Új sorozatba kezdünk az oldalon, amelynek nem más a célja, mint hogy - a mai naptól kezdve a világbajnokság kezdetéig - minden nap górcső alá vegyünk egy évet a PDC viszonylag fiatal történetéből, és bemutassuk az eddig lezajlott világbajnokságokat a kezdetektől, egészen a tavalyi esztendőig. Részesei lehetünk annak a folyamatnak, amely során a Tizenhatok közössége kiemelkedett az árnyékvilágból, és elindult egy olyan úton, amely ma már emberek millióit mozgat meg. Megmutatjuk, hogyan fejlődött a világbajnokság rendszere 1994-től, és írunk még sok más, érdekes dologról is. Reméljük, ez a retrospektív visszatekintés sokakban felkelti az érdeklődést szeretett sportágunk iránt, és decemberben odaszegezik magukat a televízió elé, hogy minél többször hallják majd azt a szóösszetételt, amely a játék kezdetére hívja fel a versenyzőket. Szóval: GAME ON!
Az újabb év, újabb pénzdíj növekedést hozott, már 300 ezer fontért csatáztak a világ legjobbjai és az előző évhez megszokott formában játszottak, azaz nyolc nemzetközi kvalifikált a PDPA selejtezőjéből érkezett ellen kezdett, majd jött a 25-32. rangsorolt nyolc aztán a 16 kiemelt.
Egy szomorú ember is volt a világbajnokságon. John Lowe ezen a vb-n szerepelt utoljára. A darts élő legendája a hatvanadik élet évét töltötte be 2005-ben és 28 egymás utáni vb-szereplés után döntött úgy, hogy kiszáll a cirkuszból. Lowe-ról mi is irtunk, így itt most csak arról emlékezzünk meg, hogy a BDO-ban háromszor lett világbajnok, a PDC-ben kétszer jutott el az elődöntőig. Búcsú meccse pedig a második fordulóban, a kanadai John Verwey elleni volt, ahol 3-2-re kapott ki.
Amúgy is egyre színesebb palettát mutatott a vb-n indulók mezőnye, az első körbe japán, kínai, Anthony Forde révén egy barbadosi versenyző is indult. A korábbi nagyok már egyre hátrébb szorultak, a 83-as BDO-világbajnok, Keith Deller is például már a második körben elvérzett.
Némi meglepetésre, a 2002-es elődöntős, az akkor még csak 32 éves Colin Lloyd volt a torna első számú kiemeltje és Phil Taylor csak a második.
Kiemelés
- Colin Lloyd
- Phil Taylor
- Peter Manley
- John Part
- Roland Scholten
- Ronnie Baxter
- Kevin Painter
- Wayne Mardle
- Alan Warriner
- Andy Jenkins
- Dennis Smith
- Denis Ovens
- Mark Dudbridge
- Steve Beaton
- Dennis Priestley
- Dave Askew
Aztán a harmadik kör, amikor a kiemeltek is csatlakoztak, hozott meglepetést bőven. Alan Wariner (9. kiemelt) Paul Williamstól kapott ki 4-1-re. Peter Marley egy hollandtól, Jopsephus Schenktől szenvedett vereséget, aki élete legjobb eredményét érte el ezen a vb-n. Bob Anderson pedig Dennis Smith ellen nyert, sőt, elképesztő sorozatot csinált utána a tornán és csak Phil Taylor volt képes megállítani. A címvédő esélyeshez méltóan 4-0-val indított Alex Roy ellen.
A negyedik fordulóban nagyon sok szoros csata volt. Ez alól kivételt képezett megint Taylor, aki 100,31-es átlaggal (az első körben 102,87 volt neki), és 4-0-van intéztel el Dennis Priestley-t. Kevin Painter nagyon megszenvedett Andy Jenkins ellen és 4-3 lett a Colin Lloyd-Chris Mason, valamint Wayne Mardle-Paul Williams meccs is. Bob Andersen pedig Ronnie Baxteren lépett túl.
A negyedik kiemelt Mark Dudbridge is lépegetett előre. A 32 éves bristoli dartsos a 2002-es, BDO World Masters győzelmével hívta fel magára a figyelmet. A PDC-ben 2004-ben második lett a World Matchplayen. Ez volt a második világbajnoksága és egészen hihetetlen messzire jutott, majdnem a csúcsig, de ott éppen Taylor magasodott, ami megoldhatatlan feladatot jelentett számára. Dudbrudge amúgy egyike azon játékosoknak, aki az arcát adta a tornához hasonló elnevezésű videojátékhoz. Nem mellékesen nagy futballrajongó, a Bristol City csapatának egyik támogatója is.
De vissza a pódiumhoz és a negyeddöntőkhöz. Mardle csak a döntő szettben verte Lloydot és Bob Andersen és Phil Taylor is hihetetlen könnyen, egyetlen szettveszteséggel lépett tovább. Taylor azt a Kevin Paintert győzte le 99,72-es átlaga, akivel egy éve elképesztő nagy csatát vívott a döntőben. Aztán az elődöntőben Bob Andersen számára véget ért a kaland, de így is büszke lehet, 58 évesen, egymás után másodszor jutott el a vb elődöntőjébe a PDC egyik alapítója. Ez volt a legjobb eredménye, utána még három világbajnokságon elindult, de az 1 körön túl már egyszer sem jutott, 2008-ban pedig hivatalosan is visszavonult.
A felső ágon Dudbridge jutott a döntőbe úgy, hogy sorrendben 86,87, 96,30, 91,15, végül 90,48 volt az átlaga. A legjobb 32 között, a walesi Ritchie Burnett ellen volt a legkomolyabb meccse, ott az utolsó szett döntött, és most Phil Taylorral állt szemben.
Ezúttal január 3-án rendezték a döntőt. Taylor vezetett, de aztán Dudbridge megfordította a meccset, sőt a negyedik szettben is nála volt az előny, aztán a döntő legben 121-ről próbált kiszállni, ami nem sikerült. Taylor 141-ről majdnem megcsinálta, de nem jött a D12, ahogy Dudbridge-nek 64-ről a D20. Taylor viszont a második nyíllal megdobta a D6-ot és egyenlíteni tudott. 3-3 után aztán ledőlni látszott a csata, Taylor két szettet nyert egymás után, és a kilencedik szettben 2-0 volt a javára. Bár Dudbridge visszajött, egyenlíteni tudott a szett végül Tayloré lett. „The Power” innentől már csak egyetlen szettett engedélyezett és 6-4 után 2-1-es legállásnál a 12. világbajnoki címéért ment. 101-ról a kedvenc kiszállója jött, T19, 12, D16 és persze egyből sikerült is. Jöhetett az örömtánc, az újabb világbajnok cím, a PDC történetében a 10. világbajnoki cím. Felülmúlhatatlan.
A vb-n amúgy Kevin Painter 170-es kiszállója volt a legmagasabb, 979 legben összesen 340 180-ast dobtak, a legjobbak sorrendje: 39 Wayne Mardle, 35 Mark Dudbridge, 22 Colin Lloyd, 21 Phil Taylor. Még egy érdekes adat, 100 feletti dobása a legtöbb Wayne Mardle-nak volt, 217-szer volt a három dobásának az összege ennyi, Taylornak csak 167 ilyen dobása volt. Viszont Taylor a vb során kétszer is tíznyilas kiszállót produkált, amit senki sem tudott felülmúlni.
Olvassa el a sorozat korábbi részeit is:
1. rész: 1994 - Az első lépések
2. rész: 1995 - Legenda születik
3. rész: 1996 - A Taylor-éra kezdete
5. rész: 1998 - Új név és régi lendület
6. rész: 1999 - Új seprű jól seper?
7. rész: 2000 - Az Y2K probléma? Á, dehogy!
8. rész: 2001 - Egy fura reklámfogás, és egy újabb rekord
9. rész: 2002 - Egy elmaradt kézfogás, és egy fontos kupameccs