A csodák folytatódtak, kedden Fallon Sherrock hihetetlen győzelme, szerdán pedig egy olyan meccs, amikor majdnem tátva maradt a szánk. Nico Kurz, egy nagyon fiatal német írhatott volna újabb történelmet. Nem sikerült neki a tökéletes leg, de a továbbjutás kárpótolta őt. Jutott mára egy japán továbbjutó, James Wilson kiesése, négy meccsnyilat bukó német játékos, és egy majdnem elbukó 17. kiemelt, valamint James Wade továbbjutása is. Mi kell ennél több. Fantasztikus a vb eddig. Kurz „majdnem kilencnyilasa” a cikkben.
Délutáni program
1. forduló Ron Meulenkamp–Ben Robb 3-0 (3-2, 3-0, 3-2)
Egy sima, két szoros. Négy szóval így lehet jellemezni a szerda első meccsét. Mindkét játékos 90-es átlag közelében mozgott, talán az új-zélandi Robb teljesített jobban egy kicsit a tőle elvárhatótól. Hiába, az elmúlt öt nap alapján joggal bízhatott ő is valami váratlanba. Ez most nem jött össze, bár már az első szettben dobott egy szép 112-es kiszállót, majd szintén az első legben megcsinálta a Big Fish-t, de ez is kevés volt. Kevés, mert aztán a hátsó pályáról elbukta az első szettet. A másodikban kellett volna valami extra, meg a végén egy pontos kiszálló 40 pontra, de mindkettő elmaradt, és nyert leg nélkül ment el a szett. A harmadikban egy biztató 180-nal kezdett, vezetett 2-0-ra is. Meulenkamp 228 pontos előnyét csak a hetedik nyílra húzta be, majd 15 nyílból egyenlített. A meccsben maradásért megint valami extra kellett volna, de jött a holland ismét, 180-nal nyitott, két 140-est dobott, és a 41 pontot egyből, 11 nyílból kidobta. Így aztán kétség sem férhet a Meulenkamp sikeréhez, aki először nyert a vb-n meccset.
1. forduló: Mickey Mansell–Szeigo Aszada 0-3 (2-3, 1-3, 0-3)
Erre fogadni mertem volna, vagyis fogadtam is. Valami azt súgta, a japánnak jobban fog menni, és így is lett. Minden statisztikai mutatóban felülmúlta ellenfelét (egyedül a 180-ban nem, az 1-1 lett). Aszada teljesítményét kiemeli a 9/13-as kiszállózása is. Az első szettet Mansell 14 nyilas leggel kezdte, aztán 2-2 után két nyila is volt a D16-ra, de mind a kettő kívülre ment. A szett meg elment. A másodikban dobott egy 120-as kiszállót, de nem bírt a rafinált japánnal, aki nagy lendülettel, és a lehető legkevesebb hibával kiszállózott. Az utolsó szett már tökéletes volt Aszadának, 14, 13, 14 nyilas körök és a 3-0-s továbbjutás.
1. forduló: Harry Ward-Madars Razma 3-2 (3-0, 0-3, 0-3, 3-2, 3-0)
Elárulom, hogy erre a meccsre is fogadtam, és nem Razmára. Most ennek a sportszakmai hátterét nem részletezném, csak arra hívnám fel a figyelmet, micsoda hektikus meccs volt. Csak egyetlen szett végződött úgy, hogy mindkét játékos tudott leget nyerni. A másik négyet tükörsimára hozta Ward, vagy éppen Razma. Abban az egyben pedig nem volt meccsnyíl, így igazából a lett játékos az utolsó leget bukta el nagyon, azzal együtt a meccset is. Viszonylag hosszú körök voltak, így különösebben a szetteket nincs értelme elemezni. Razmának volt egy szép bullos, 12 nyilas, majd később egy 105-ös kiszállója is. Valahol ott ment el a meccs neki, amikor a negyedik szettben már 2-0-ra is vezetett, aztán 168, majd 131, utána pedig 214 ponton volt, amikor Ward megdobta a kiszállót. Ha e három leg közül akár az egyikben is jobb tömeget dob, akkor ő örülhetett volna. Nem így történt. Ward egyenlített. Aztán 3-0-val behúzta a döntő szettet, de ehhez az is kellett, hogy Razma ekkor már nagyon idegesen dobált. Ward pedig a világbajnokságok történetének 150. debütáló angol játékosaként jutott tovább.
2. forduló: Stephen Bunting–José Justicia 3-2 (1-3, 3-1, 3-2, 1-3, 6-4)
Majdnem úgy járt Bunting, mint előtte már jó pár kiemelt. Iszonyatosan nagyot kellett dolgoznia a továbbjutáshoz, Justicia pedig minden dicséretet megérdemel, mert az elmúlt öt nap tapasztalatai alapján derekasan küzdött, de neki nem sikerült célba érni. Hosszú meccs volt, amelynek során mindkét játékos 90-es átlag, és 40 százalékos kiszállózás fölé ért, ami mindenféleképp kiemelendő. Bunting összesen 10 darab 180-ast dobott, és emlékeim szerint ennyit még senki ezen a vb-n (ha tévedek, javítsatok ki). Az első szettben Justicia alaposan bekezdett, 128-as kiszállója, 13 nyilas köre is volt. A másodikban is vezetett, de Bunting 12 nyilas, 148-as kiszállója után ha nehezen is, de hozta a szettet. A harmadikban a spanyol megint 2-0-ra vezetett, Bunting egy 124-es kiszállóval szépített, majd szépen tartotta az előnyét végig. A negyedikben talán eldőlhetett volna, ha Justicia 2-1-es előnye után Bunting 74-ről nem 24 pontot dob. Így aztán jött a mindent eldöntő szett. Bunting 2-0-ra vezetett, D6-ra volt meccsnyila, de nem jött. Aztán Justicia ment el 3-2-re, majd Bunting 4-3-ra. 4-4 után már a rutin kijött, és végül The Bullett behúzta a meccset. Nagyot kellett ezért melózni.
Esti program
1. forduló: James Wilson–Nico Kurz 1-3 (0-3, 1-3, 3-1, 0-3)
A jóval esélytelenebb német, aki a German Superleague megnyerésével harcolta ki élete első vb-szereplését, majdnem olyat tett, amire eddig csak Dean Winstanley volt képest. Azaz, élete első világbajnokságán kilencnyilast dobott. Winstanley a legendás, 2013-as vb-n, Vincent van der Voort ellen dobta meg a színpadról lerohanós, látványos kilencnyilasát. Kurznak pedig csak egy nyíl, az „átkozott nyíl”, a D12 hiányzott a mestermunkához. Amúgy eddig kilenc kilencnyilas volt a vb-k történetében, legutóbb Gary Andersontól.
Kurz egyébként a harmadik szettben (az egyetlen, amit elveszített) dobta majdnem meg a tökéletes leget. 180, 177 után két T20, de csak a szimpla 12 jött, majd a 10. nyílra a kiszálló végül. 95,67-es átlagon zárt. Két 13 nyilas lege is volt még mellé, Wilson pedig egy 11 nyílból dobta ki, viszont a pocsék kiszállózása (4/26) alapból bukásra ítélte.
1. forduló: Josh Payne–Diogo Portela 3-0 (3-0, 3-2, 3-0)
A szimpatikus brazilnak, Portelának ezúttal epizódszerep jutott az AllyPallyban. Két leget hozott össze csak a meccsen. Payne szépen dobált. Az első szettben 13 nyilas köre is volt. Aztán egy 130-as kiszállója, majd egy újabb 13 nyilas lege. A végén pedig egy 11 nyilassal jutott el a 96,49-es átlagig, ami igen jónak mondható a vb eddigi eredményei alapján. De hát, még nagyon az elején tartunk csak. Payne amúgy Dimitri Van den Bergh ellen folytatja majd a második körben.
1. forduló: Gabriel Clemens-Benito Van de Pas 2-3 (2-3, 3-0, 1-3, 3-1, 2-3)
Az abszolút ellentétes szettek meccse volt ez. Hol az egyik, hol a másik játékos támadt fel, hogy aztán a végén Benito Van de Pas jusson tovább. Clemens kezdett jobban, de ugyanolyan hektikusak voltak a legek, mint az egész meccs. Clemens hiába dobott 12, 13 nyilas legeket, mégis bukta az első szettet. Aztán viszont úgy nyert három leget, hogy Van de Pasnak csak egyszer volt lehetősége kiszállóra dobni. Aztán a holland 0-1-ról fordított, a végét 13 nyíllal zárta le. Jött megint a német, 12 nyilas 106 pontról szállt ki, 13, majd 14 nyilas leggel folytatta, ismét egyenlő lett. Úgy nézett ki, hogy Clemens nyeri a meccset, 2-0-ra vezetett, 2-1 után Clemensnek három meccsnyila volt, mégis bukta a leget. 2-2 végén pedig megint egy D16 jelentette volna számára a továbbjutást, de ez sem sikerült. Benito Van de Pas pedig négy meccsnyilat hárítva jutott tovább.
2. forduló: James Wade-Ritchie Edhouse 3-0 (3-2, 3-1, 3-2)
Ránézésre simán, de azért nagy küzdelemben jutott tovább a harmadik körbe a nap másik kiemeltje, James Wade. Az első szett végén 97-es átlag fölött álltak mind a ketten, Edhouse dobta az egyetlen 180-ast, de Wade nyerte a szettet. Neki 13, ellenfelének 12 nyilas lege is volt. A második szett igazából Edhousé volt, vagyis lett volna, ha nem hibázik nagyokat. Főleg a kiszállónál, amivel 3/12-re állt két leg után. Tömegben tökéletes ellenfele volt Wade-nek, hiszen két szett után 95,91-94,96 volt a javára, mégis összességében Wade 2-0-ra vezetett. Érdekesen alakult a végső szett. Edhouse vezetett, de aztán Wade 13 nyilassal már 2-1-re. Edhouse ragyogó kiszállóval (bull, D16) megint egyenlített. Az utolsó legben Edhouse-nak aztán nem jöttek a tömegek, Wade pedig rutinosan, 76-ról befejezte. Érdekesség, hogy Edhouse-nak 18 lehetősége volt kiszállóra, szemben Wade 13-ával szemben, mégis Wade 61,54 százalékon teljesítette ezt a mutatót, szemben 27,78-cal.
