Kivételesen nem Rob Cross és Michael van Gerwen játszották a 2017-es Players Championship Finals végső döntőjét. Jött ugyanis Jonny Clayton, aki ezen a hétvégén hatalmasat játszott és egészen a fináléig jutott. A győztes azonban újfent a zöld óriás lett, aki ezzel negyedik alkalommal hódította el a trófeát. Mellette még egy ifjú belga is boldogan táncolt a vasárnap estében, aki első alkalommal tudta elhódítani az ifjúsági világbajnoki címet. ezek után nézzük is, mi történt a minehead-i torna utolsó napján.  

A délutáni negyeddöntőkön történt:

Rob Cross dobta be magát elsőként az elődöntőbe, miután - végig vezetve az egész találkozón - 10-6 arányban legyőzte James Wade-et. A két angol nagyon nekifeszült egymásnak, ám Cross hamar megmutatta, hogy nem hiába Feszültség a beceneve. Játszi könnyedséggel húzott el 3-0-ra már az elején, amikor Wade egy 121-es kiszállóval megszerezte az első legjét. A különbség továbbra is megmaradt, és amikor Cross 6-3-as vezetésnél megdobta a 148-as outot, elkönyvelhettük, hogy sima siker lesz. Ez meg is valósult azzal, hogy négy volt a különbség a végén a kopasz angolnak, akinek 96,32-es átlag és 40%-os kiszállómutató is elég volt a sikerhez. Wade becsülettel küzdött, de ez ma csak erre volt elég tőle.

Tisztelettel jelentjük, hogy Jonny Clayton még mindig játékban van. A walesi dartsos karrierje talán legnagyobb sikerét érte el azzal, hogy egy nagy csatában le tudta győzni a korábbi Lakeside-győztes Steve Beaton-t. Az elején mind a ketten hozták a saját kezdéseiket, így mentek el 4-3-as Beaton vezetésig. Az angol ekkor brékelni tudta Claytont, így már kettő volt az előnye, amit a következő kezdés behozatalával már háromra növelt. A walesi ekkor egy 120-as csekkel kezdett el zárkózni, amit még Beaton tudott ellensúlyozni. Ám innentől Clayton beindult és zsinórban ötöt nyerve már 9-7-re ő vezetett. Beaton még be tudta rántani a tizenhetedik leget, ám az utolsó szó a walesi-é lett, aki egy 70-es kiszállót megoldva bedobta magát az elődöntőbe. Nem volt nagy átlagokat hozó találkozó, de a walesi fordítása mégis jó kis mérkőzéssé varázsolta ezt is.

Daryl Gurney és Justin Pipe is kiélezett mérkőzést vívtak egymással a délután harmadik találkozóján. Az északír játékos kezdte jól az összecsapást, hiszen a saját entreé-ja után Pipe-ét is behúzta, így kettővel indított. Pipe azonban összeszedte magát és két ugyanilyen körrel egalizálta az eredményt. A sorminta pedig ezután is ugyanez maradt. Gurney kettővel elhúzott, hogy aztán Pipe újfent ledolgozza a hátrányát. Aztán megismétlődött minden elölről: Superchin megint elment kettőre, Pipe pedig ismét kiegyenlített (ezt egy 110-es outtal tette meg). Ekkor viszont megszakadt ez a ritmus, mivel Gurney nyertes legje után Pipe azonnal egyenlíteni tudott. Sőt, a vezetést is megszerezhette volna (először a meccs során), ám besokallt, így az északír húzta be - nagy szenvedések árán - a tizenötödik leget, majd egy kevésbé szenvedősebb kör végén már 9-7 volt az állás Superchinnek, aki így már az elődöntőért dobhatott. Pipe természetesen nem akart lemaradni, így gyorsan berántotta a tizenhetedik leget egy 66-os kiszállóval, majd egy 140-100-97-140-es kör után 24-ről újra kiegyenlített. Így fordultunk be tehát az utolsó körbe, amit végül az angol idegei bírtak jobban, így - mondhatjuk azt is, hogy nagy meglepetésre - Justin Pipe kiejtette Superchin-t és megérdemelten jutott az elődöntőbe.

