A tegnapi fantasztikus este után sok pihenő nem járt a darts rajongóknak. Ma ugyanis hat mérkőzéssel folytatódott a világbajnokság. A tét pedig igencsak megemelkedett, hiszen már a legjobb nyolcba jutásért dobták a nyilakat a játékosok. Lássuk mi történt a délutáni etapon:

Három napos bejglizés és töltött káposztás, halászlevezés után visszatértünk a régi kerékvágásba. Folytatódott a világbajnokság, méghozzá valami csodával. Mert amit Gary Anderson, de főleg Chris Dobey mutatott, arra nehéz szavakat találni. 28 száznyolcvanas egy meccsen. Életében kétszer negyeddöntőig jutó játékos valami elképesztő teljesítménye, aki éppen akkor veszített el a meccset, amikor már kezdte elhinni, hogy megnyerheti. Érdemes megnézni újra. Búcsúzott a junior-világbajnok és a kétszeres világbajnok is. Viszont ma is született egy sztár. Devon Petersen pedig élete legjobb teljesítményét mutatta ma be.

A karácsonyi pihenő előtt még három mérkőzés várt ránk. Holnaptól a karácsonyé a főszerep, ma még a dartsé volt. Ez az este nem az izgalmakról szólt, azonban láthattunk egy magabiztos Lewist, egy új csillagot Aspinall személyében, és egy újfent száz felett dobáló címvédőt.

Szintén jó kis délutánon vagyunk túl, láthattuk a jövő reménységét, Chris Dobey-t, ahogyan nagyon éles meccsen, döntő szettben múlta felül holland ellenfelét. Aztán láthattuk Brendan Dolan remek teljesítményét, mellyel ő is tizenhatba dobta magát. Aztán jött James Wade és Keegan Brown, két nem éppen szívlelt játékos az elmúlt napokban. Ezt leginkább James Wade-del közölték a közönség soraiból, azonban a legvégén mégis ő lehetett a boldogabb.

Elkezdődött a harmadik kör és délután sem maradtunk a már megszokott meglepetés nélkül, ezúttal Dary Gurney esett ki. Sokan arról kérdeznek minket, mi is egymást, hogy mi ez a csillaghullás a világbajnokságon? Nehéz megfogalmazni, de most egyre ésszerűbb magyarázat az, hogy a dartsvilág olyan ritmusban fejlődik, hogy ilyen eredmények lassan logikusak lesznek. Majd minden kiderült a világbajnokság után, a következő szezonban akkor, ha a győztesek között egyre több nevet fogunk felfedezni.

Az utolsó második körös mérkőzésekhez érkezett a PDC 2019-es világbajnoksága, ahol láthattunk egészen jó és parázs mérkőzéseket. Lássuk részeletesen, hogy mi történt a mai estén/éjszakán!

Ian White (angol, 11.) - Devon Petersen (dél-afrikai, 70.) 2-3 (3-1; 3-0, 1-3; 1-3; 3-5)

Ian White megkezdte a szereplését a világbajnokságon, valamint megkezdte az első szettet is a mérkőzésen a dél-afrikai mókamester Devon Petersen ellen. Nem is akárhogy, lehengerlő játékot mutatott be az első játszmában az angol játékos. Elég, ha csak annyit mondok, hogy 109,64-es átlaggal fejezte be a szettet, azonban Petersen sem dobott rosszul, de mindössze egy legre futotta. 

White nem bízta a véletlenre a második szettet sem, mondhatni még simább lett, mint az előző. Az első két leget toronymagasan behúzta, majd Petersen-nek lett volna esélye szépítenie, de 76 pontra elhibázta a D20-at. White köszönte szépen, és egyáltalán nem meglepő módon kiszállt 116-ról, amivel 3-0-ra nyerte meg ezt a kört a meccsen. Azért nem volt meglepő, mert a játékában simán benne volt, hogy kiszáll. A szett végére 107,5 ponton állt az átlaga.

