Tegnap kezdetét vette a 2018-as European Championship, ma pedig folytatódott. Délután a maradék nyolc első fordulós mérkőzés zajlott le, volt "balhé", dráma, meglepetés, szóval egy remek délutánon vagyunk túl. Lássuk mi történt részleteiben.
Jonny Clayton - James Wilson 2-6
James Wilson pazar játékkal rukkolt elő a mai nap nyitáján. Ezt a ritmust a tavalyi Players Championship Finals runner up-ja nem tudta felvenni, mire feleszmélt már 5-0 volt Wilson javára. Nagyon közel volt a nullázás, ugyanis Wilson a hatodik legben két száznyolcvannal kezdett, de nem tudta megoldani a leget, Jonny pedig nem dobott rosszul, így egy tizennégy nyilassal övé lett a leg. Sőt, egy breakre is futotta még számára egy újabb ötkörössel, de végül a hátsó pályán dobott tizenegy nyilas leg Wilson-tól mindent eldöntött. 103,64-os átlagot hozott össze magának James, ami kitűnő kezdet volt számára.
Darren Webster - Stephen Bunting 6-5
Végletekig kijátszott mérkőzésen Darren Webster bizonyult jobbnak, vagy higgadtabbnak ma délután. Őszintén mondva mindketten megérdemelték volna a győzelmet, remek kis mérkőzés volt. Az eleje nehezen indult, de aztám belendültek a fiúk. Webster vette át az irányítást, Bunting próbálta őt követni. A szünetre 3-2-vel vonultak le, majd a meccs második részében 5-3 után jött két Bunting által megnyert leg, amivel döntő legre mentette a meccset. Ő is kezdte, tehát az előny minden szempontból, lélektanilag és taktikailag is nála volt, azonban nem tudta kihasználni ezt az előnyt, mégcsak meccsnyila sem volt annyira simán Webster-é lett a döntő leg.
Gerwyn Price - Kyle Anderson 6-4
Kijelenthetjük, hogy Price a sérülése után most már szinte 100%-osan itt van. Kyle Anderson idén nincs túl jó formában, azonban leírni őt semmiképp sem szabad. Be is bizonyította ezt, a szünetig hozta azt, ami kellett, így az ő 3-2-es vezetésével pihentek egyet. A szünet után azonban Price magasabb szintre kapcsolt, Anderson pedig visszaesett valamelyest, így már csak egyetlen legre futotta az erejéből. Price kihasználta a hibákat, breakelt és megnyerte a mérkőzést.
Mensur Suljovic - Cristo Reyes 3-6
Óriási meglepetésre Mensur Suljovic már az első körben kipottyant a versenyből Cristo Reyes-nek köszönhetően. Reyes a meccs egészében összeszedetten játszott, míg Suljovic játéka eléggé szenvedősre sikeredett. Ez a statisztikában is jól látható, ugyanis a 90-es átlagot sem érte el az osztrák, ami azért tőle már meglepő. Reyes közepesen jó játékkal hozni tudta a meccset, de mint már írtam, látszott rajta, hogy összeszedett, valamint a kiszállói már-már Peter Wright-i magasságokban volt (9/6).
Daryl Gurney - Ricky Evans 4-6
Tavaly talán valamivel jobb szezont futott Gurney, de idén is megmutatta már, hogy igenis számolni kell vele a jövőben és a jelenben egyaránt. Ricky Evans-nek pedig ez az év lehet az áttörés. Sőt, talán már az is, mivel gyönyörű eredményeket ért el többek között a European Tour-oknak köszönhetően. A mérkőzés első felében Gurney volt nyert állásban, ugyanis rögtön egy breakkel kezdett és onnantól kezdve meg is tartotta az előnyét a szünetig. A 4-2-es vezetés is összejött neki, aztán pedig megérkezett a "comeback" Rapid Ricky-től. Először visszabreakelt és egyenlített, aztán pedig a vezetést is megszerezte. Ez nem volt elég, gyorsan le akarta zárni a meccset és le is zárta egy újabb breakkel, amivel kialakult a végeredmény. Gurney csak magát okolhatja, ugyanis a kritikus időszakokban a duplákat rendre elrontotta, Evans pedig nagyon magabiztosan használta ki a lehetőségeit, így összességében megérdemelten jutott tovább.
Max Hopp - William O'Connor 6-1
Érdekes mérkőzés volt az egyszer biztos. Mindenki Hopp-nak szurkolt, még az is, aki nem. Jól be is kezdett egy 164-es kiszállóval a német srác, ami okot adott arra, hogy kicsit játssza az agyát. O'Connor ezt még jól tűrte. Aztán számomra úgy tűnt, hogy Hopp elkezdett kicsit provokatívan játszani, dobások és a közte lévő időközök stb. (pl. egy száznegyvennél minek kirobbani az örömtől provokatívan, amikor egy meccsen akár tizet is dobhat belőle? Ezt sosem fogom megérteni.) (DE EZ CSAK SZEMÉLYES MEGLÁTÁS) Nem értem miért volt erre szükség, mikor a közönség is ott van mögötte... Itt eldurrant az ír agya, talán jogosan egy picit, de aztán amit a közönséggel művelt már egyáltalán nem volt szép tőle sem!!! VISZONT: Egy valamit nem értettem, Noble (a speaker) miért nem tett rendet? Várt a szünetig, amikor már kb. O'Connor-nak 200 volt a vérnyomása. Simán lehetett volna figyelmeztetni a szurkolókat, akkor talán O'Connor is megnyugodott volna lelkileg. Én hiányoltam Noble-től a határozottságot. KIEMELEM, SZUBJEKTÍV VÉLEMÉNY, AMIT MOST LEÍRTAM. Egyébként Hopp jól játszott, megérdemelte a továbbjutást.
James Wade - Martin Schindler 6-3
Hát a német közönséget nehéz megérteni. Lehet Hopp-nál elfogyott a hang, de Schindler-t közel sem bíztatták annyira, mint Hopp-ot (való igaz, nem is játszott olyan jól). Wade-et sem fütyülték, neki talán nagyobb respektje van, mint O'Connor-nak. Mindenesetre ennek így kellett volna lennie az előző meccsen is. Wade sem dobott túl jól, de bőven elég volt ahhoz, hogy ő uralja a mérkőzés - szinte - egészét. Schindler-nek csak villanásai voltak, például egy 121-es kiszálló formájában, de ezen kívül szenvedett a játékban. Előfordul az ilyesmi, ő is a jövő egyik reménysége. Wade tehát, ha nem is túl magabiztos játékkal, de hozta a kötelezőnek mondható mérkőzését és már a holnapi napot várja.
Adrian Lewis - Dave Chisnall 5-6
TISZTELET! Ez az a szó, ami jellemezte ezt a meccset. Az egymás iránti tisztelet nagyon fontos ebben a sportágban is, és ez a meccs erről szólt. Na meg Lewis nagy küzdelméről, mert nagyott küzdött az biztos. Természetesen Chizzy is. Megérdemelte a mérkőzés a döntő leget, még akkor is, ha volt meccsnyila Aidy-nek. Addig is érezni lehetett a (jó értelemeben vett) feszültséget és a teljes koncentrációt, legfőképp Lewis-tól a saját kezdéseiben. Chisnall végig jobb volt átlagban, ez főként annak köszönhető, hogy Lewis nagyon érezhetően a saját kezdéseire koncentrált a legjobban. A döntő legben Lewis jól haladt elölről, le is tette magát 141-ről 36-ra, ekkor Chizzy 157 ponton várakozott (ne felejtsük el, hogy a meccsen dobott egy 161-es kiszállót is a mi sárgamezesünk). Odaállt, megdobta a T20-at, majd a T19-et (ekkor már éreztem, hogy ez meg lesz, annyira látni lehetett rajta), majd jött a D20 és az ünneplés. Lewis, ha szomorúan is, de elfogadta a tényt és nagyon sportszerűen gratulált ellenfelének, majd összeölelkeztek. Bár mindig így viselkedtél volna Aidy...
