Martin Adams vs. Phill Nixon (BDO World Darts Championship, 2007.)
A maga nemében ez a találkozó is részévé vált a darts legendás mérkőzéseinek, így természetesen nem hiányozhat a mi felsorolásunkból sem.
Nem is azért, mert ebben az évben új világbajnokot avatott a BDO, hanem azért, mert egy olyan úriember került a reflektorfénybe, akinek sajnos nagyon kevés adatott meg életében, hogy megmutathassa, mit is tud valójában.
Legyen hát ez az epizód egyfajta méltatás is azelőtt a játékos előtt, akinek ez volt élete első, és egyetlen világbajnoki döntője.
Mielőtt rátérnék a mérkőzés ismertetésére, hadd mutassam be a döntő egyik résztvevőjét, Phillip „Phill” Nixon-t.
Nixon Ferryhill-ben született 1956-ban, és mielőtt dartsozni kezdett, háziúrként dolgozott. Majd miután feladta ezt az állást, akkor kezdett el versenyszerűen játszani. 1999-től kezdve a BDO kötelékében sportolt, egészen 2012-es visszavonulásáig. Legkiemelkedőbb eredménye a 2007-es vb-n volt, ahol 50(!) éves korában indult először, és rögtön döntőbe is jutott. Ezen kívül kétszer ért el negyeddöntős szereplést a Winmau World Mastersen (2002, 2012), valamint kétszer elindult a PDC Grand Slam of Darts-on is (2007, 2008). A későbbiekben sajnos rákot diagnosztizáltak nála (máj, tüdő és gyomor), amely végül legyőzte a harcost, és 2013-ban a kiváló játékos elhunyt. A BDO és a PDC is saját halottjaként tekintette őt, temetésén mind a két szervezet képviseltette magát.
Nixon kiváló világbajnokságot tudhatott maga mögött 2007-ben. A bukik csupán 150:1-hez adták neki az esélyt a végső győzelemre, azonban ő komolyan rácáfolt a benne kételkedőkre. Az első körben magabiztosan győzte le 3-1 arányban Darryl Fittont (ebben a körben vérzett el a világbajnoki címvédő, Jelle Klaasen is, akit honfitársa, Co Stompé intézett el 3-0-al), majd a második fordulóban szintén jó játékkal nyert Martin Atkins ellen. A következő körben a skót Paul Hanvidge ellen már izgalmasabb volt a találkozó, de végül Phill jutott tovább 5-4-es sikerével, hogy aztán az elődöntőben a holland Niels de Ruiter-t is legyőzve (6-4) kerüljön alsó ágról a 2007-es világbajnokság döntőjébe.
Persze ellenfele sem volt akárki, hiszen ebben az évben ő már a második vb-döntőjére készült. Előtte két évvel játszotta élete első döntőjét, ám ott még alulmaradt a holland Raymond van Barneveld ellen. Ám 2007-ben elérkezettnek látta az időt arra, hogy megszerezze az első vb-címét. Róla már egy másik sorozatban bővebben is megemlékeztünk, hiszen nem másról van szó, mint a BDO egyik ikonikus alakjáról, Martin „Wolfie” Adams-ről.
Adams – első kiemeltként - az első körben meggyőző játékkal (és 100,68-as átlaggal) verte Tony O’Shea-t 3-0-ra, majd a második fordulóban a bajnokverő Co Stompét intézte el 4-1 arányban. A negyeddöntőben is jó játékot nyújtva diadalmaskodott a BDO színes egyénisége, Ted Hankey ellen 5-3 arányban, majd jött az elődöntő, ahol az ötödik kiemelt Mervyn Kinggel futott össze, és egy fordulatokban gazdag mérkőzésen végül Adams tudott győzni 6-5-re, ezzel pedig karrierje második világbajnoki döntőjére készülhetett.
Nixon pedig az elsőre, s mint később kiderült: az egyetlenre.
A két ötvenéves játékos találkozója nem csak ebben volt egyedi, hanem abban is, hogy két, ugyanolyan korú játékos még mostanáig sem találkozott egymással a világbajnoki döntők során.
Nem beszélve arról a kivételes izgalomról, amelyet ez a mérkőzés hozott, mind az ott lévőknek, mind pedig azoknak, akik a televízión keresztül követték a döntő eseményeit.
Ugyanis eléggé egyoldalúan indult a találkozó, amely hét nyert szettig tartott, szettenként pedig három nyert játékig.