Óriási meccset produkáltak ők is, bár ehhez ma már hozzászokhattunk. Petersen feljebb kapcsolt, valamint valamelyest White is visszább esett az újabb pihenő után. Mindketten 110 körüli átlagot produkáltak ebben a szettben, a dél-afrikainak a hat tökéletes nyíl is sikerült a negyedik legben. Összességében megérdemelte a szettgyőzelmet Petersen, mert tényleg remek produkció volt. A kiszállókról ne is beszéljünk, hiszen ilyen profi kiszállózást a világbajnokságon, mint amelyet ők ketten mutattak nem is láttunk még szerintem. (White egy legje, melyet nyert egy 121-es kiszálló volt.)

Szünet ugyebár nem volt, Petersen folytathatta, ahol abbahagyta. Így is történt, ehhez azonban kellettek White duplahibái. Csinált olyat az angol, amikor egymás után hat nyilat is elrontott. Ezt pedig nem hagyhatta büntetlenül a dél-afrikai, aki óriási szinten dobta a kiszállókat. Mentális előnyét kihasználva ezt a szettet is behúzta, ezzel pedig kiegyenlített.

Döntő szettre került sor tehát, melyet Petersen egy breakkel kezdett, ráadásul 110-ről kiszállva. A lehető legjobbkor dobta. Válaszként jött egy 106-os kiszálló az angoltól, tehát minden kezdődhetett elölről. El is húzták a vártak szerint 2-2-ig, majd jöhetett a "must win by two clear legs" elv, azaz kettővel lehetett csak nyerni. Azért ez a szett (meg valamelyest az előző) szépen lerontotta az eddig tényleg parádés duplák színvonalát, azonban ez inkább White-nál volt a leglátványosabb, ugyanis Petersen a meccs végén is közel 50%-os kiszállózást produkált. Megnyílt az esély már rögtön Petersen előtt, hogy elvegye White kezdését a hosszabbításban, de nem élt a lehetőségekkel, White pedig nagy nehez, de hozta a legjét. Petersen nem zuhant össze, remekül szórta a triplákat, melynek köszönhetően ő is hozta a kötelezőt, ráadásul egy elképesztő tizenkét nyilassal, melynek a végén 125-ről (T17, T14, D16) szállt ki. Nagyszerű kiszálló volt. Ezzel meg jött az egyenlítés, majd a következő legben is kiásta magának a lehetőséget, de a breakhez végül White újabb hibái kellettek. Devon most kihasználta, aztán a kezdését egy tizenhat nyilas leggel abszolválta, amellyel megnyerte a mérkőzést.

Jó volt újra jó formában látni a dél-afrikait, ugyanis a berobbanása óta nem igazán mutatott nagy eredményeket. Ez a világbajnokság most igen jól sült el neki idáig, és elképesztően szimpatikus játékos is (legalábbis számomra). White vesztét végül a duplák okozták, abból is a dupla húsz.

Jelle Klaasen (holland, 24.) - Keegan Brown (angol, 40.) 1-3 (3-2; 0-3; 1-3; 1-3)

Eljött az idő a Klaasen szurkolóknak (ahogy egy ismerősöm fogalmazott, #jelletime). Nem mondhatni, hogy túl jó formában érkezett a meccsre, de az év végén már láthattunk tőle bíztató jeleket. Keegan Brown azonban egy rendkívül nagy tehetség.

Jelle brutálisan kezdett, az első két leget 110 körüli átlaggal hozta, lelépte Brown-t. Aztán a folytatás messze nem a dartsról szólt érzésem szerint. Brown arra játszott, hogy kizökkentse Klaasen-t, és valljuk be sikerült is neki. A szett végén Klaasen rájött, ha ezzel foglalkozik csak bajt okoz magának. Mindenesetre sokan szidják Price játékstílusát, azt azonban ne feledjük, hogy ő 100 körüli átlagok és száznyolcvanas dobások esetében őrjöng (amivel szintén nem értek egyet teljes mértékben), de az, hogy valaki egy nyolckörös legre, meg egy 70-es átlagra próbáljon keménykedni nálam nem fér bele. És elnézést, hogy szubjektívan írom le az első szett eseményeit, de ez nem maradhatott bennem. Azt, amit Brown produkált egy jobb nyílt versenyen is tudják, persze nyilván ez egy PDC világbajnokság. A szettet egyébként Jelle nyerte 3-2-re, megérdemelte.

A második szettre egy teljes mértékben feszült és dekoncentrált Klaasen érkezett ki, Brown pedig ha nem is mutaott jobb játékot, mint az első szettben, de Klaasen-től jobb volt, így tükörsimán, 3-0-ra hagyta maga mögött a holland játékost. Nem volt válasza Jellének, Brown pedig olykor dartsra emlékeztető jeleneteket is mutatott, aminek lehetett örülni.

A harmadik szett mindenről szólt, csak magas színvonalról nem. Szórták a negyveneket, huszonokat, aztán néha akadt egy nagyobb dobás, de annak már külön örülni kellett. Ha meg száznyolcvan érkezett, akkor azt még fel is írtuk, hogy jól emlékezzünk rá. Persze most túlzok, de tényleg egy gyenge játékot produkáltak mindketten. Volt olyan (és inkább ilyen), hoy 80-as átlag alatt álltak mindketten. Klaasen nem tudta kizárni a körülményeket, meg is lett az eredménye, Brown-é lett ez a szett is.

Nem tudom érdemes-e regényt írni a mérkőzés utolsó szettjéről, mivel a játék továbbra sem változott, nem történt csoda. Talán Brown kissé feljavult, ugyanis a meccs végére elérte a 82 feletti átlagot. Klaasen folytatta, ami a mérkőzés harmadik legjétől elkezdett, stabil 78 körüli átlag. Ez a szett is 3-1-gyel az angolé lett, ezzel a mérkőzést is ugyanilyen arányban húzta be. Merem állítani, hogy a második körös mérkőzések közül ez volt a legrosszabb, de jó eséllyel pályázhatna a világbajnokság egyik leggyengébb mérkőzése címre is. 

Gerwyn Price (walesi, 6.) - Nathan Aspinall (angol, 73.) (3-2; 3-2; 2-3; 1-3;

Jó esélye volt arra a közönségnek, hogy feledtessék az előző mérkőzést ezek a játékosok. Jómagam is ebben reménykedtem. Mind Price, mind pedig Aspinall képes remek játékra, ezt láthattuk már többször tőlük.

"Kicsivel" jobb meccsnek tűnt ez, mint az előző, elég pikáns első szettet láthattunk. Nyilván tudjuk, hogy Price-t nem kell féltenünk, de Aspinall-t sem abból a fából faragták, akit félteni kellene az ilyen szituktól, legalábbis ez jött le a képernyőről. Aspinall kezdett egyébként, és hozta is a kezdését. Price is hozta a sajátját, majd egy ötkörös breakre is futotta az erejéből. Aspinall, ha nem is könnyen, de visszavette az eladott leget, majd jöhetett a döntő leg. Price sokkal összeszedettebb volt hátsó pályáról is, mint Aspinall. 277-re dobott egy száznyolcvanat, majd 97-ről két nyílból megoldotta a kiszállót, ezzel a szettet is.

A második szett forgatókönyve szinte majdnem ugyanúgy alakult, mint az előző. Aspinall kétszer is breakelni tudta Price-t, sőt a szettért nyilakat rontott el. Price egy 124-es kiszállóval kapaszkodott vissza eleinte, majd szimplán kihasználta az ellenfél hibáit. A döntő legben pedig megint jobban dobott, jobban kezelte. Egyáltalán nem zavarta őt a közönség fújolása, bár szerintem őt soha nem is fogja, de ezt már korábban jelezte is. Aspinall pedig rendkívül jól kezelte Price megszokott műsorát, de Price alapjaiban jobban kezelte az egész mérkőzést.

A harmadik szettben mindketten jól dobtak, mindketten hozták a kezdéseiket egészen 2-2-ig. A döntő legben Price-nak lett volna esélye megnyerni a mérkőzést, azonban Aspinall 91 pontról (Bull, 9, D16) megcsinálta a kiszállót, de ez kijárt már neki, hiszen mindkét szettben csak egy-egy leggel maradt el ellenfelétől.

