Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!
Új név - régi lendület:
Az 1997-es év nagy változásokat hozott a WDC életében is. Az első és legfontosabb talán az, hogy a szervezet nevet változtatott. Tette mindezt azért, mert a két szervezet (a másik a BDO volt) közötti jogi huzavona csak 1997-re rendeződött, amikor is kimondták, hogy minden játékosnak meg kell adni a szabad választás lehetőségét, hogy melyik szervezethez kíván csatlakozni (ezt az úgynevezett Tomlin-szabály-ra alapozták). Viszont a WDC elfogadta, hogy a Darts Világszervezet (WDF) a világ, míg a BDO pedig Nagy-Britannia vezető szövetsége, nevét pedig ennek szellemében meg is változtatta a ma is jól ismert Professzionális Dartsszövetégre (Professional Darts Corporation). A szervezet pedig létrehozta a PDPA-t, vagyis a Professzionális Dartsjátékosok Szövetségét, amely azokat a játékosokat tömörítette magában, akik a PDC által szervezett tornákon vesznek részt. Ezek a játékosok innentől kezdve nem vehettek részt BDO-s versenyeken, mint ahogy a BDO játékosai sem indulhattak többet PDC-s tornákon (bár 1997 és 2001 között néhányan a BDO színeiben versenyeztek a World Matchplay-en, illetve a World Grand Prix-en, de 2002-től már ezt sem engedélyezték neki). A másik nagy változás az 1948 óta megrendezésre kerülő News of the World nevű versenysorozat utolsó tornája volt, amit a háromszoros WDC vb-győztes, Phil Taylor nyert meg, a döntőben 2-0-ra legyőzve az akkor még eléggé csiszolatlan Gyémántot, Ian White-ot. Így ért véget egy közel ötven éven át tartó versenysorozat története.
Kezdet és vég - Phil Taylor először nyerte meg a News of the World történetének utolsó versenyét
Természetesen zajlott tovább az élet a most már PDC-nek átkeresztelt szervezetnél, egymást érték a különféle tornák, melyek többségét - most már egyértelmű favoritként - Phil Taylor nyerte meg. Szinte mindent behúzott, amit lehetett: Antwerp Open, News of the World, Battle of Champions és persze a már szokásos World Matchplay, amely másodszor került hozzá. A döntőben ezúttal Alan Warrinert múlta felül 16-11-re.
Phil Tayloron kívül Rod Harringtonnak és Alan Warriner-nek sikerült egy-egy tornát megnyernie, illetve a végére hagytam a legérdekesebbet: az akkor még eléggé fiatalnak számító, és a BDO-nál dobáló Raymond van Barneveld - Roland Scholten kettős hódította el a PDC páros kupáját, a döntőben a Rod Harrington - Richie Burnett kettőst legyőzve, 18-15 arányban.
A megállíthatatlan:
Az 1998-as PDC-világbajnokságra ismételten a Circus Tavern-ben került sor, mégpedig 1997. december 29 és 1998. január 4 között, mégpedig egy régi-új szponzor visszatérésével. Ugyanis a SKOL a következő öt évre megvásárolta a kizárólagos névadói jogokat, így a következő vébéket Skol World Darts Championship néven regisztrálták a történetírók. Ezen a világbajnokságon egy újabb meghatározó név debütált a PDC-nél, a kanadai Jedi, a Dartsozó Juhar, vagyis John Part, aki ugyan nem jutott tovább a csoportjából, de legalább egy győzelmet elkönyvelhetett Paul Lim ellenében. A torna összdíjazása ezúttal kevesebb volt az előző évinél, itt most 71.000 fontot osztottak el a játékosok között, ebből 20.000 lett a győztesé, 10.000 a másodiké, és 5.000 a harmadiké.
Darth Maple debütálása kicsit felemásra sikerült - győzött is, meg nem is
A nyolc kiemelt mezőnye ezúttal a következőképpen alakult:
Phil Taylor- Dennis Priestley
- Alan Warriner
- Peter Evison
- Rod Harrington
- Keith Deller
- Peter Manley
- Bob Anderson
A kiemeltek közül szinte mindenki hozta a kötelezőt, kivéve Bob Andersont és Alan Warrinert. Anderson másodikként, Warriner utolsóként esett ki a csoportjából, helyettük Harry Robinson és Shayne Burgess mentek tovább. Eric Bristow nem tudta megismételni a tavalyi menetelését, utolsó helyen esett ki a csoportküzdelmek után ugyanúgy, mint John Lowe, vagy Paul Lim. Cliff Lazarenko nevével nem találkozhattunk ebben az évben, mivel a jószívű óriás nem tudta magát kvalifikálni a vb-re.
Shayne Burgess-nek ezúttal sikerült kidobnia magát a csoportból - mi lett volna, ha nem Phil Taylort kapja ellenfélül?
Harry Robinson is csúnyán belehúzott - őt Keith Deller ütötte el a továbbjutástól
A negyeddöntőkben három sima, és egy izgalmasabb mérkőzést láthatott a nagyérdemű. Taylor, Deller és Harrington könnyedén jutott tovább, ám ennél nagyobb izgalmakat tartogatott a Peter Manley - Dennis Priestley csata. Olyannyira, hogy végül döntő szettben dőlt el, hogy "a Komisz" jutott be az elődöntőbe, bár "One Dart" Manley-nek sem kellett szégyenkeznie a teljesítménye miatt.
Peter Manley is letette a névjegyét a PDC-ben
Következhettek az elődöntők, amelyek már a szokásos forgatókönyv szerint zajlottak le. Taylor két játéknál többet nem engedett Harrington számára, és 5-2-vel abszolválta a találkozót. Priestley is könnyedén verte Keith Dellert, így ismételten Taylor - Priestley összecsapás következhetett a döntőben. Harrington pedig a harmadik hellyel vigasztalódhatott, miután viszonylag simán győzött 4-1-re Deller ellen.
A döntőben aztán megtörtént az, amire senki nem gondolt volna előzetesen. Phil Taylor nagyon, de nagyon könnyen, játékot sem veszítve győzte le 6-0-ra immáron sokadszor Dennis Priestley-t, akinek már lassan Taylor-fóbiája lehetett, hiszen zsinórban harmadszor kapott ki ellene a döntőben. Taylor ismét 100 feletti átlagot dobott (103,98), míg Priestley "csupán" 90,75-öt teljesített.
Phil Taylor boldogan nyugtázhatta a tényeket: Megvan a negyedik glóbusz is!
Sajnos erről a döntőről nem találtunk teljes videót, csak egy válogatásban akadtunk rá, amiben egymás után három vb-sikerét örökítették meg. Az utolsó az ominózus 1998-as győzelem.
A következő részből kiderül, hogy meg tudják-e állítani Taylort az ötödik trófea megszerzésében, illetve hogyan alakul a ma első ízben megemlített John Part, valamint Peter Manley sorsa. Tartsatok továbbra is velünk! Érdemes lesz...
Olvassa el a sorozat korábbi részeit is:
1. rész: 1994 - Az első lépések
2. rész: 1995 - Legenda születik