Természetesen a két úriember megadta a módját a megjelenéshez, hiszen konkrétan egymáshoz öltöztek a döntőre.
Az első szettben Nixon jól indított, egy 135-ös, majd egy 78-as és egy 80-as körrel már jól lement, mire Adams az első 140-est bedobta. Nixon 164-ről mehetett kiszállóra, és 26-ot hagyott, Adams 156-ról 56-ot hagyott magának, de Nixon második nyíllal kiszállt és vezetést szerzett. Ezután Adams elkezdett összeszedettebben játszani, jobban is dobott, de Nixon nem akart lemaradni, így fej-fej mellett érkeztek alacsonyra. Adams egy 139-es dobással 62-t hagyott, amit harmadik nyílra ki is dobott. A harmadik játékban Nixon alacsonyan kezdett, Adams pedig nem tudta ezt kihasználni elsőre, majd egy kisebb előnyre tudott szert tenni, két 100-as után, ami végül kitartott, és 40-ről brékelte Nixont. A negyedik körben fej-fej mellett jöttek a 100 feletti dobások, mindketten jól dobtak, de végül a szerencse megint Adams mellé szegődött, így egy szép 100-as kiszállóval meg is nyerte az első szettet.
A második szettől kezdve már csak Adams volt a színpadon. Noha Nixon szerezte meg ismét a vezetést, Adams remek játékkal fordított, és máris 2-0 volt a javára. A harmadik szettben Wolfie nem ismert kegyelmet, tökéletes dobásokkal, nagy kerekítésekkel, és ellenfele hibáinak kihasználásával 3-0-ra elhúzott, és ez a dominancia tovább tartott a következő játékokban is, Adams nem adott lehetőséget Nixonnak, a negyediket is csont nélkül nyerte, majd az ötödikben – csak egy leget engedve Phill-nek – is Martin diadalmaskodott, és a hatodikat is 3-1 arányban behúzta, így már 6-0-ra vezetett.
Ötvenhat perc alatt 6-0…
Innentől kezdve már csak egy szett választotta el Wolfie-t a világbajnoki címtől.
Ám ami ezután következett, arra szerintem senki sem gondolt. Sem a helyszínen, sem pedig a televíziók előtt.
Mint a főnix, aki hamvaiból képes újra feltámadni, Phill Nixon is feléledt poraiból, és egy káprázatos hatszettes második etapot produkált.
A hetedik szettet Phill kezdte, bár nem olyan jól, mint az elsőt, míg Adams egy 180-al nyitotta a sorozatot, és ez hozzásegítette az első leg megnyeréséhez. Ám ezután kezdtek előjönni a hibák, amiket Nixon ki is használt. Először egyenlített, majd fokozatosan átvette a mérkőzés irányítását, noha Adams szórta a nagyokat, és még egy leget is tudott nyerni, ám onnantól kezdve Phill nem engedett, és 3-2-vel megszerezte az első szettjét a mérkőzésen (amit még Adams is elismert).
Hogy aztán utána zsinórban még nyerjen ötöt…
A nyolcadikat Phill 3-1 arányban hozta (pedig Adams szórta a 180-akat, és még egy 161-es kiszállót is dobott), majd a kilencedikben állva hagyta Wolfie-t, aki egyre többet hibázott, ezeket pedig Nixon kegyetlenül kihasználta, és 3-0-val behúzta a szettet (6-3), így máris kezdett izgalmassá válni a mérkőzés.
Jött a tízedik, amelyben Adams szerezte meg a vezetést, ám Phill-t ez különösen nem hatotta meg. Először egy szép 80-as kiszállóval egyenlített, majd egy 180-as dobással presszionálta Adams-et. Ezzel azonban nem tudta megakadályozni, hogy Adams behúzza a leget 40-ről, aki így megint egy legre került a vb-címtől. Nixon ekkor egy 165-tel 36-ra dobta magát és ki is szállt onnan. Az ötödikben már Adams a címért dobhatott 81-ről, de elrontotta a két meccsnyilat, Nixon pedig 14-ről kidobta magát, így már csak két szett volt a hátránya (6-4).
A tizenegyedik szettben Nixon egy 60-as kiszállóval indított (1-0), amire Adams egy dupla 6-os kiszállóval válaszolt. A harmadik játékban Nixon egy szép 102-es kerekítéssel 57-re maradt, míg Adams-nek nem jött össze a 118. Phill ezt nem tudta kihasználni, Wolfie azonban igen, így megint a vb-ért dobhatott. Nixon azonban megint megmutatta, milyen fából faragták. Elsőre egy 140-essel kezdett, majd 125, és 100 következett, így máris kiszállón volt (136). Adams nem dobta ki a 121-et, sem pedig a 64-et, Nixon pedig büntetett (d10). Az utolsó legben Nixon egy 134-es, majd egy 180-as körrel helyezte nyomás alá Wolfie-t, aki nem tudta ezt kivédeni, így máris egy szettre olvadt az előnye Nixonnal szemben.
Így értek el a tizenkettedik felvonáshoz, ahol Adams nem tudta kidobni magát 40-ről, Nixon viszont nem engedte meg magának ezt a luxust, és máris 1-0 volt oda. A második legben Adams 102-ről négy nyilat rontott, Nixon pedig kihasználta ezt a megingást, és 2-0-ra elhúzott, hogy aztán a harmadikat egy szép 64-es kiszállóval abszolválja.
Ekkor a nézőtér felrobbant…
A kommentátorok is csak hüledeztek ezen a feltámadáson. Ahogy mondták, nem gondolták volna, hogy 6-0 után Nixon képes lesz visszajönni a mérkőzésbe.
De képes volt rá…
Így nagyon nagy lélektani előnyből várhatta a mindent eldöntő szettet.
Adams tekintetében minden érzelem fellelhető volt…
Felesége, Sharon már nem tudta elviselni a feszültséget, és könnyek között hagyta el az arénát.
Férje azonban a végére összeszedte minden erejét…
Az első játékot nagy dobásokkal indították, volt minden, amit el lehet képzelni, két 180-ast is dobtak egymásnak, végül Nixon dobhatott 122-ről, de nem tudott kiszállni, így Adams 41-ről megszerezte a vezetést.
A második játékban Phill jobban kezdett, mint Martin, így kisebb előnyt tudott összeszedni, amit azonban Adams hamar elfogyasztott, és végül 40-ről behúzta a másodikat is.
Jött a harmadik játék, ahol Nixon 137-tel, Wolfie pedig 100-al kezdett. Nagyobb előnyt egyikük sem tudott összeszedni, végül Phill 87-tel 110-es kiszállóra ért, amire Adams 140-et dobott, amivel 54 maradt. Nixon 110-ről elrontotta a harmadik nyilat, Adams viszont már nem hibázott, és 54-ről kiszállva, 7-6 arányban megnyerte ezt a drámai magasságokba emelkedő, valamint fordulatokban bővelkedő döntőt.
Mindketten nagyon jól dobtak ezen a tornán, Adams 90,30-as átlagot dobott a döntőben, összességében pedig 93,10-es átlagot ért el, Nixon pedig 87,09-es döntő átlagot, míg 86,02-es tornaátlagot dobott.
„Soha ne add fel – nyilatkozta Nixon a mérkőzés után – és én nem tettem meg, nem adtam fel. Megpróbáltam, öve volt az első hat, enyém a másik, de sajnos az utolsó nem jött össze. Martin fantasztikusan játszott, és én nagyon élveztem ezt a döntőt.”
Adams hangját láthatóan megviselte ez a hosszú döntő:
„Erre vártam már tizennégy éve, és végre meglett. Amikor megvolt az első hat szett, akkor már azt hittem, hogy meglesz az utolsó is. Bevallom, kicsit alá is becsültem ellenfelemet, aki tényleg nagyon nagyot játszott, ám a végén csak sikerült nyernem. Le a kalappal Phill előtt, nagy küzdő, és remélem, összejön neki is a világbajnoki cím.”
Sajnos nem jött össze neki.
2013-tól pedig már az égi Lakeside-on dobja a nyilakat olyanok társaságában, mint Leighton Rees, Jocky Wilson, vagy éppen Bill Lennard.
És akkor ne menjünk el szó nélkül eme kiváló sorozat eddigi részei mellett. Íme:
1. rész: Ted Hankey vs. Ronnie Baxter (BDO-világbajnokság, 2000)
2. rész: Wayne Mardle vs. Phil Taylor (PDC-világbajnokság, 2008)
3. rész: Martin Adams vs. Michael Van Gerwen (BDO Winmau World Masters, 2006)
4. rész: Anasztaszija Dobromiszlova vs. Vincent van der Voort (PDC Grand Slam of Darts, 2009)
5. rész: James Wade vs. Robert Thornton (PDC World Grand Prix, 2014)
6. rész: Gary Anderson vs. Phil Taylor (PDC World Darts Championship, 2015)
