Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!
Egy új évezred küszöbén:
Lassan már ott tartottunk, hogy az egyessel kezdődő, négy számjegyű dátumot kettesel kezdődőre válthatjuk, ám még az 1999-es év tartogatott jó dolgokat a PDC berkein belül tevékenykedő játékosoknak, főleg Phil Taylornak, aki a vb-n kívül még három tornát nyert meg (World Grand Prix - Shayne Burgess ellen 6-1-es siker, Bajnokok Csatája és a Jersey Fesztivál). Rajta kívül Rod Harrington vitte még a PDC zászlaját két sikerével (World Matchplay - a döntőben Peter Manley-t verte 19-17-re, Észak-amerikai Kupa). Ám most már nem volt olyan egyértelmű a lista, hiszen kezdtek olyan játékosok feltűnni a semmiből, akik egy-egy tornasikerrel letették a névjegyüket, bár ekkor még többségük a BDO-t erősítette. Hozzá kell tennünk, hogy ekkor még BDO-s játékosok is részt vehettek néhány olyan tornán, amit a PDC szervezett. Így lehetett győztes például mindenki Wolfie-ja, azaz Martin Adams, vagy Steve Coote és az akkor még elég nagy hajjal és kidolgozott felsőtesttel rendelkező Mervyn King is. Persze ez az engedmény a világbajnokságra már nem vonatkozott, így ott csak a PDC-ben játszók lehettek jelen. Rajtuk kívül még Alan Warriner és Peter Manley is örülhetett egy-egy versenysikernek.
Rod Harringtonnak sikerült a duplázás a World Matchplay-en...
...mint ahogy Phil Taylornak is a World Grand Prix-en
Martin "Wolfie" Adams is bekerült a PDC legendáriumába...igaz ezután majd' 16 évet kellett várni, hogy újra megmutassa magát
Mervyn King 1999-ből - egy kicsit több hajjal és pár kilóval könnyebben
"Az új évezred első világbajnoka":
Elérkeztünk tehát az ezredfordulóhoz, és amíg a világ nagy része az Y2K problémával volt elfoglalva, addig a PDC játékosai ismét összegyűltek Purfleet-ben, hogy eldöntsék, kié lesz a 21. század első világbajnoki trófeája. A torna még a 20. század végén, azaz 1999. december 28-án kezdődött, de már a 21. században, azaz 2000. január 4-én fejeződött be. Az - ezúttal is - Skol World Darts Championship néven futó verseny a tavalyi jól bevált szisztéma szerint futott, vagyis 32 játékos vágott neki ismételten a megmérettetésnek, aminek a végén újra világbajnokot avattak. Ez a világbajnokság volt az utolsó a nagy ikon, Eric Bristow számára, aki már az első körben búcsúzni kényszerült az amerikai Steve Brown ellen. Ez a vereség tett pontot egy közel 25 évig tartó, nagyon sikeres profi pályafutás végére.
Eric Bristow vereséggel fejezte be a huszonhárom évig tartó - sikerekkel telt - profi pályafutását a darts világában
A verseny nyereményalapja ezúttal már 110.000 font volt, amiből a világbajnok 31.000, a második helyezett 16.400, a két elődöntő vesztese pedig 6.400 fontot tehetett zsebre.
A nyolc kiemelt mezőnye ezúttal a következőképpen tevődött össze:
Peter Manley- Phil Taylor
- Rod Harrington
- Shayne Burgess
- Dennis Priestley
John Part- Alan Warriner
- Peter Evison
Az első körben a kiemeltek közül Rod Harrington esett ki idejekorán, mégpedig John Lowe ellen. A többiek sikerrel vették az akadályokat, a nem kiemeltek közül Dennis Smith ment a legtovább, egészen az elődöntőig sikerült jutnia, míg a többi non-ranked már a második körben búcsúzott. Ezen a világbajnokságon jelent meg az első holland játékos, Braulio Roncero személyében, ám a debütálása nem sikerült jól, mivel 3-2-es vereséget szenvedett az angol Dennis Priestley ellen.
Braulio Roncero első - és egyetlen - PDC-világbajnokságán bár megizzasztotta, de legyőzni nem tudta "Komisz" urat
Peter Manley is nagyot futott. Rendkívül könnyedén jutott el az elődöntőig, addig nem volt senki sem az ellenfele. Ám Dennis Priestley ellen neki is meg kellett hajolnia. A "Komisz" Dennis ellentmondást nem tűrően fogyasztotta a vetélytársakat. Manley előtt Shayne Burgess és Jamie Harvey esett neki áldozatul, majd One Dart-ot is nagyon könnyen kényszerítette megadásra, így ismét döntőt játszhatott, és megkapta az esélyt arra, hogy megszakítsa Phil Taylor sorozatát.
Ebből könnyen ki lehet találni, hogy ellenfele újfent a stoke-on-trent-i játékos volt a végső összecsapáson. Taylort senki nem tudta megállítani a tornán, a döntőig még szettet sem tudtak lopni ellene, a Warriner ellen dobott 105,87-ese pedig a torna legnagyobb átlagaként került be a történelemkönyvekbe. Így szinte már borítékolhatni lehetett, hogy jó kis meccs lesz majd a döntőben.
Tény és való, hogy tényleg jó kis meccs volt - legalábbis 3-3-ig. Onnantól kezdve azonban Taylor újfent megmutatta, hogy miért is ő a regnáló világbajnok. Úgy otthagyta Priestley-t, hogy szegény köpni-nyelni nem tudott. S mire feleszmélhetett volna, arra már 7-3 állt az eredményjelzőn, és nem maradt más hátra, hogy ismét kezet nyújtson Taylornak, akinek most a 94,42 is elég volt ahhoz, hogy immáron hatodik alkalommal is világbajnok legyen.
Phil Taylor összesen már nyolc vb-sikernél tartott (kettőt még a BDO színeiben szerzett), ám ezen a képen már megelőlegezte magának a kilencediket is
Teljes felvételt nem találtunk ugyan a döntőről, de szerencsére egy egész jó kis összefoglalóval tudunk róla szolgálni.
Ha pedig továbbra is engedelmesen követtek minket, akkor a következő részből kiderül, hogy sikerült-e a kilencedik trófeát is begyűjtenie a mi jóbarátunknak. Addig persze nyugodtan lehet találgatni...
Olvassa el a sorozat korábbi részeit is:
1. rész: 1994 - Az első lépések
2. rész: 1995 - Legenda születik
3. rész: 1996 - A Taylor-éra kezdete
