Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!
Mielőtt rátérünk az év legfontosabb versenyére emlegessük fel, hogyan is alakultak a dolgok 2008-ban. Már hét premier és 36 Pro Tourt szervezett a PDC, azaz egyre több helyen lehetett a pontokat gyűjtögetni, vagyis a pénzt keresni. Már az is sokat sejtetett, hogy Taylor a Premier-versenyek közül csak a UK Opent engedte át James Wade-nek, azon a versenyen Barneveld győzte le a negyeddöntőben.
Övé lett a PDC US pen (Colin Lloyd ellen 3-0), a Las Vegas Desert Classic (James Wade ellen 13-7), a World Matchplay (megint James Wade ellen 18-9-re), a World Grand Prix (Barney ellen 6-2), és a European Championship (Adrian Lewis 11-5). És jött a vb előtti utolsó nagy verseny, a PDC German Darts Championship, ahol a holland Co Stompé 4-2-re győzte le Taylort. Azt tehát lehetett érezni, Taylor kirobbanó formában van, Wade, Barneveld és Stompé is oda érhet. Oda is értek.
Kezdjük a legfontosabb ténnyel. Bezzeg Nándor az első és eddig egyetlen magyarként eljutott a világbajnokságra. Ez elképesztő bravúr volt, azóta is sajnos megismételhetetlen. A legjobb 64-ben aztán már nem volt könnyű ellenfél, még nagyobb bravúr lett volna a győzelem, ami végül nem sikerült.
Olyanra sem volt még példa a PDC-vb-k történetében, hogy rögtön az első körben a világbajnoki címvédő és az előző évi vb-döntős is egyből kiessen. Ez most John Partnak és a 2008-ban egész évben pocsékul szereplő Kirk Sepherdnek egyből sikerült. A vb-k történetében másodszor szerepelt egy hölgy, de először úgy, hogy a selejtezőből vívta ki a részvételt. A BDO női világbajnoka Anasztaszija Dobromiszlova írt így történelmet.
Nagyot változott az évről-évre felfelé mozduló tendencia is. Az összdíj már 724 ezernél tartott, a győztes 125 ezer fonttal, a döntő vesztese 60 ezer fonttal lett gazdagabb. Először volt kilencnyilas a vb-k történetében, és Raymond van Barneveld lett ennek a büszke tulajdonosa. Sem előtte, sem azóta nem nyert olyan átlaggal világbajnokságot senki, mint 2009-ben Phil Taylor. 21 ország hetven dartsosa indult, ennyi nemzet pedig sosem képviseltette magát a vb-n. Egyszóval valóban fantasztikus vb-t rendeztek, a másodikat az Ally Pallyban.
Szóval Bezzeg Nándor. A világbajnokság ötödik napján lépen a pódiumra a világranglista akkori 19. kiemeltje, a holland Vincent van der Voort ellen. Az első legben szoros játékban, de a holland győzött, a balkezes Bezzegnek későn jött az első tripla 20-as. A második is simán a biztosabb kezű van der Voorté lett. Bezzeg nem adta oda a szetet, 2-1-re szépített, a negyedik legben jó kiszállóval egyenlített, de az ötödiket simán vitte a holland, aki ezzel 1-0-ra vezetett.
A második szett első legjét simán hozta a néha takart 20-as szektorról a 19-esre magabiztosan leváltó Bezzeg, aki láthatóan bemelegedett. A holland két szoros játékkal fordított, közben a magyar is hozta első 180-át (azaz mindhárom nyilát a tripla húszasba dobta). A szett utolsó legjében van der Voort 106-ról dobott kiszállót, 2-0 oda. Az utolsó szett mindhárom játékát simán nyerte a magabiztosabb, pontosabban játszó holland, 3-0 oda.
A magyar dartsos az Indexnek elmondta, alapvetően elégedett a játékkal, de "nem sikerült a maximumon felmenni a színpadra, későn pörögtem fel, nem volt elég tiszta a fejem, ezen el kell gondolkodnom".