Egy ragyogó holland csatával zárult a délutáni etap a Players Championship Finals-en, ugyanis a világelső Michael van Gerwen és honfitársa, Jan Dekker néztek egymással farkasszemet az utolsó negyeddöntőben. MvG pedig világelsőhöz méltóan kezdte a találkozót, rögtön brékkel indítva hátsó pályáról, majd a saját kezdését is magabiztosan behúzva már kettő volt a javára. A kopasz holland ezután is nagyon komoly teljesítménnyel rukkolt elő, amelybe Dekker csak egy leggel tudott belerondítani, így 4-1-es MvG vezetésnél a kopasz 121-es, míg Dekker 105-ös körátlagon volt. A második felvonást Dekker kezdte jobban, aki rögvest le is faragta a hátrányát, többek között egy szép 102-es (T19, 13, D16) és egy 100-as kiszállót (20, T16, D16) megoldva, így máris kezdődhetett minden előröl. Van Gerwen ekkor előszedett hátsó zsebéből egy tizenkét nyilas kört, amivel ismét megszerezte a vezetést, majd pedig egy újabb brékkel megint kettőre növelte az előnyét. 6-4-nél MvG még mindig 109-es átlagon volt, míg Dekker visszaesett 96-ra. A harmadik negyed megint Dekkernek indult jól, aki elsőre bevágott egy tizenkét nyilast, majd egy 42-es kiszállót is megoldott, így megint egál volt az állás. 7-7-ig bírta Double Dekker az iramot, onnantól viszont MvG robbantott és meg sem állt 10-7-ig, ami így végül győzelmet és elődöntőt ért a holland világelső számára. Dekker nagyon nagyot küzdött, sokszor jött vissza vesztett helyzetből, s bár nem jött össze neki a továbbjutás, így is megérdemli a gratulációt, hogy ilyen komoly harcra tudta késztetni a világelsőt, aki 105-ös átlaggal fejezte be a meccset.

Az esti találkozókon történt:

Jonny Clayton megtette azt, ami eddig senkinek sem sikerült: kiejtette Rob Cross-t és döntőbe jutott

Rob Cross és Jonny Clayton párosa kezdte meg az esti etapot, amelynek győztese első alkalommal szerepelhet a Players Championship fináléjában. Érdekes csatának nézhettünk elébe, mivel mind a ketten első alkalommal jutottak be az elődöntőbe (Rob Cross esetében mondjuk nem kell csodálkozni, mivel minden versenyen, ahol eddig elindult, ott minimum a döntőig verekedte magát). A vártnak megfelelően az esélyesebb Cross kezdett jobban, hiszen az elején kapásból kétleges előnyre tett szert (bár a második leget szerintem szívesen elfelejtené, azért a D1-ért folyó kiszállócsatával együtt). A walesi 3-0-ás angol vezetés után hallatott először magáról, amikor egy D12-vel tudott szépíteni, ám Cross szilárdan tartotta a háromleges előnyét, így is mentek el pihenőre. A második fejezetet a walesi kezdte meg egy majdnem kilencnyilassal (két maximumig szépen nézett ki a helyzet), amiből végül egy szép tizenkét nyilas kör lett. Ezután szépen felváltva folytatódott a játékok behúzása, így a második pihenő 6-4-es Cross vezetésnél jött el. Az angol ekkor 97,71-es, míg a walesi 96,43-as átlagon állt. A harmadik etap viszont egy komoly és kiélezett küzdelmet hozott. A walesi játékos módszeresen ledolgozta hátrányát, s végül 7-7-nél utol is érte Cross-t, akinek szerencséje volt, hogy a tizenötödik játékot hozni tudta, így minimális előnnyel fordulhatott az utolsó körbe. Viszont ez az előny rögvest az elején el is fogyott, mivel a tizenhatodik játékot Clayton egy szép Sanghajjal (120-ról) oldotta meg, így máris egál volt az állás. Ez pedig kissé meg is zavarta Voltage-ot, mivel pontatlanul kezdett dobni, Clayton pedig kihasználta a megingást és hátsó pályáról brékelte a kopasz angolt, amivel először tudott vezetni a találkozón. A walesi ezután hirtelen ritmust váltott, amivel az angol nem bírta tartani az iramot, így pedig megtörtént az, ami ebben az évben még nem: Rob Cross nem játszik döntőt, míg Jonny Clayton élete legjobb teljesítményét nyújtva jutott a fináléba, miután 11-8-ra legyőzte Voltage-ot.

Justin Pipe is azzal a tudattal vághatott neki a Michael van Gerwen elleni elődöntőnek, hogy már többet csinált ezen a hétvégén, mint az elmúlt jó pár hónapban. 2-2-ig jól is tartotta a lépést a világelsővel, ám az első szünetre mégis a holland mehetett egyleges előnnyel. A második etapot MvG egy brékkel kezdte, amivel már kettőre növelte az előnyét, aztán első pályáról is behúzta a kezdését, így már 5-2 volt az állás van Gerwen javára. A holland ezután sem állt le. Egy újabb brék, valamint egy kilencnyilasnak induló tizenkét nyilas kör után ismét egy brék hátsó pályáról, amivel immáron hatleges különbség volt MvG és Pipe között a második szünet előtt. Elképesztően dobált a holland, aki ekkor 104,79-es átlagon állt, míg Pipe esetében 93,51-et mutatott az eredményjelző. A szünet után is MvG kezdte meg a pontgyártást, amikor a saját kezdését 32-ről behúzva kettőre került a döntőtől. Ekkor Pipe azért megmutatta, hogy nem érdemtelenül került ide, és egy 36-os befejezéssel kozmetikázta az eredményt, hogy legalább szépen nézzen ki az eredményjelző. Ám MvG ezen az estén megint olyan dartsszal rukkolt ki, amit nehéz lenne bárkinek is űberelni. Egy újabb első pályás kezdéssel már csak egy kellett neki a fináléba jutásért, amit végül egy brékkel oldott meg 4-ről (miután a 170, meg a 25 sem jött össze neki). Ezzel a találkozó 11-3 lett MvG javára, melyet a holland 103,72-vel abszolvált (négy maximummal megspékelve), míg Pipe 93,75-ös átlaga mellé hét 180-at is produkált.

Hogy ne unatkozzunk a két elődöntő után sem, arról a PDC ifjúsági-világbajnokságának két finalistája, név szerint az angol Josh Payne és a belga Dimitri Van den Bergh gondoskodtak. Amíg Josh arcán az elszántság látszódott, addig Dimitri végig mosolyogva adta elő a szokásos show-ját. Elvégre ennek a mérkőzésnek inkább az angol számára volt tétje, ugyanis Dimitri már korábban kvalifikálta magát a decemberi vb-re, a Pro Tour ranglistáról. Ennek ellenére a belga elég simán hozta az első játékot, míg Payne nem igazán találta azt a formáját, amit eddig nyújtott az ifi-vb során. Bár az angol lassan kezdett magához térni a kezdeti sokkból, Van den Bergh gyorsan megoldotta a második játékot is 38-ról. Payne ugyan megnyerte a harmadik leget, de ezen az estén valahogy nem jött semmi, amit szeretett volna. A belga pedig szépen, apránként lépegetett az ifjúsági vb-cím felé. 4-1-es belga vezetésnél Josh oldott meg szépen egy 108-as kiszállót, amivel kettőre csökkentette a hátrányt, de a belga játékára ezen az estén nem volt ellenszere, aki rögvest visszadobta az angolnak a 146-os outot. Payne itt még tudott egy leget faragni a hátrányából - hozva a saját kezdését, de későn jött a fellángolás. A belga D18-cal kidobta a végét, amivel ebben az évben el is hódította az ifjúsági világbajnoki címet - tegyük hozzá, hogy teljesen megérdemelten. Van den Bergh 101,23-as átlaggal hozta a mérkőzést, ez pedig Josh Payne számára azt jelenti, hogy ha hétfőn nem nyeri meg a PDPA kvailfikációt, akkor nem lesz ott a vb-n.

