A PDC színeiben indulók között rengeteg új arc volt. Mensur, Price, Evetts, Dobey, van den Bergh, Wilson, Hopp és még néhányan.
Szegény Wolfie küzdelme a rákkal kijött a tornán és nyeretlenül zárt, de jelenléte túl mutat a számokon és az eredményeken. Waites szintén kiszállt és szintén nyeretlenül. Mitchell legalább nyert egy meccset de ő is kiesett. A többi játékos a lakeside-i mezőnyből viszont tovább lépett, sőt Hughes csoportot nyert. És amíg a néhány helyen lesajnált BDO játékosok továbbjutottak például kiesett Whitlock, White, Norris, Mensur, Lewis, Chisnall és van den Bergh is. Ráadásul Danny Noppert 103.88-as átlagánál csak Wright, MvG és Taylor dobtak nagyobbat a csoportban a PDC játékosok közül. Jamie Hughes pedig egy 106.32-es teljesítményt húzott elő a kalapból ami a torna harmadik legnagyobb átlaga volt.
Az egyenes kieséses szakaszban aztán már bejött amit a PDC hívei vártak, vagyis a BDO játékosok elbúcsúztak. Bár Noppert 10-9-es veresége és 100-as átlaga Barney ellen általános elismerést váltott ki, sőt sokan nagyon várják már a fiatal Dannyt a PDC-be. A legjobb nyolc között aztán jöttek a csodák. Wade lemosta a színpadról Dobeyt az nem olyan meglepő. MvG 16-3-as kiütéses sikere Dolan ellen szintén nem volt váratlan. Gary Anderson és Barney viszont egy remek meccset hoztak össze. 16-13-ra a skót nyert, aki 103.81-es átlagot hozott össze ami egészen remek. Remek volt a Wright - Taylor meccs is. Mind a ketten 100-as átlag fölé jutottak, Wright ráadásul a négybe is bejutott. Csodás mérkőzés volt.
Az elődöntőben szegény Wright megtudta milyen amikor a zöld íjász beindul. Snakebite dobott egy remek 102.13-as átlagot ami csak nagy zakó elkerülésére volt elég. MvG ugyanis 111.17-es teljesítménnyel 16-10-re nyert és készült a Gary Andersont nagy meccsen 16-14-re megverő James Wade elleni döntőre.
A döntő pedig hozta a papírformát és a hollandok ásza megvédte címét így Taylor után Ő lett a második aki megvédte címét a verseny történetében.
Dióhéjban ez volt a Grand Slam története, holnap pedig új fejezet íródik a könyvekbe, hiszen startol az immár bwin által támogatott Grand Slam of Darts.
