Hihetetlen, ami történt...
Még most sem találom a szavakat, pedig kellene...
S folyton csak ez a kérdés jön velem szembe: Miért???
De nincsenek válaszok, csak a néma gyász...
...és az emlékek.
Amikor először szembesültem a hírrel, akkor nem akartam elhinni, mondván: április van, biztos csak bolondoztok velünk.
De aztán rá kellett jönnöm, hogy ez bizony sajnos nem móka és bolondozás...a Ravasz Londoni tényleg itt hagyott bennünket.
Pedig micsoda ember volt ő: korának legnagyobb óriása, aki azzá tette a dartsot, ami most is az: szerethetővé, mindenki számára elérhetővé, és nem mellesleg: ismertté és elismertté.
Huszonhét évig mindent beletett, amit csak lehetett: pénzt, időt és energiát nem kímélve lett azzá, aki (sajnos már csak múlt időben) volt.
Mert ő sem dartsnyíllal a kezében jött a világra, hanem szívós munkával érte el azt a szintet, ahonnan nagyon sokáig nem is tudták őt letaszítani. Öt alkalommal lett a BDO szervezetének világbajnoka, valamint öt alkalommal a World Masters győztese is (a többiről még nem is beszélve).
De legnagyobb harcát a dartitis ellen nyerte meg, amely végett már a karrierje is veszélybe került, de az Óriás megmutatta, hogy ő egy hatalmas küzdő, és akkor abban a csatában is diadalmaskodni tudott.
Sikereit két ízben is komolyan elismerték: a dartsért tett erőfeszítéseit a Brit Birodalom lovagja címmel honorálták neki, majd 2005-ben a dartsosok Hall of Fame-jének is tagjává választották.
1993-ban egyike volt azon játékosoknak, akik – látva a profi darts hanyatlását – kiléptek a BDO-ból és létrehozták a WDC-t, azaz a Darts Világtanácsot, ami 1997-ben vette fel a ma is használatos nevét, a PDC-t (Professzionális Dartsszövetség). Ezzel indult el a darts globális sporttá válása, amelyet nagyrészt neki is köszönhetünk.
S persze neki köszönhetjük még a sportág másik nagy játékosát, akiről csak Ő gondolta úgy, hogy ebben az emberben van kurázsi, egyből maga mellé is vette, és elindította a profivá válás útján, hogy aztán nem sokkal később a Tanítvány végül túlszárnyalja Mesterét, és meg se álljon tizenhat világbajnoki cím megszerzéséig.
Most pedig csak állunk, és mereven nézünk magunk elé...
Mert még ebben a pillanatban is felfoghatatlannak érezzük, hogy a Ravasz Londoni nincs többé köztünk.
Komolyak vagyunk, zordak és szigorúak...
S még mindig csak arra tudunk gondolni, hogy ez netán csak egy rossz álom lehet, amiből úgyis felébredünk...de aztán jön a komor, könnyekkel áztatott valóság.
Mert ez sajnos az...
Nyugodj békében, Eric Bristow!
Köszönjük, hogy megmutattad az utat nekünk, a világ megannyi dartsosának, hogy merjünk mi is nagyot álmodni, mert minden lehetséges annak, aki hisz.
S Te mindig velünk maradsz...
Mindig...