"Hihetetlen, hogy megnyertem ezt a címet. Olyan ez, mint ha valami csodálatos álom lenne. Ez a győzelem megmutatta, hogy még mit érhetek el a jövőben. Ez most egy lépés volt előre, de még sokkal több van bennem. Nagyon fontos ez nekem. Ezen a tornán játszani olyan, mintha a világbajnokságra készülnél fel, ahol bárki ellen játszhatok, így mindig készen kell állnom" - nyilatkozta a mérkőzés után Van den Bergh. 

PDC Unicorn ifjúsági világbajnokság - döntő:

Dimitri Van den Bergh (BEL) - Josh Payne (ENG): 6-3

Amikor az álmok valóra válnak - Dimitri Van den Bergh lett 2017 ifjúsági világbajnoka

Elérkezett tehát a döntő, amelyben a walesi Jonny Clayton, valamint a holland Michael van Gerwen feszültek egymásnak. Legalábbis ezt vártuk volna, hogy tényleg egymásnak feszülnek, ám a holland már az első felvonásban brutális "mészárlást" rendezett, és három kezdése mellé (amiből az utolsót 100-ról oldotta meg) gyorsan hozzácsapta a két szerzett bréket is, így pedig 5-0-ás előnnyel mehetett pihenni. 5/9-es kiszállózást, valamint 104,38-as átlagot hozott neki az első öt leg, míg walesi barátunk egyszer sem dobott duplára (persze, mert nem hagyták, ám ehhez képest az eddig elért 95,18-as átlaga nem mondható rossznak. A második etapot jól is kezdte a walesi, hiszen megszerezte az első legjét, de ezt MvG hamar le is reagálta egy tizenhárom nyilas körrel. Clayton azonban jól dobálgatott ezután is, aminek a jutalma egy 116-os kiszálló és a nyolcadik leg lett. Ám a holland nem akart kérdéseket hagyni arról, hogy ki a jobb ezen az estén, és gyorsan rendbe is rakta walesi barátunkat, és 8-2-es előnnyel, valamint azzal a tudattal mehetett ismét pihenőre, hogy már csak hármat kell nyernie. MvG 106,47-en állt ekkor, míg Clayton 94,87-re "rontotta le" az átlagát. Az utolsó felvonásban már csak a holland volt a színpadon. Clayton mindent megpróbált, amit csak lehetett, de ma este Michael van Gerwen ellen nem volt ellenszere. MvG magabiztosan hozta az utolsó három leget is, amivel 11-2 arányban megnyerte a találkozót, ezzel pedig negyedik alkalommal lett a Players Championships Finals bajnoka, míg Jonny Clayton első televíziós döntőjén nem vallott szégyent, de a világelsőt nem tudta megszorítani, aki 105,5-tel zárta a döntőt, míg ellenfele 94,64-el átlagolt.

Jonny Clayton első televíziós döntőjén nem vallott szégyent

Michael van Gerwen a negyedik PCF címét ünnepelheti 2017-ben

Ezzel voltaképpen a végére is értünk a 2017-es versenynaptárnak, amiből már csak a hétfői PDPA kvalifikációs verseny van hátra, ahonnan még hárman delegálhatják magukat arra a darts-világbajnokságra, amelynek felvezetését hamarosan mi is elkezdjük, hogy december 14-ére mindenki kellőképpen el legyen látva a legfontosabb információkkal. Addig pedig tartsatok továbbra is velünk, mint ahogy eddig is tettétek, és amit nagyon köszönünk nektek, mert ez a blog továbbra is Nektek íródik és Értetek van...