Már rögtön az első napon befejezte John Part, aki bár öt leget nyert az amerikai Bill Davis ellen, de szettet egyet sem. Andy Jenkinst a holland Co Stompé győzte le. Feltűnt egy ismerős arc, a skót Robert Thornton első vb-jén egyből menni tudott egy kört. Michael van Gerwen és Phil Taylor a második napon, egymás után lépett pódiumra, mindketten hozták az első meccsüket. Mensur Suljovic második vb-jén is ment egy kört, ezúttal a már leszálló ágban szereplő Peter Manley ellen nyert egy meccset. Egyből, még selejtező körben búcsúzott Dobromiszlova, és Shepherdet Jan van der Rassel győzte le a döntő szettben 4-2-es legaránnyal.
Karácsony után a második körrel folytatták. És jött egy akkor még nem, de azóta klasszikusnak számító meccs, Phil Taylor és Michael van Gerwen között. Akkor még nagyon-nagyon simán ment. Négy szettet is simán nyert Taylor, háromszor egy-egy leget engedélyezve a hollandnak. Wayne Mardle óriási meccsen ejtette ki Thorntont
Co Stompé folytatta a csillagvadászatot, Andy Jenkins, Alan Tabern után Wayne Mardle-t 4-0-val ütötte ki, a negyeddöntőbe jutott, ahol pechjére a Kevin Painteren is nagyon simán továbbjutó Phil Taylor várt rá. Az alsó ágon Raymond van Barneveld menetelt a döntő felé, és a negyeddöntőben Jelle Klaasen ellen nyert magabiztos fölénnyel. És akkor jött az a bizonyos leg, amellyel a holland a történelemkönyvekbe került. 4-1-re vezetett már, és a hatodik szettben 1-0-ra vezetett, amikor:
A holland az elődöntőben aztán James Wade ellen meccselt, aki a 2008-as negyeddöntős szereplését már felülmúlta, de még jobb szereplésre vágyott. A vb előt UK Opent nyert és három Players Championship-siker is a jó szereplés reményét kecsegtette. Nem is alaptalanul, 2-1-re, 3-2-re is vezetett Barney ellen, és 4-4 is volt az állás. Az utolsó két szett azonban már a holland fölényét mutatta, aki 95,52-es átlaggal győzte le Wade-t. Ezt a meccset is muszáj visszaidézni.
Taylor a végig egyenletes teljesítményt nyújtó, második vb-jén eddigi pályafutása legjobb eredményét produkáló Mervyn Kinget győzte le elég simán. Így következett a 2007-es vb visszavágója, Phil Taylor és Raymond van Barneveld között. Ezúttal elmaradt a két évvel korábbi végsőkig kiélezett csata, és borzasztó sima, 7-1 lett. De csak, ha a végeredményt nézzük. Az első két szett 3-0-ja után óriási csata folyt minden egyes legért. Elég legyen annyi, hogy a még hátralévő hat szettből öt a döntő legben dőlt el.
Jól jegyezzük meg Taylornak 110,94, szinte megdönthetetlennek tűnő vb-döntős rekord, de Barney neve melletti 101,18 is elképesztő, majdnem hogy ezzel világbajnokságot lehetne nyerni. De akkor az volt a biztos, hogy Taylor ellen nem. A többi már történelem, amelynek felidézését az alábbi képkockákkal teszünk még hitelesebbé.
A vb öszetett, legmagasabb átlaga Tayloré lett 105,31-gyel. A legmagasabb kiszállót Andy Hamilton dobta 170-nel. 46 száznyolcvanassal Raymond van Barneveld lett a legjobb, őt Phil Taylor (34) és James Wade (31) követte.
Olvassa el a sorozat korábbi részeit is:
1. rész: 1994 - Az első lépések
2. rész: 1995 - Legenda születik
3. rész: 1996 - A Taylor-éra kezdete
5. rész: 1998 - Új név és régi lendület
6. rész: 1999 - Új seprű jól seper?
7. rész: 2000 - Az Y2K probléma? Á, dehogy!
8. rész: 2001 - Egy fura reklámfogás, és egy újabb rekord
9. rész: 2002 - Egy elmaradt kézfogás, és egy fontos kupameccs
10. rész: 2003 – A juharlevél éve
11. rész: 2004 – A király visszaült a trónjára
12. rész: 2005 – Egy legenda elbúcsúzott, meglett Taylor 10. vb-címe
13. rész: 2006 – Az Erő újra Phil Taylorral volt
