Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!
Hét világbajnokságon voltunk tehát túl és a győztes serlegre eddig csak két nevet véstek fel, de az addigi döntősok névsorát végigböngészve sem túl hosszú a névsor: Phil Taylor, Dennis Priestley, Rod Harrington, Peter Manley, mind-mind az angol hon büszke dartsosai. Ezért is volt unikum, hogy egyrészt egy másik ország, sőt egy másik kontinens játékosa került be a legjobbak közé. John Part szép lassan lépegetett egyre feljebb a BDO-n, majd 1997-ben csatlakozott a PDC-hez, a 2001-es év pedig az igazi áttörést hozta számára.
A PDC gondolt egy nagyot és reklámfogásként szabadkártyát adott a vb-k történetében először induló nőnek, a kanadai Gayl Kingnek, aki korábban a BDO női világbajnokságán is indult. Egy másik figyelemre méltó esemény, hogy az ötszörös világbajnok Eric Bristow először hiányzott a vb-ről, így már csak John Lowe maradt az egyetlen olyan, aki minden vb-n részt vett.
2000-es szezon mind a két Premier tornájának serlege Phil Taylor vitrinjébe vándorolt. A World Grand Prix-n Shayne Burgess, a World Matchplayen pedig Alan Warriner próbálta megszorítani kevés sikerrel. Warriner aztán négy tornát nyert még meg 2000-ban és a végén a vb-n második kiemeltként indulhatott, ám akkor jött John Part, de erről lejjebb.
Taylor a Golden Harvest North American Cupot is megnyerte, így az összes valamire való - legalábbis anyagilag - trófea az ő birtokába került. A tengerentúli versenyen Dave Askew próbálta megállítani, óriásit meccseltek, de Taylor végül nyert, ahogy a korabeli felvételek is mutatják.
Ismét Skol World Darts Championship volt a torna elnevezése, már 124 ezer font volt a győztes díját is növelték az előző évhez képest és 33 ezret kaszálhatott, míg a másodiknak 18 ezer font járt. Hat világbajnoki cím ide, vagy oda, Phil Taylor ezúttal csak a negyedik kiemelt volt, az első az előző évi döntős Peter Manley.
Peter Manley- Alan Warriner
- Shayne Burgess
- Phil Taylor
- Dennis Priestley
- Rod Harrington
John Part- Dave Askew
Majdnem egy kilencnyilassal kezdődött a vb, a nyolcadik kiemelt Dave Askew egy nyillal maradt le a 100 ezer fontról. Egyből kiesett az első kiemelt Manley és az egyetlen hölgy is, aki azért szettet nyert, így több élménnyel hagyta el a Circus Tavern-t. Kiesett az 1994-es világbajnok Priestley is, Phil Taylor pedig egy 151-es checkouttal, szettveszteség nélkül ment tovább.
Peter Manley egy napig volt esélyes.
A nyolcaddöntőben aztán a skót Jamie Harvey az első kiemelt után John Lowe-ot is elintézte. Phil Taylor csak egy szettet engedett Les Fittonnak. A két korábbi világbajnok meccsén Keith Deller a döntő szettben győzte le Burnett-et. Az alsó ágon pedig az esélyesek léptek tovább, így Rod Harrington, John Part és Alan Warriner is.
John Partnak volt oka az örömre, a vb-cím még nem jött össze,
de a Harrington elleni meccse emlékezetes marad.
Új év napján jöttek az elődöntők és nagyon sima továbbjutás következett, a Dan Askew, Phil Taylor, John Part, Rod Harrington kvartettből Taylor egy 103,2-es átlaggal jutott tovább. És Deller még örülhetett is. Ő volt az utolsó játékos ezen a vb-n aki szettet nyert a "The Power" ellen. Dave Askew (102,75-os átlag ellene) és John Part (107,46 átlag ellene és ez 2009-ig világbajnoki rekord is volt) csak asszisztált a sorrendben hetedik világbajnoki címhez, Taylor pedig 40. meccséből a 39-iket nyert e meg a Circus Tavern Purfleetben, csak Priestley ellen nem sikerült.
Azért John Part is megér egy misét. már 5-2-re vezetett az elődöntőben Harrington ellen, de aztán Harrington visszajött a meccsbe. A döntő szettet egy 122-es checkouttal kezdte Part, Harrington még egyenlített, aztán az utolsó két legben megint Part játszott szemfényvesztően, kiszálló átlaga 123,5 volt, 6-5-ös szettaránnyal nyerte a meccset.
Itt következhetne John Part magasztalása, aki végül őrült csatában, 6-5-re győzte le Harringtont az elődöntőben, de ehhez még kettőt kell aludni. Ekkor jön majd a 2003-as év, a kanadai éve.
Olvassa el a sorozat korábbi részeit is:
1. rész: 1994 - Az első lépések
2. rész: 1995 - Legenda születik
3. rész: 1996 - A Taylor-éra kezdete
5. rész: 1998 - Új név és régi lendület