Szünet már nem következett, Price kezdte a negyedik játszmát. Nem lett volna különösebb feladata, "csak" hozni a kezdéseit. Price-szal azonban történt valami, nem jöttek úgy a nyilak, ahogy kellettek volna, ezzel pedig esélyt adott Aspinall-nak. Aspinall pedig élt a lehetőségekkel, ez volt az első olyan szett, ahol nem játszották ki az öt leget, mivel Asp behúzta 3-1-re.

A döntő legben Price a 80-as átlagot sem érte el egy ideig, Asp pedig hozta, amit eddig. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy elhúzzon 2-0-ra. A közönség természetesen nem Price oldalán állt, jött a folyamatos búzás, Aspinall dobásainak pedig az éljenzés. 2-0 után lett volna esélye visszakapaszkodni, ahol azonban nem tudott kiszállni. Aspinall pedig köszönte a lehetőséget, és végül sima 3-0-val megnyerte a döntő szettet. 

Sokadik olyan mérkőzés volt már, ahol 2-0-ás előnyt engedett ki valaki a kezéből, valamint sokadik olyan meccs volt, ahol egy kiemelt játékos búcsúzott. Érdekes kérdés ez egyébként, pont azon gondolkoztam már többször, hogy mennyire rossz lehet 2-0-lal elmenni a második szünetre. Szünet után az ellenfél összekapja magát, nyer egy szettet, onnantól kezdve pedig mentálisan nem nehéz szétesni, hiszen az ellenfél ezer fokon pörög és nem fog leállni, szünet pedig már nincs. 

Jonny Clayton (walesi, 15.) - Dimitri Van den Bergh 1-3 (belga, 35.) (0-3; 3-1; 1-3; 2-3) 

Újabb walesi érkezett Clayton személyében, ellenfele pedig a közönségkedvenc belga táncos volt. 

Van den Bergh nagyon erősen kezdte az első szettet, olyan szinten, hogy Clayton igazság szerint köpni-nyelni nem tudott. A belga 115-ös átlagot szórt, simán nyert 3-0-ra.

Clayton-nak össze kellett kapnia magát, meg is tette mindezt. Az első leget hátulról nyerte egy tizenegy nyilassal, de kellett is, hiszen Van den Bergh duplahibájának köszönhette a lehetőséget. Nyilván érkezett a válasz, egy tizenkét nyilas formájában a táncoslábútól, brutális átlagot tolt ebben az időszakban. Clayton feljött 100 fölé, Dimitri 120 körül mozgott. Négy kör után mindketten kiszállón voltak, Bergh kihagyta a bull-t, Clayton a D16-ot nem, újabb break. Négy leget toltak le ebben a játszmában, a legrosszabb az utolsó leg lett, amit Clayton dobott (tizennyolc nyíl), de ezzel vitte el a szettet Dimitri elől. A másik három leg négykörös volt, mondanom sem kell, hogy óriási színvonal volt.

A folytatás egy gyors breakváltással kezdődött. Először Dimitri, majd Jonny breakelt. A következő leg sem szólt másról, mint a break, egy kisebbfajta félreszámolás után Van den Bergh tudta elvenni a kezdését újra a walesinek. A belga aztán a kezdését is nagyszerű játékkal (tizenhárom nyíl) abszolválta, így nála volt az előny három játszma után.

A folytatás nem volt olyan magas színvonalú, mint amit eddig megszoktunk, így Clayton nagyon gyorsan elhúzott 2-0-ra. Aztán jött Van den Bergh feléledése, ami egy négykörösben és két ötkörösben nyilvánult meg, de Clayton hozzászólni sem nagyon tudott ehhez. Dimitri 104-es átlagot dobott, elképesztő magas színvonalt produkált, teljes mértékben megérdemelte a mérkőzést és a harmadik fordulóba való bejutást.

A holnapi naptól már a harmadik kör mérkőzéseivel jön a világbajnokság, azaz négy nyert szettre megy majd a küzdelem! Természetesen, mi beszámolunk a holnapi (illetve mai) eseményekről is. Jó éjszakát!

Azt hiszem eddig sok panasz nem lehetett a világbajnokságra. Izgalmas meccsek, meglepő eredmények, olykor sziporkázó játékosok. Bár ezt ugye már megszokhattuk. Persze akadtak gyengébb meccsek is, és akadt sportszerűtlenség is. A mérleg azt gondolom mégis inkább pozitív és a mai jó délutánra garancia volt a névsor akik tábla elé léptek. Lássuk bejött-e ez a tézis.

A kiemeltek ipari mennyiségű kiesése azt hiszem vegyes érzelmeket vált ki a rajongókból. Akinek kedvence kiesett az némileg magába roskadt, aki pedig "semleges" szurkolóként nézi a világbajnokságot az dörzsölheti a tenyerét az izgalmak és meglepetések láttán. Ez a világbajnokság talán a legtöbb váratlan bukást hozta mióta követem az eseményt, de legalább nem unatkozik az ember. A nyolcadik nap esti programja is jónak tűnt elsőre, benne volt a pakliban egy újabb meglepi, lássuk meglett-e.

Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy a darts világában nincs olyan, hogy biztos eredmény. Ezt ezen a világbajnokságon a játékosok már oly sokszor bebizonyították számunkra. Ma sem maradtunk meglepő eredmények nélkül a délutáni session alatt, ugyanis két kiemeltnek újra búcsút inthettünk.

Jermaine Wattimena (holland, 29.) - Michael Barnard (angol, 81.) 3-0 (3-2; 3-1; 3-0)

Rögtön egy második körös mérkőzéssel kezdték a napot (már első körös nem is volt). Két játékos, akik igazából egymás ellentetje. Wattimena becenevéhez hűen egy gyors játékos, míg Barnard megfontolt, sokkal lassabb stílusban játszik. 

Az első szettet Wattimena kezdte jobban, azonban kiszálló hibáinak köszönhetően Barnard átvette a vezetést 1-0 után, 2-1-re megfordítva a mérkőzést. A következő legben sem ment igazán jól a kiszállózás a hollandnak, azonban nagy nehezen megoldotta D1-gyel a leget, amivel egyenlíteni tudott. Barnard a döntő legben elhibázta első dupláját, ami aztán a szettbe került. Wattimena ugyanis nem hibázta el az újabb lehetőséget, így pedig az ő vezetésével ért véget az első játszma.

A folytatásban igazából nagyobb változás nem történt. Legalábbis az elején. Az első leg az angolé lett, Wattimena újfent elszórt egy kört, mielőtt Barnard 120-ról kiszállt volna. A borzasztó kiszállózás a hollandtól már nem is volt meglepő, viszont a tömeg egészen rendben volt nála. Legfőképp ennek köszönheti azt, hogy átvette a vezetést a ebben a szettben is, amit végül be is húzott.

És nem cselekedett másképp sem az utolsó szettben sem a holland. Ott ráadásul tükörsimán, remek játékkal ment át Barnard-on. Akadt egy 130-as kiszállója is Wattimena-nak, tényleg remek játákot nyújtott. Végül egy tizenhat nyilassal zárta le a szettet és a meccset.

Alan Norris (angol, 25.) - Steve Lennon 3-2 (ír, 38.) (2-3; 3-0; 2-3; 3-2; 6-5)

Alan Norris-ra is sor került, régen láthattuk már őt, talán a szemüveg is szokatlan látványt nyújtott. Steve Lennon már bemutatkozott, ráadásul jó játékkal.

Az első játszmában gyorsan 2-0-ás vezetésre tett szert az ír játékos, de aztán Alan Norris visszakapaszkodott. A döntő legben azonban Lennon bizonyult jobbnak, meg is szerezte a vezetést a szettek tekintetében is. Norris felejthető játékot nyújtott egyébként.

A második szettben azonban elképesztő dartsot láthattunk Norris-tól. 110-es körátlagot produkált, 120 feletti első kilenc nyilas átlaggal. Brutális volt, Lennon-nak esélyt sem hagyott. 

A folytatás izgalmakkal teli volt. Norris hozta az első leget, még tartotta az előző szett jó játékát. Aztán Lennon magasabb szintre kapcsolt, valamint Norris sem dobott már olyan jól, mint korábban, főleg duplára nem ment neki. Lennon megfordította a szettállást, majd szettnyilai is voltak, de Norris még egyenlíteni tudott egy huszonkét nyilassal. A döntő legre azonban elfogyott, illetve Lennon-nak pedig megérkezett a legjobbkor a tömeg, így Lennon újra átvette a vezetést.

Norris kezdte a következő játszmát, az első játékot hozni is tudta. Majd jött Lennon, aki egyenlített. Norris nem hagyta annyiban, kellett is a jó játék a meccsben maradáshoz. Hozta a következő leget,majd Lennon is. Jöhetett újra a döntő leg. Norris elhelyezett egy száznyolcvanast is, de Lennon követte. Norris először hibázott a duplán, majd Lennon nem tudott 86-ról kiszállni. Norris nem kegyelmezett, meccsben maradt.

Jöhetett a döntő szett, a mindent eldöntő játszma. És micsoda szett volt ez?! Elképesztő. Megjött az idei világbajnokság első hirtelenhalálja. Ehhez az kellett, hogy 2-2 legyen először a szettbéli állás, ez meg is történt. Innentől kezdve két leggel kellett nyernie az adott játékos, kivéve, ha eljutnak 5-5-ig. Persze, hogy eljutottak 5-5-ig! Ám, ehhez óriási dráma is kellett... Steve Lennon-nak az egyik legben hátsó pályáról meg volt az esélye, hogy megnyerje a mérkőzést, azonban mindkét meccsnyilát mellédobta. Norris ezen a mérkőzsen megjárta a poklok poklát, és a mennyországot is. A döntő legben, A MINDENT ELDÖNTŐ LEGBEN, Lennon kezdett, ugyanis ő nyerte a bullradobást. Norris azonban keményen megnyomta ezt a leget, valamint Lennon-t még az ág is húzta (kipattanó nyíl). Egyébként maximum annyiban befolyásolta a meccset ez, hogy Norris nyugodtabban állhatott oda kilenc nyíl után kiszúrni a 81 pontot, amit meg is tett. Remek mérkőzés volt, sőt mondhatom azt is, hogy a világbajnokság eddigi legjobb meccse, ha minden szempontot figyelembe veszek! (Hiába, hogy az áltagok nem voltak az egekben, persze ennél lesz még jobb meccs is, semmi kétség nem fér hozzá.)

Stephen Bunting (angol, 18.) - Luke Humphries (angol, 90.) 1-3 (2-3; 1-3; 3-1; 2-3)

A darts Peter Griffin-je is megérkezett végre, ellenfele Luke Humphries volt.

Komoly első szettet toltak, főként Humphries remek játéka volt figyelemreméltó. Bunting rögtön egy breakkel nyitott, ráadásul egy tizenöt nyilassal. Humphries természetesen egyből összeszedte magát, kiegyenlített egy breakkal, majd a vezetést is megszerezte. A kezdését hozta a volt BDO-világbajnok, azonban a döntő leget Humphries uratla, és egy gyönyörű 142-es (T17, T17, D20) kiszállóval el is vitte a szettet.

Buntingot talán meglepte Humphries kemény játéka, bár láthattunk már tőle ilyet. Ez a szett sem Bunting-ról szólt, Humphries teljes mértékben vitte a showt eddig. Ebben a játszmában egy 136-os kiszálló érkezett tőle, majd a végén úgy tűnt, hogy akár szorossá is teheti Bunting a szettet, de elhibázta a kiszállóját, Humphries pedig nem engedett több hibát.

Bunting-nak életbevágó volt az, hogy hozza a következő játszmát Humphries ellen, ellenkező esetben kiesett volna. Ennek tudatában Stephen összekapta magát és produkált egy erősnek mondható négy leget, melyből három az övé is lett. A lehető legjobbkor kapta össze magát.

Lélektanilag fontos szett volt tehát az előző, ugyanis nem volt már szünet, egyből folytatódott a mérkőzés. Humphries folytatnia kellett az eddig mutatott kitűnő játékát, mivel Bunting elkapta a fonalat. Az első leg Bunting-é lett, sőt Humphries hibáinak köszönhetően esély nyílt egy breakre is, azonban besokallt 80 pontra, így Humphries egyenlített. Humphries nem használta ki a következő legben adódó lehetőséget, Bunting nagy nehezen, de hozta a kezdését. Kissé megviselte ez Luke-ot, a következő játékot nem igazán kezdte jól. Aztán berősítettek mindketten, Bunting száznyolcvannal lerakta magát 40-re. Elsőre nem sikerült, de volt még egy köre rá, melyben szintén nem tudta megoldani a maradékot. Szettnyilakat rontott el, Humphries pedig 92-ről két nyíllal kiszáltt. A meccsbenmaradásért dobhatott Stephen, azonban Humphries bekezdett egy 140, 174-es kombóval, ami nagy előnyt jelentett számára. Humphries 88-ra jött, Bunting ekkor 114-re kerekített. Luke egy 5, T17, D16-tal befejezte a mérkőzést, amely egy újabb kiemelt, esélyesebbnek tartott játékos búcsúzását jelentette.

Steve Beaton (angol, 20.) - Chris Dobey (angol, 36.) 0-3 (2-3; 0-3; 0-3) 

Chris Dobey igazából kis híján maradt le a kiemelt pozícióról, de azt megmutatta az első körben, hogy tud játszani. Steve Beaton pedig öreg motorosnak számít, a rutin mellette szólt.

Ahogyan kezdte a meccset Beaton szinte rá sem lehetett ismerni. Dobey pedig élt az élet lehetőségivel és nagyon gyorsan 2-0-ás előnyre tett szert. Nyilai voltak a 3-0-ért, elhibázta őket, Beaton pedig visszakapaszkodott, egészen 2-2-ig. A döntő leg fej-fej mellett haladt, azonban mikor 40-re kerekített a Bronz Adonisz, Dobey a maradék 88 pontját bull-lal befejezve megoldotta és megnyerte az első szettet.

Hát a második szett sem alakult jobban Steve Beaton számára. Úgy tűnt, mintha nem érezné otthonosan magát a színpadon, pedig már zsinórban a tizennyolcadik világbajnokságát játszotta. Persze ez nem jelenti azt, hogy neki mindenképp jól kell dobnia. Dobey sem dobott űrátlagot, de sokkal jobban élt az esélyekkel, így ez a szett most 3-0 lett a javára.

A harmadik, egyben az utolsó szettben a mérkőzésen, valamint a délutáni session-ön sem hozott változást. Dobey ugyanolyan simán nyerte meg ezt a játszmát, mint az előzőeket. Nem ez volt Steve Beaton nagy napja az biztos, igazából azt a két leget, amit megnyert sem teljes mértékben magának köszönhette, úgyhogy kellett a szerencse, ahhoz, hogy ne 9-0-lal és nyert leg nélkül vonuljon haza. Ebből tehát kiderült, hogy ez a szett is 3-0-lal Dobey-é lett, mint az előző.

A délutáni program ezzel véget ért, azonban este jön a folytatás!

Most már nagy biztonsággal kijelenthető, hogy teljesen megőrült a világ. Peter Wright, Raymond van Barneveld után Simon Whitlock is kiesett, és nem sokon múlt, hogy James Wade is. A szerdai este nagy hőse egyrészt Ryan Joyce, aki még szettet sem bukott a Varázslóval szemben. A másik pedig Szeigo Aszada, aki viszont tie-breakre kényszertette James Wade-t. A japán nagyot harcolt, a nagyobb tudás előtt mégis fejet kellett hajtania. Michael Smith viszont nem hibázott.