Tizenegy nap ment le a világbajnokságból. Nagyon sok olyan dolog történt, ami miatt érdemes szót emelni. Sőt, egy amolyan vitaindító posztnak szánom ezt az írást. Kinek, mi a véleménye a világbajnokság eddigi meccseiről, a meccsek alakulásáról. Több posztot ígértem, de aztán átgondolva, egy írásban összefoglalva nyitnám ki a szellemet a palackból. Tehát egy szubjektív értékelés, és néhány fontos információ is következik majd lejjebb.
A harminckét kiemelt csak a második fordulóban csatlakozott a mezőnyhöz, de közülük Ian White, Michael Smith, Rob Cross, Joe Cullen, Jermaine Wattimena, Keegan Bron, Dave Chisnall, Mensur Suljovic nagyon gyorsan kiesett. Vagy gondoljunk éppen Raymond van Barneveld kiesésére. Ez pontosan az egynegyede az amúgy legjobbak közé rangsoroltaknak. Közte világbajnok is, vb-döntős neve is szerepel. Ilyen pusztítás a PDC új rendszerű sorozatában még sosem volt. De vajon, jó-e ez a sorozat? Erre is keressük majd a választ. 28 nemzet fiai és két hölgy szerepelt az indulásnál. Közülük a december 27-i folytatásra hét maradt. Közte egy litván is, ami azért sejteti, hogy nem egy szokványos világbajnokságot élünk meg.
Több olyan kérdés is felmerült a szurkolókban az eddig lezajlott tizenegy nap alatt, amit muszáj szóba hozni. Az egyik ilyen maga a lebonyolítás. Sok kritika érte, mondván, hogy sok jó játékosnak az első meccse után, bemelegedve jött a második, míg a kiemeltek először álltak csak a tábla elé.
Azt gondolom, ez nem jó felvetés. Hiszen a kiemelt pont azért kiemelt, mert olyan játékbeli tudással rendelkezik, amellyel alapból előnybe kerül (a második fordulóban kezd) a többiekkel szemben. Azt gondolom, nem jó megközelítés ez, mert a kiemelteknek ezt a szintet meg kell tudni lépni. Aki erre nem képes, az elvérzik.
A másik része. Egy hosszú szezon végén nagyon nehéz tartani azt a formát, amit egy játékos az év során a pénz(pont)gyűjtő túráján tart. De azzal már januárban mindenki tisztában van, hogy az év legfontosabb versenye majd december közepén kezdődik. A legjobbak már a szezon során kiharcolják a részvételt, így aztán semmiféle indok nem magyarázza meg a korai búcsújukat. Legfeljebb a első körből érkezők motivációja, akik szintén januárban már tudták mire készüljenek, és ennek megfelelően teljesítettek is.
Két nagyon fontos dolgot, egy-egy játékos kapcsán még érdemesnek tartok kiemelni. Az egyik, természetesen Fallon Sherrock, a másik pedig a fiatal tehetségek betörése. Az, hogy valaki kiveri Ted Evetts-et, majd Mensur Suljovicot is egymás után, önmagában fantasztikus teljesítmény. Főleg akkor, ha az illető egy hölgy. Sokakban – nem Sherrock sikere, hanem úgy általában a nők szereplése a világbajnokságon – ez is egyfajta ellenérzést váltott ki.
Fallon kiváló játékos, a WDF-ben testvérével nyert Youth Cupot nyolc éve. A BDO-ban háromszor is negyeddöntős volt. Idén mindenkit elvert Angliában, a női selejtezőben, és talán ez is, meg a korábbi veseproblémái miatt adódó negatív élmények miatt is annyi mentális energiát szívott magába, hogy ez a színpadon is látszik rajta. Tudjuk jól, hisz elmondta, nagyon sokat készült a világbajnokságra. Nagyon felkészült, és legyünk őszinték, ez minden egyes dobásánál látszott. Akkor is, amikor szektort tévesztett. Valóban egy oroszlánszívvel érkezett az Alexandra Palace-ba, ahol már most királynőként ünneplik. Élvezi a színpadot. Egyetlen pillanatra sem remeg meg a keze. A csodálatos játékának ez az alapja. A mentális felkészültség. Ami biztos alapot ad a biztos kéznek, a nyíldobásának. Eddig mindent tökéletesen csinált. Tudta jól, a maximumot kell kihozni magából, és ezt eddig meg is tette.
Ellenben az ellenfelei. Ted Evetts, de különösen Mensur Suljovic roppant frusztrált volt, hogy egy nővel kell meccselnie. Tavaly nem okozott problémát Lisa Ashton és Anasztaszja Dobromiszlova legyőzése, mert ők nem voltak ennyire erősek. De Fallon az, és ezt Evetts is egyből levette, Mesur meg valószínűleg nézte a meccsüket. Ott motoszkálhatott bennük az a fránya kis ördög, hogy „nehogy már egy nőtől kikapjak”. A bukásuk egyértelmű oka, hogy nem hitték el, hogy ez megtörténhet velük. Sokan mondtátok, és írtátok, hogy a közönség egyértelmű aszimpatiája is hozzájárult ehhez. Nyilván. Angolt így még nem hurrogtak le, mint Evettset, ez biztos. Az is, hogy Suljovicot is rendkívül zavarta, de számítania kellett erre. Egy biztos. Fallon majd pénteken Chris Dobey ellen is ugyanígy fog játszani, neki minden meccs ajándék, és semmi lelki teher nem fogja nyomni. Kérdés, hogy Dobey hogy fog ezzel megküzdeni. Rövidesen kiderül.
Kellenek-e nők a világbajnokságra, lehet-e teljes emancipáció a dartsban?
Lehet. Barry Hearn a PDC atyja korábban mereven elzárkózott attól, hogy a PDC-ben a nőknek külön tornákat fognak rendezni. A japán Szuzuki is helytállt, de karácsony napján, éppen Sherrock sikerei miatt már lazított egy gombot ezen. Azt mondta, hogy nyitva kell hagyni a lehetőséget ez előtt. Nyilvánvaló, Sherrock sikere még nem lesz átütő erő a PDC eddigi játékospolitikáján, de az, hogy Fallon is indul jövőre a Q-Schoolban, ahogy megpróbálkozott már idén is Lisa Ashtonnal a Challenge Touron is, egy rögös út eleje lesz.
Beszéljünk még pár szót a fiatalokról. Itt első sorban két emberre fókuszálnék, akik sajnos a harmadik körben éppen egymás ellen játszottak. Először Nico Kurzot említeném meg, akiről – meggyőződésem –, hogy még nagyon sokat fogunk hallani. Elképesztő magabiztos kezű, a feladatra ezer idegszálával koncentráló fiatalember, aki első vb-jén éppen a junior-világbajnoktól, Luke Humphriestől kapott ki. Kurz 3-1-re verte James Wilsont, majd Joe Cullent is. 95,67, majd 93,07-es átlag. Egy ilyen színpadon.
Ahogy egy másik írásban is emlegették őt, az Eintracht Frankfurt vesztett egy kiváló futballistát, a dartstársadalom nyert egy kiváló játékost. Engem az győzött meg vele kapcsolatban, ahogy érzelmektől mentesen tudott a tábla elé állni, és pontosan dobálni. Majdnem ő lett az első, ezen a világbajnokságon, aki tökéletes leget dobott. 22 éves, csak öt éve dartsozik, de már eljutott a vb-re, pályafutása során egyszer Gary Andersont is legyőzte, a European Touron. Remélem, még sokat fogunk hallani róla.
Ahogy Luke Humphriesről is. A junior-világbajnok minden eddig meccsén bizonyította, hogy kivételes tehetség. A lassan öregedő angol (vagy skót) sztárok mellett egy új, és kellemes jelensége a dartséletnek. Ritkán láttuk a szezonban, hiszen a pontszerzés miatt többnyire a Development Tourokon verte szét a mezőnyt. Idén három versenyt nyert meg. Első vb-jén egyből kiesett, tavaly csak a negyeddöntőben kapott ki Michael Smith-től. Idén Devon Petersen és Jermaine Wattimena után Kurz ellen is nyerni tudott. Nem olyan vállalhatatlan, hogy Kim Huybrechts ellen is menetel tovább. Akkor pedig ismét negyeddöntős lesz, és a Peter Wright-Jeffrey De Zwaan meccs győztese ellen mehet tovább. Jósolni nem akarunk, és nem is tudunk, de bármi lehet. Akár az is, hogy Humphries a vb-címével a zsebében még magasabb babérokra tör majd.
Ejtsünk még egy gondolatot az átlagokról, és szenvedő nagyokról
Eddig három olyan meccs volt a világbajnokságon, amikor valamelyik játékos a százas átlag fölé jutott. Még a második fordulóban Ryan Serle a Stewe West elleni meccsen 101,54-et dobott. Ezt fejelte meg Dimitri Van den Bergh 103,81-cel a Josh Payne elleni találkozón. A csúcsot pedig Jeffrey De Zwaan tartja eddig 106,09-cel, a vesztes Dave Chisnall neve mellé pedig egy 101,75 került.
A világbajnokságon még nincs kilencnyilas, pedig őrült összeg van felajánlva. Aki kétszer is elköveti 100 000 fontot nyerhet. Nico Kurz a Wilson elleni meccsén egy D12-vel, majd néhány nappal később a kétszer is a kiesés szélére sodródó Adrian Lewis szintén a 24 ponttal maradt le az elsőről. Egyébként Lewis kétszer is, Peter Wright az első meccsén, sőt, Gary Anderson is a pokol tornácáról táncolt vissza a továbbjutáshoz.
A világbajnokság egyik legnagyobb tanulsága éppen ez. Az év során keveset látott játékosok, az év legnagyobb lehetőségét kihasználva igyekeznek maradandót alkotni. Ebből lesznek aztán a nagy meccsek, amelyekből már így bőven akadt elég ezen a vb-n. Pedig még csak a felénél járunk, és Michael van Gerwenről még csak szót sem ejtettünk. A világranglist pedig így változott az eddigi meccsek után:
