13 nap a világbajnokságig - A PDC-sztori

2016. december 02. 18:00 - Denis Potvin

11. rész: 2004 – A király visszaült a trónjára

Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!

Elöljáróban annyit, hogy a 2004-es vb is hozott sok meglepetést és olyan különlegességeket, amellyel a 12 évvel ezelőtti vb-re is érdemes visszaemlékezni. A sorrendben 11. világbajnokságon Phil Taylor visszaült a trónra és már a 11. világbajnoki címét szerezte. Ez volt Ladbrokes által támogatott második vb, amelyen megint emelték az összdíjazást. Egyre több országban, így ettől kezdve Hollandiában, sőt Ázsiában is közvetítették a vb-t.

Ami a játékosokat és a meccseket illeti, egymás második évben döntött a hirtelen halál, azaz a döntő leg a világbajnoki címről, amit a sors egy éve elvett Taylortól, azt most visszaadta. A kiemeltek csak a harmadik körben csatlakoztak a küzdelmekbe és John Part egyből kikapott. Olyan pedig még sosem történt, hogy a címvédő az első meccsén elvérezzen. Kevin Painter karrierje legjobb eredményét érte el, és az elődöntőben a korszak két zsenije búcsúzott, de erről majd lejjebb.

Embed from Getty Images

A bajnok a 2003. évi vb-hez hasonlóan 50 ezer fonttal lett gazdagabb, de a teljes mezőnynek már zsírosabb, az egy évvel azelőttihez képest 56 ezer fonttal több, azaz 256 ezer jutott. Phil Taylor és John Part, vagyis az előző vb-döntő két résztvevője volt az első két kiemelt. 48 induló volt a 16 kiemelthez, a legjobb harminckettőbe két lépcső vezetett: A nyolc selejtező a 25-32. helyre rangsoroltak ellen játszott, majd a nyolc továbbjutó a 17-24. ellen folytatta, őket sorsolták aztán a 16 kiemelthez.

December 27-én nyilt meg a Circus Tavern Purfleet, az első napon az vb-újonc Steve Maish produkálta a legjobb átlagot (89,52) és bizony akadt olyan is, aki 65 körülivel esett ki. Az első forduló vitathatatlanul legjobb meccse a korábbi BDO Henry O'Neill és Robbie Widdows ötszettes thrillere. Az utolsó szettben is 4-4-re álltak, aztán a rutin O'Neill mellett döntött. Hasonlóan nagy meccs volt a skót Alex MacKay és az ausztrál Barry Jouannet 3-2-es találkozója is.

A legjobbak a második napon is pihentek, a második kör meccseit rendezték és Ritchie Buckle tovább menetelt, csak négy leget veszített a három szettben, 91,71-gyel zárt. Mark Holden számára a Colin McGarry elleni vesztes meccs volt az utolsó, a dartisisben szenvedő angol visszavonult a vereség után. Steves Maish 3-2-re győzte le Cliff "Big" Lazarenkót.

Jött a harmadik kör és hullottak a kiemeltek, elsősorban a vb-címvédő John Part búcsúja volt meglepő, aki Mark Dudbridge-től kapott ki 4-3-ra. Dudbridge 2-0-ra vezetett már, és Part innentől mindig csak egyenlíteni tudott. a döntő szettben pedig Dudbridge bírta jobban idegekkel. Phil Taylor viszont nagyon simán, szettet sem veszítve lépett tovább. A harmadik kör kiemelt veszteséglistája Part mellett: Rolans Scholten (4.), Denis Ovens (8.), Richie Burnett (13.), Dan Askew (14.), Jamie Harvey (15.). Askew óriási meccsen kapott Keith Dellertől, a 2001 és 2002-es elődöntős már 3-0-re vezetett, az 1983-as világbajnok pedig innen kapaszkodott vissza és fordított. Ebben a körben Peter Manley és Ronnie Baxter is megdobta a torna legnagyobb, 170-es kiszállóját.

Aztán Phil Taylor módszeresen elkezdte kiverni a korszak legnagyobb ellenfeleit. Felsorolásszerűen Dennis Priestley, Alan Warriner, Wayne Mardle esett áldozatul, mindegyik csak egy-egy szettre volt elég. Az éeső körből, sima 4-0-val továbbjutó 1996-os BDO-vliágbajnok, Steve Beaton sem tudta megállítani a Partot kivertő Dudbridge-t, ez simább lett: 1-4. Mardel második győzelmével már negyeddöntős volt, 2002 óta nem volt ilyen jó eredmények, és ezzel még nem volt vége.

Jöttek a negyeddöntők és négy nagyon sima meccset láthatott a nagyérdemű, Taylor (98,16-os átlaggal) Warrinert, Mardle Simon Whatley-t, Painter pedig az eddig Menetelő Mark Dudbridge-ot verte 5-1-gyel, Bob Anderson pedig Peter Manley-t győzte le 5-2-re. Az 1988-as BDO-világbajnok Anderson ezzel legjobb eredményét érte el a PDC-ben, Dudbridge számára pedig a következő év tartogatott különösen nagy élményt.

A "The Power" aztán az elődöntőben a torna legjobb átlagát, 100,02-öt produkálva, esélyt sem hagyott Mardle-nek. Már 4-0-ra is vezetett, 6-2 lett a vége. Ennél is simábban nyert Painter az akkor 56 éves Anderson ellen, az első tíz legből kilencet Painter nyert, szegény Andersonnak a szettgyőzelem sem jött össze.

Painter óriási formában volt, így számítani lehetett rá, hogy óriási meccs lesz Taylor ellen. Így is lett 2-0-ra és 4-2-re is vezetett Taylor ellen. Sőt, még akkor sem volt bajban, amikor 5-3 volt a javára. Innen azonban 5-5-re egyenlített Taylor és nyerte a 11. szettet, senki sem hitte el, hogy Painter innen fel tud állni. Felállt. 6-6-ra egyenlített így a 13. szett döntötte el a vb-cím sorsát. Ebben 1-1, 2-2, majd 3-3-ra álltak legek, fej-fej mellett mentek elképesztő csata volt, 5-5 után viszont dönteni kellett.

A bullra dobást Taylor nyerte, ő indult első pályán a vb-címért, egy 45-tel. Aztán viszont fokozatosan nőtt az előnye és 117-re ért le, miközben Painter 222-ön állt. Taylor megpróbálta, T20, 17, de D20 nem jött. A 40-re volt három nyila, előbb egy sima húsz, sima tíz, de a D5 landolt a zöld sávban. Painter Taylor vállán sírt majdnem, a királyt pedig ismét megkoronázták, a PDC-ben már kilencedszer. Kétség sem férhet, a tavalyi után ismét egy lélegzetelállító döntőt játszottak, úgy hogy idézzük fel mi is: