Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!
Taylor szerint 1-ben:
Az 1995-ös év egy úriemberről szólt, ő pedig nem volt más, mint Phil Taylor, és nemcsak azért, mert megszerezte első vb-címét, hanem mert a másodízben megrendezett World Matchplay döntőjében a fiatal angol végre revansot tudott venni Dennis Priestley-n, az elveszített első vb-döntőjéért. A másodikként kiemelt angol titán 16-11 arányban győzött a friss világbajnok ellen, így megszerezte harmadik trófeáját a szervezet berkein belül. Ám még ekkor senki nem tudta, hogy milyen lavina indul el ezzel a győzelemmel.
Phil Taylor - a UK Masters és a világbajnokság után első angolként emelhette magasba a World Matchplay serlegét
Taylor tehát győzelemmel hangolt az 1996-os világbajnokságra, amelyen természetesen nem kisebb céllal indult, minthogy megvédje a tavaly megszerzett címét. Minden esélye megvolt rá, hiszen a World Matchplay megnyerése nagyon sok erőt adott neki ehhez, és - nem mellesleg - nagyon jó játékot is nyújtott az egész torna során.
A World Matchplay-en kívül is voltak természetesen a WDC által szervezett versenyek, melyek nagyon változatos felhozatallal bírtak a győztesek terén. Dennis Priestley kétszer végzett első helyen (ebből egyszer Eric Bristow párjaként), rajta kívül még Alan Warriner és Dennis Smith örülhetett tornagyőzelemnek.
Dennis Smith egy nagyon hosszúra nyúlt versenysorozatot tudott megnyerni, hiszen majd' két évig tartott a Premier League elődjeként számon tartott National Pro Darts League
Címvédés no.1.:
Az 1996-os világbajnokságra 1995. december 26 és 1996. január 2. között került sor, a már megszokott rendszer szerint, ám mégis hozott új dolgokat. Kapásból egy új névadó szponzort, aki többet ígért az előzőnél, így ez előnyös befektetés volt a fiatal szervezet számára. Ebben az évben a világbajnokság a Vernons World Darts Championships nevet viselte. A másik újdonságnak egy kicsit szomorúbb apropója volt: Jocky Wilson már nem indult ebben az évben, sőt immáron teljesen visszavonult a dartstól. Utolsó televíziós versenye a World Matchplay volt, ahol a második körben búcsúzott az ellen az angol Nigel Justice ellen, aki ezen a vb-n debütált, ám végül győzelem nélkül esett ki csoportjából. A torna összdíjazása 61.000 angol font volt, melyből a győztes 14.000 fontot, a második 7.000-et kapott. Ezen a vb-n ezúttal nem rendeztek "bronzmérkőzést".
A világbajnokságon a nyolc kiemelt a következőképpen alakult:
Phil Taylor- Rod Harrington
- Dennis Priestley
- John Lowe
- Peter Evison
- Alan Warriner
- Bob Anderson
- Kevin Spiolek
A kiemeltek közül viszont most elég sokan elhullottak már a csoportkörben. Kiesett Anderson, a tavalyi döntős Harrington, valamint Spiolek is. Taylor csoportelsőként ment tovább úgy, ahogy Priestley is. Mellettük még szintén továbbjutott a 94-es World Matchplay győztese, Larry Butler, Keith Deller, és a tavalyi hetedik kiemelt Jamie Harvey is, míg Eric Bristow-nak továbbra sem sikerült kiverekednie magát a csoportból, mint ahogy a már említett Dennis Smith-nek is a korai búcsú jutott.
Keith Deller ezúttal kijutott a csoportból - csak aztán jött Phil Taylor
A kieséses szakaszban nagyon hamar érvényesült a papírforma. Jamie Harvey és Phil Taylor is egyaránt söpréssel ment tovább az elődöntőbe (előbbi Butlert, utóbbi pedig Dellert verte könnyedén), John Lowe két szettet engedett Evisonnak, míg Priestley csak egyet Warrinernek. Az elődöntőben Taylor ismét Lowe ellen küzdhetett, és most - a tavalyi elődöntővel szemben - nagyon simán nyert 5-1 arányban, míg a másik ágon Priestley ugyanilyen arányban intézte el az egyetlen nem kiemeltként játszó Harvey-t, így következhetett az 1994-es világbajnokság döntőjének visszavágója Phil Taylor és Dennis Priestley között.
Jamie Harvey jött, látott és egészen az elődöntőig dobta magát
A döntőben aztán nem volt kegyelem Priestley számára. Egy nagyon izgalmas és fordulatos találkozón (4-4-ig fej-fej mellett haladtak a játékosok) végül Phil számára jött ki jól a lépés, és az utolsó két szettet behúzva megnyerte zsinórban a második világbajnoki címét, és vissza tudott vágni az 1994-es vereségért is. Mindketten nagyon komoly átlagot dobtak a fináléban. Taylor 98,52-es meccset dobott, míg Priestley másodikként tudott ezen a vb-n 100 feletti átlagot dobni (101,48), mivel az első százas átlagot Taylor már a csoportkörben megdobta (100,95-öt ért el a Shayne Burgess elleni meccsén). Valamint Taylor dobta meg a két 170-es kiszálló közül az egyiket (a másikat Spiolek érte el), így holtversenyben a torna legmagasabb kiszállója címét is elnyerte.
Taylor címvédése egy percig sem volt kérdéses, ezzel pedig megkoronázta az 1995-ös teljesítményét
Szerencsénkre ennek a mérkőzésnek is ránk maradt a teljes felvétele, úgyhogy akit érdekel, hogyan tudta megvédeni Phil Taylor a világbajnoki címét, illetve hogy vett revansot Dennis Priestley felett, az most újra megnézheti itt:
Sorozatunk következő részében az 1997-es világbajnokságot vesszük górcső alá, ám ezen kívül ismét próbálunk azért némi érdekességet is megosztani a kedves olvasókkal. Remélem, hogy velünk tartotok akkor is.
Olvassa el a sorozat korábbi részeit is:
