Gary Anderson vs. Phil Taylor (PDC World Darts Championship, 2015)

Úgy gondolom, hogy ezt a mérkőzést nem lehet kihagyni egy darts-cal foglalkozó könyvből, vagy internetes oldalról sem.

Mert ez a két úriember, akik itt összecsaptak egymás ellen, ezen az estén történelmet írtak.

Ilyen parázs mérkőzést azóta nem láttam, hogy a 2008-as világbajnokság negyeddöntőjében, drámai körülmények között sikerült Wayne Mardle-nak kiejteni az egyik döntős játékost.

A másik játékos számára pedig azért volt fontos ez a mérkőzés, mert itt volt a lehetőség arra, hogy megnyerje élete első világbajnoki címét.

A PDC-világbajnokságok történetében nem láttam (de szerencsémre láthattam és még közvetíthettem is) olyan mérkőzést, mint amit ez a két nagyszerű játékos művelt egymás ellen, a 2015-ös William Hill World Darts Championship döntőjében, az Alexandra Palace-ban, London városában.

Pattanásig feszülő idegek, felfokozott hangulat kísérte végig azt a tizenhárom szettet, amiben ez a két, mindvégig topformában lévő, világhírű játékos egymásnak feszült.

És játszottak, nem is akárhogyan.

Következzen tehát egy klasszikus skót kontra angol összecsapás felidézése!

Főszereplők:

A kétszeres Zuiderduin Masters győztes, egyszeres Premier League, World Darts Trophy és International Darts League győztes, valamint a 2011-es PDC-világbajnokság második helyezettje, a „Repülő Skót” – Gary Anderson!

Valamint,

a tizenhatszoros világbajnok (PDC: 14, BDO: 2), tizenötszörös Matchplay, tizenegyszeres Grand Prix, hatszoros Grand Slam, Premier League, és ötszörös UK Open győztes (a többi címét direkt nem soroltam fel, mert akkor hosszúra nyúlna a cikk), akit csak nemes egyszerűséggel úgy neveznek: „Az Erő” – azaz nem más, mint Phil Taylor!

Ezután idézzük fel röviden(!), hogyan is jutottak el fent nevezettek a végső összecsapásig:

Kezdjük Gary Andersonnal.

A skót játékos – negyedik kiemeltként - az első körben az amerikai Scott Kirchner ellen kezdett, aki az előselejtezőből jutott a főtáblára. Andersonnak nem jelentett akadályt az amerikai, sima 3-1-gyel jutott a következő körbe, ahol a holland Jelle Klaasen várta. Nem akármilyen mérkőzést játszottak egymás ellen, mindkettejük átlaga 100 felett volt, de végül Anderson jutott tovább 4-3-al. A harmadik körben a vb egyik meglepetésembere, a spanyol Cristo Reyes következett, aki már két komoly skalpot begyűjtött az első két körben. Viszont Anderson nem foglalkozott ezzel, hanem 104-es átlaggal, 4-1-re verte a spanyolt, és jutott a negyeddöntőbe, ahol egy még simább mérkőzésen győzött honfitársa, Peter Wright ellen (5-1). Elérkezett az elődöntő, ahol Gary ellenfele a tavalyi vb győztese, az első kiemeltként rangsorolt holland, Michael Van Gerwen volt. Nagy mérkőzést játszottak egymás ellen, ám Anderson 3-3 után állva hagyta ellenfelét, és 6-3 arányban győzve jutott be a döntőbe.

Na, és Phil Taylor?

A második helyen kiemelt angol játékosnak az első körben a német Jyhan Artut jutott, és sima 3-0-val el is intézte a mérkőzést. A második körben is hasonlóan simán győzte le a walesi Mark Webstert, majd a harmadik fordulóban is győzött a belga Kim Huybrechts ellen, bár ez a mérkőzés kevésbé volt sima, mivel Taylor döntő szettben tudott diadalmaskodni a belga felett (4-3). A negyeddöntőben a holland AK 47-es, azaz Vincent van der Voort jutott ellenfélül, aki 3-3-ig tartotta is Taylorral a tempót, ám ezután az angol sebességet váltott, és 5-3-al jutott az elődöntőbe, ahol a másik holland, Raymond van Barneveld volt az ellenfele. 2-2 után Taylor kihasználta Barneveld hibáit, és 6-2 arányban legyőzve őt, jutott másodikként a döntőbe.

Igyekeztem rövidre fogni magam. Remélem, sikerült.

A döntőt – ahogy általában szokás a PDC-vb-n – az újesztendő első napján, jelen esetben 2015. január elsején rendezték, hét nyert szettig tartott, és a győztes szép summát, pontosabban 250.000 angol fontot tehetett zsebre, de a második sem panaszkodhatott, aki 120.000 angol fontot kasszírozhatott.

S ahogy már az elején is mondtam, ezen az estén történelmi magasságokba emelkedett ez a két játékos. Nézzük hát, hogyan is sikerült ezt a páratlan csatát összehozniuk, melyet azon az estén a PDC két legjobb bírója, George Noble és Russ Bray vezettek:

Az első szettet Taylor kezdhette, mivel ő nyerte a bullra dobást, ám ő átadta a kezdés jogát a skótnak (a szabályok szerint ezt meg lehet tenni). Andersont ez nem nagyon zavarta meg, jól kezdett, és igyekezetét végül siker koronázta, és egy szép Shanghai-t dobva (120) megszerezte a vezetést. A második játékban Taylor megdobta az első 180-at, amivel előnybe is került, és végül 81-ről kiszállva egyenlített. A harmadik játékban Anderson is megdobta az első 180-át, ami hozzá is segítette, hogy 32-ről hozza a leget. A negyedik legben Taylor húzta magával a skótot, aki végül előbb ért kiszállóra, de nem tudott élni vele. Taylor 50-ről pedig harmadik nyíllal kiszállt és egyenlített. Az utolsó játékot a skót kezdte egy 140-el, amire Taylor 177-el válaszolt. Gary erre csak 60-at tudott dobni, Phil pedig egy 100-assal kontrázott. Anderson ezután bevágott egy 180-at, és 121-ről egy szép bullos kiszállóval megnyerte az első szettet.

A második szettben az első két játék Andersonról szólt. Futószalagon szórta a triplákat, két 180-al sokkolta Taylort, és elhúzott 2-0-ra, mivel az első leget brékelte Taylortól (elsőben d8-al, a másodikban d4-el, miután Taylor elhibázta a bullt 90-ről). Ám ezután Phil felébredt, egy 180-al és 140-el kapaszkodott Andersonra a harmadik legben, és végül 40-ről ki is szállt, majd egy 11 nyilas leggel egyenlített is (140, 180, 165, 16-ról d8). Az utolsó játékban is Taylor kezdett jól, s bár három nyilat rontott első körben, Anderson nem tudta kihasználni, így Taylor d10-el egyenlített a szettek arányán.

A harmadik szett első legje nagyon komoly taktikai csatát hozott. Taylor két nyilat rontott a dupla 12-re, így nem is volt csoda, hogy Anderson hozta a játékot. A második körben Taylor 180-al kezdett, ezzel kisebb előnyt szerezve, végül 127-ről egyenlített. A harmadik játék megint a skótnak kedvezett, ezúttal 76-ról kiszállva hozta a leget, majd a negyedikben egy 180-al elhúzva meg sem állt 51-ig, amit kidobva újabb bréket gyűjtött be, így 2-1-es előnyre tett szert.

A negyedik játék első köre hihetetlen csatát hozott megint a kiszállók terén. Taylor nem kevesebb, mint kilenc(!) nyilat dobhatott a szettért, de ezeket mind sikerült elrontania, így Anderson – bár neki sem jött össze elsőre – végül d18-al hozta a gémet. A másodikban kicsit könnyebben ment már neki. Egy 180-assal kísérve ért le 40-re, amit nem hibázott el. A harmadik körben megint Taylornak jött ki a lépés, három 100 feletti dobást könyvelhetett el, míg végül d8-ról kiszállva szépített. Ám a negyedikben megint megtörtént az, ami eddig is: Anderson 72-ről kiszállva brékelte Taylort (hiába dobott az angol 174-et), így már 3-1 volt az eredmény a skótnak.

Az ezután következő három szett azonban csak a tapasztalt angolról szólt.

Nem tudni, hogyan, de a szünet – úgy látszik – neki tett jobbat, mivel elkezdett odakoncentrálni, jobban jöttek neki a 100 feletti dobások, és a kiszállók is pontosabbak voltak. Az első játékban d8 (brék), a másodikban egy szép 11 nyilas leg (84-ről befejezve), majd a harmadikban – egy 180-al megspékelve – újabb bréket vett el a skóttól (80-ról), így feljött 3-2-re. A következő játék ott folytatódott, ahol Taylor abbahagyta: jöttek a 100 feletti dobások, a remekbe szabott kiszállók az angoltól (1. leg: d4, 2. leg: d16, 3. leg: d20), így hamar el is fogyott a skót kétszettes előnye (3-3). A következő játékot Gary kezdte, egy szép 177-es dobással, majd egy 100-ast és egy 180-ast hintve máris kiszállón volt, ám végül csak d1-ről sikerült neki. A másodikban Taylor két 140-et követően d16-ról, a harmadikban pedig d8-ról szállt ki. A negyedik játékban már nem várt ennyit, és meg is bűntette Anderson kihagyását egy 70-es kiszállóval, így összesítésben már az angol játékos vezetett 4-3-ra.

A mostani szünet azonban a skótnak tett jót, és az elkövetkező három szettben magasabb fokon pörgött, mint Taylor, attól függetlenül, hogy az angol a harmadik játékban Taylor egy 141-es kiszállóval, és egy 177-es dobással is borzolta Anderson idegeit. Ettől függetlenül a skót ebben a szettben úgy szórta a 180-akat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna, miközben pontosabban értékesítette a kiszállókat. Taylor az utolsó legben 24-re három nyilat rontott, míg Anderson 25-ről kiszállt, és végül 3-2-re behúzta a kört (4-4).

A következő szettben aztán olyan fordult elő, ami még ezelőtt sohasem: Anderson kezdett, és az első két nyíl a tripla 20-ban landolt. Jött a harmadik nyíl, ami szintén a tripla 20-ban kötött ki, viszont úgy csapódott bele, hogy közben kiütötte a másik két nyilat, így a skót nullával kezdett, ami meg is zavarta őt, így az első két leget el is vesztette. Ám ezután összekapta magát, és először 40-ről, majd egy 11 nyilas körrel, végül pedig 64-ről kiszállva nyerte a szettet (5-4).

Jött a tizedik, és Taylor kapásból egy tizenkét nyilas körrel tudatta, hogy még nincs vége a játéknak. Ám Gary ezt kapásból vissza is dobta neki, néhány 180-al megfűszerezve, és onnantól kezdve már nem is engedte ki a szettet a kezéből. Előbb egy 24-es kiszállóval, majd pedig egy 98-ast teljesítve már 6-4-re vezetett, és egy szettnyire került első vb-címétől.

Ám a sors úgy akarta, hogy még tovább lássuk ezt a két fenomént, így megint Taylor percei következtek. A tizenegyedik szett álomszerűen kezdődött az angol számára. Két 180-al nyitott, sőt, a harmadik körben már a t20 és a t19 is a helyén volt, de a d12-t elrontotta, így nem lett kilencnyilas, helyette azonban egy 12 nyilas leggel vigasztalódhatott, nem beszélve arról, hogy utána kétszer kiszállt d16-tal, így visszajött a mérkőzésbe (6-5).

Nemhogy csak visszajött a meccsbe, hanem a tizenkettedik szettet egy nagyon izgalmas csatában meg is nyerte. Rendre hozta a saját kezdéseit, míg Anderson csak követni tudta ebben, így Taylor 3-2-vel újra felállt kétszettes hátrányból, mi pedig azzal a tudattal fordulhattunk a döntő szettre, hogy a két játékos iszonyatos nagy estét csinált nekünk, nézőknek.

Jöhetett tehát a mindent eldöntő játék!

És itt már kettővel kellett nyerni, szóval 2-2 után két tiszta leggel.

Anderson kezdte a döntő szettet, és csakúgy repkedtek a 100 feletti dobások. Ám a döntő pillanatban Taylor 164-ről hibázott, nem tudott kiszállni, Gary pedig 72-ről hozta az elsőt.

A másodikat Taylor kezdte 96-al, míg Anderson egy 180-assal nyitotta a saját körét. Az angol 136-ot dobott a következőben, erre a skót 137-tel válaszolt. Taylor is dobott egy 137-et, amire Gary csak 56-ot tudott, így Phil került kiszállóra, de 132-ről csak kerekíteni tudott 32-re. Anderson 92-vel 36-ra váltott.

És ekkor Taylor hatalmas hibát vétett.

Három nyila volt a 32-re, de mindhárom nyilat elrontotta, mire a skót 36-ról első nyílra kiszállt, és ezzel egy játékra került a győzelemtől.

Anderson pedig nagyon jól kezdett, egy maximummal nyitva a harmadik játékot, amire Taylor csak 100-al tudott válaszolni. Gary 134-el 187-re ért, Phil pedig csak 59-et tudott dobni. Anderson 130-on maradt, Taylor pedig 244-en, így Gary-nek elég lett volna lekerekítenie, de ő rápróbált a 130-ra, viszont a bullt elhibázta, így maradt a 25 pont. Taylor erre már csak 140-el tudott reagálni, így 104-ről várhatta a skót következő három nyilát. Ő pedig odalépett a dobóléchez:

25-ről általában a 9, d8 kombinációt szokták dobni, de most nem mi dobtunk, hanem Gary Anderson. Ő pedig elsőre egy sima egyessel kerekített, másodikra elhelyezett egy jelölőnyilat a d12-es drót felett, hogy aztán harmadikra bedobja élete az első világbajnoki címét jelentő dárdát a dupla 12-be.

A Repülő Skót a világ tetejére ért…

Ám szerencsére megmaradt olyan szerény embernek, mint amilyen eddig is volt. Nem örült kirobbanóan, nem alázott, hanem elismerte, hogy még mindig Taylor a No.1. a darts világában.

„Köztem és Phil között rengeteg csata volt az elmúlt öt-hat évben, sok versenyt nyert, de most végre nekem is sikerült. Phil a legjobb játékos, mindig is az marad, még száz év múlva is. Éppen ezért különleges érzés, amikor nyerni tudsz ellene, de még sokáig fog tartani, mire feldolgozom. Amikor visszajött két szett hátrányból, akkor egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy itt a vége. Ő már tizenhatszor volt döntős, és tudja, hogyan kell nyerni. Viszont sikerült felébrednem, és jól jöttem ki a végjátékban” – nyilatkozott Anderson a meccs után.

Phil Taylor a rengeteg kihagyott dupla miatt szomorkodott, de attól függetlenül nagyon sportszerűen nyilatkozott ellenfeléről:

„A duplák miatt nem jött össze egy csomó szett. Gondoltam, 2-2 után kicsit visszaveszek a tempóból, de Gary kihasználta a hibáimat. A kihagyott dupláim sajnos a mérkőzésembe kerültek, és – mi tagadás – nagyon rosszul is mentek ma este ezek.

Amikor visszajöttem 6-6-nál, még nagyobb energiákat mozgósítottam, és már elhittem, hogy meglesz. Ám Gary legyőzött az utolsó szettben, így már nem volt mit tennem. Ő csak a saját játékával foglalkozott, amit jól is csinált. Kitartó játékos, és megérdemelte a sikert.”

Gary olyannyira megérdemelte ezt a sikert, hogy 2016-ban újra megismételte, ám ezúttal egy kevésbé szorosabb meccsen, és nem Phil Taylor, hanem Adrian Lewis ellen.

Úgyhogy a 2017-es vb-n ismételten lehet pályázni a Repülő Skót skalpjára.

Előfordulhat, hogy ez a vb lesz az Erő comeback-je?

Bármi megtörténhet…

És akkor ne menjünk el szó nélkül eme kiváló sorozat eddigi részei mellett. Íme:

1. rész: Ted Hankey vs. Ronnie Baxter (BDO-világbajnokság, 2000)

2. rész: Wayne Mardle vs. Phil Taylor (PDC-világbajnokság, 2008)

3. rész: Martin Adams vs. Michael Van Gerwen (BDO Winmau World Masters, 2006)

4. rész: Anasztaszija Dobromiszlova vs. Vincent van der Voort (PDC Grand Slam of Darts, 2009)

5. rész: James Wade vs. Robert Thornton (PDC World Grand Prix, 2014)