Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!
Ahogy a 2009-es év versenyeit végigpörgetjük a 14. világbajnoki címét megnyerő Phil Taylor ekkor sem lassított. 22 tornát nyert meg, amelyből hét volt premier kategóriás. Hogy pontosabban fogalmazzunk, csak a PDC US Opent engedtge át Dennis Priestley-nek. Robert Thornton két Pro Tour-sikerrel már a 16. kiemeltként szereplhetett és bemutatkozott Peter Wright is az Alexander Palace-ban.
Meghatározóan teljesített ebben az évben is James Wade, Adrian Lewis és Michael van Gerwennek is összejött az első komolyabb Pro Tour siker a PDPA Players Championshippen. Tehát az évek óta érezhető átrendeződésnek már kézzel fogható hatásai voltak. A verseny is elért a milliomos kategóriába. A sportág története során először osztottak szét egymillió fontot, a győztes pedig már 150 ezret tehetett zsebre. Eric Bristow és Rod Harrington már a kommentátor állásban emelte az esemény fényét.
December 18-án kezdődött ezúttal a világbajnokság és egy nagy játékos utolsó vb-meccsével. Wayne Mardle, aki a torna 17. kiemeltje volt három BDO és 2003 óta valamennyi PDC-s vb-n részt vett, négyszer volt elődöntős és az első meccsen 3-0-ra kikapott az első vb-jén szereplő Jyhan Artuttól. Többé nem indult az Ally Pallyban, ahol 72,39 volt az utolsó háromnyilas átlaga. Dennis Priestley sem járt jobban, neki még volt után három vb-je, ezen a tornán a 2-0-s előnyről szenvedett vereséget. Az első napon simán ment tovább Phil Taylor és Robert Thornton is.
A második napon Kevin Shaepherd sima győzelemmel tért vissza a PDC vérkeringésébe, Wes Newton és Mervyn King (90 feletti átlaggal) is simán ment tovább. Még az első körben Kevin Painter verte ki Mensur Suljovicot (164-es, 145-ös kiszállókkal), tábla elé lépett Raymond van Barneveld is, Gary Anderson ekkor még csak a 26. kiemeltje volt a tornának, Jamie Caven ellen 3-2-vel vette az első akadályt.
Hét év után visszatért az ausztrál Simon Whitlock is, ötévnyi BDO-s karrier után tért át, nem is akárhogyan, egyből a 11. kiemelt Colin Osborne ellen nyert 3-1-re. Első vb-jén indult Peter Wright is. Snakebite már akkor utálhatta a Michael van Gerwen elleni meccseket. Hat éve csak 30. kiemelt volt a holland és 3-1-re nyerni is tudott. James Wade pedig Steve Brown ellen lépett tovább.
Szokásoknak megfelelően december 27-én jött a második kör. Csak Mark Dudbridge szenvedett meg az első napon, Taylor és Thornton is simán nyert, hogy aztán majd egymás ellen folytathassák. Aztán következett az a bizonyos nap, amikor Raymond van Barneveld megdobta a kilencnyilasát, 2009 után már másodszor. Simán győzte le Brendan Dolant és a harmadik szett nyitásaként jött a tökéletes leg.
Kevint Painter óriási meccsen győzte le a villámkezű Vincent van der Voortot. Ronnie Baxter viszont nagyon-nagyon simán Gary Andersont, 4-0 lett a vége, a skót 90,98-as átlagig jutott. Jött a 2008-as vb-döntő megismételt meccse, és most Shepherd nyert 4-1-re John Part ellen. James Wade megálljt parancsolt a feltörekvő Michael van Gerwennek. 4-2-re nyert Wade az akkor 20 éves holland ellen, akinek ekkor még nem mentek a 180-asok, míg Wade 150, 121, 114, 112 és 104-es kiszállót is bemutatott.
Visszatérve Simon Whitlockra és Barney-ra. Az ausztrál ragyogó játékkal ütötte ki Wayne Jones után száz feletti átlaggal Terry Jenkinst. A holland pedig úgy megtáltosodott a kilencnyilasától, hogy 4-1-re verte Kevin Paintert, majd szettet sem vesztett Ronnie Baxter ellen. Whitlock pedig hatalmas meccsen, 105.37-es átlaggal, 5-3-ra nyert Wade ellen. Így fordultunk be a két játékos elődöntőjébe, amely egy máig emlékezetes meccset hozott. Barney 2-2 után két szettet nyert zsinórban, hogy aztán Whitlock három győzelemmel megfordítsa az állást. Aztán egy 3-2-es legben Barney egyenlített, majd a mindent eldöntő meccs már Whitlocké volt. Minden szó felesleges rá, nézzük 4-4-től az utolsó három szettet.
A felső ágról nem beszéltünk, sokat nem is lehet. Phil Taylor Adrian Lewis után Mark Webstert is szettveszteség nélkül intézte el. 107,37, majd 106,00 volt az átlaga, már ez lenyügöző. Mindenki biztos volt benne, Whitlock sem lesz ellenfél, ami gyakorlatilag így is lett, de az ausztrál három szettet azért behúzott, volt 170-es kiszállója és 100,51-es átlaga (Taylor 104,38-val szemben).
Tényleg sok mindent hozott ez a döntő. Phil taylor mégegyszer, lehet, hogy már utoljára, nyert két vb-t egymás után, a 15. sorban. De Whitlock életét is megválttoztatta a torna és az a 150 ezer font, amit a második helyért kapott. Elmondta, hogy nagyon büszke volt a döntőben mutatott teljesítményére, mert volt olyan, amikor ő tolta Taylort.
"Ez a verseny megváltoztatta az életemet. Lehetővé teszi, hogy most már csak a dartsra koncentráljak. Jó versenyző akarok lenni, sok versenyt szeretnék nyerni." - értékelt akkor Whitlock. Mondjuk úgy, a PDC egyik legszínesebb egyénisége tért vissza, aminek nagyon sokan örültek.
Olvassa el a sorozat korábbi részeit is:
1. rész: 1994 - Az első lépések
2. rész: 1995 - Legenda születik
3. rész: 1996 - A Taylor-éra kezdete
5. rész: 1998 - Új név és régi lendület
6. rész: 1999 - Új seprű jól seper?
7. rész: 2000 - Az Y2K probléma? Á, dehogy!
8. rész: 2001 - Egy fura reklámfogás, és egy újabb rekord
9. rész: 2002 - Egy elmaradt kézfogás, és egy fontos kupameccs
10. rész: 2003 – A juharlevél éve
11. rész: 2004 – A király visszaült a trónjára
12. rész: 2005 – Egy legenda elbúcsúzott, meglett Taylor 10. vb-címe
13. rész: 2006 – Az Erő újra Phil Taylorral volt
14. rész: 2007 – Új király a trónon
